+ Interjú

Montenegrin Guitar Duo a háromnapos örömzenélésen – interjú a Duo gitárosaival

Montenegrin Guitar Duo

Nagy megtiszteltetés, hogy a Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál fellépői között köszönthetjük a Montenegrin Guitar Duo tagjait.

Keresés a weben

Hunyd le a szemed és képzeld el, hányféle szín árad ki egy gitárból, ha egy tehetséges zenész szólaltatja meg! Megvan? Hány színt láttál? Többet, mint amennyit meg lehet számolni, ugye? Akkor most képzeld el ugyanezt… két gitárral!

Nagy megtiszteltetés, hogy a Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál fellépői között köszönthetjük a Montenegrin Guitar Duo tagjait. A Goran Krivokapić és Danijel Cerović alkotta formáció november 4-én ad felejthetetlen koncertet A gitár színei alcímet viselő programsorozat keretében. Sőt, Goran Krivokapić mesterkurzust is ad a fiatal gitárosoknak. A két zenészt a történetükről, a gitárzenéhez fűződő viszonyukról és a fesztiválra szőtt terveikről kérdeztem.

Mikor és hogyan alakult ez a duó?

Goran Krivokapić: A 2000-es évek elejéig nyúlnak vissza e formáció gyökerei. 2003-ban vagy 2004-ben játszottunk együtt először, amikor mindketten a holland Maastrichti Egyetem diákjai voltunk.

Danijel Cerović: Volt egy nagyszerű professzorunk, Carlo Marchione, akinek az volt az egyik életcélja, hogy a diákjai megtanuljanak gitárátiratokat készíteni olyan klasszikus művekhez, amelyek eredetileg más hangszerekre íródtak. Természetessé vált számunkra, hogy ilyeneket alkossunk.

GK: Az első közös munkánk J. S. Bach egyik Angol Szvitje volt, amely szintén nem létezett gitárra, amíg mi meg nem csináltuk az átiratot. Elég spontán módon alakult minden: Danijel kérdezte, mit játsszunk, én meg mondtam, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk ezt. Így kezdődött a közös munka. Utána volt pár év szünet, mert Danijel hazaköltözött Montenegróba, én meg tovább Németországba, de 2008-ban felvettük a fonalat a két különböző országból. Rendszeresen 2010 óta koncertezünk együtt. Elenite csak két Angol Szvitünk volt, de később mind a hatot feldolgoztuk, és felvettünk a Naxos kiadónál két lemezt belőlük.

DC: Azóta még tovább fejlődött a repertoár, nagyon sokféle darabot játszunk, de legalább egy Angol Szvit mindig előkerül a koncerteken. Budapesten a hatodikat hallhatja majd a közönség, Manuel de Falla és Astor Piazzolla darabjai mellett. Mindig szerettük a régizenét modernebbekkel keverni, és nagyon szeretjük váltogatni a stílusokat és műfajokat. Az Angol Szvitek feldolgozása sok évig tartott egyébként, de nagyon élvezetes időszak volt számunkra.

Tehát az hozott benneteket össze, hogy mindketten szerettétek volna több gitárátirattal gazdagítani a klasszikus zenét?

Mindketten: Pontosan.

GK: Így kezdődött minden, igen. Hasonló zenei ízléssel nőttünk fel, már gyerekként is szerettük Bachot, és szívesen hallgattuk az Angol Szviteket. Emlékszem, én a másodikat hallgattam sokszor bakelitlemezen, meg Scarlatti-szonátákat és hasonlókat. Mindketten azt kívántuk, bárcsak gitáron is játszhatnánk ezeket, de tudtuk, hogy lehetetlen. Aztán jött a nagy felismerés: KÉT gitárral már meg lehet szólaltatni a többszólamú darabokat is!

Nem nehéz klasszikus gitárosnak lenni? A gitár sokak szemében a pop-rock hangszere.

DC: A fő célunk, hogy élvezzük a zenét. Ha jól dolgozunk és rengeteg kreatív energiát teszünk a darabokba, a közönség is szeretni fogja, akár ismerte a műfajt előtte, akár nem.

GK: Igaz, hogy a gitár a könnyűzene hangszere, de közben az egyik legrégebbi hangszer is. Már a történelem kezdetén is léteztek gitárszerű hangszerek, amelyek aztán mindvégig ott voltak az embereknek.

DC: Az általunk követett klasszikusgitár-hagyomány a XIX. századi romantikában gyökerezik. Volt pár legendás zenész, például Tarréga, aztán Segovia, aztán Brim. Mi őket követjük, de a saját hangunkat is meg kellett találnunk, amikor klasszikus zenei átiratokat készítettünk. A klasszikus zeneszerzőktől átvett repertoárunk nagy része eléggé természetesen jött, de ha összevetjük az átíratunkat és az előadásunkat néhány elméleti forrással, akkor máris kiderül, hogy mennyi mindent kellett nekünk feltalálnunk.

GK: Nagyon szeretem a gitárban, hogy rugalmas hangszer. Sokféle korszakhoz, stílushoz és műfajhoz illik, és olyan repertoárt állíthatunk össze hozzá, amelyben szerepel népzene, jazz, latin-amerikai zene, és bármilyen határfeszegető darab. Persze a pop-rock-gitárzene mindig is népszerűbb lesz, de az egy másik világ. Az elektromos gitár például azért született, mert az akusztikus gitár erősítés nélkül nem alkalmas arra, hogy egy hatalmas közönség jól hallja a zenét. A mi zenénkhez nem kell erősítés, mert kis közönségeknek játszunk autentikus dallamokat, amelyekből nem veszik el semmi. A tanulság talán az, hogy a mi koncertjeink mindig is bensőségesebbek lesznek, mint például a rocksztárokéi.

Montenegrin guitar duo

Mit vártok a Gitárfesztiváltól?

DC: Boldog vagyok, hogy Budapesten játszhatunk. Ezt a nagyszerű fesztivált a legendás magyar gitáros, Eötvös József hozta létre, akinek nagyon hálásak vagyunk. A Zeneakadémia gyönyörű termében fellépni különösen nagy élmény lesz. Csodálom Magyarországot a gazdag zenei hagyományai miatt.

GK: Eötvös nemcsak tehetséges előadó, de lelkes oktató is. Nagy tudása van a Bach-átiratokról. Nagy öröm számunkra, hogy meghívást kaptunk a fesztiválra, hiszen így mi magunk is taníthatjuk a fiatalokat, illetve művésztársaink, a horvát Zoran Dukić és az angol David Russell mellett mi is részesei lehetünk ennek a háromnapos örömzenélésnek.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top