A Szerver című darabot Dabóczi Dávid koreografálja
Mi történne, ha egyszer csak minden, ami körülöttünk van, megszűnne és beköszöntene a világvége? Nem működne a telefonunk, okoskütyüink megadnák magukat, nem hűtene a klíma? A Földön minden egyszer csak megállna és nem lenne más, mint az ember, és amit maga után hagyott.
Egy ilyen utópisztikus világot álmodott meg Dabóczi Dávid, a Közép-Európa Táncszínház művésze, aki koreográfusként mutatkozik be a társulat tagjaival a Szerver című előadással. A különleges hangulatú előadás megalkotásában Dávidot az utóbbi évek szomorú eseményei inspirálták.
„Az utóbbi két évben megtapasztalhattuk, milyen az, ha nincs a kezünkben az irányítás és hirtelen száznyolcvanfokos fordulatot vesz az életünk; gondoljunk csak a koronavírus járványra vagy a szomszédban zajló háborús helyzetre. Sokszor éreztük, sőt akár érezzük is, hogy világvége hangulat tombol a világban. Mindeközben a technika egyre jobban beszivárgott az életünkbe, szinte már létezni se tudnánk nélküle. Vagy talán mégis? Ez a kérdés mozgatta meg a fantáziámat, amikor megszületett az előadás alapötlete. Vajon mi lenne akkor, ha ez a „nagy világszerver”, ami jelenleg a létezésünk alapja, egyszer csak zárlatot kapna. Túléljük vagy elbukunk? Visszatalálunk az alapokhoz és újra egymásra találunk? Vagy menthetetlenül a vég felé robogunk? Fontosnak tartom kiemelni, hogy a technológiai újdonságoknak rengeteg haszna van a világban, a darab sokkal inkább arra akarja felhívni a figyelmet, hogy ne feledkezzünk meg önmagunkról, a társainkról, és húzzunk meg egy egészséges határt ebben a függőségi viszonyban.”
– mesélte a koreográfus, aki különleges látványvilágot álmodott meg az előadáshoz, amit június 15-én mutatnak be a Nemzeti Táncszínházban.
„Valahogy úgy képzelem el a színt, mint egy számítógép alaplapját; chipek, kábelek, végtelen hálózatok és kapcsolatok szövevénye. A kortárs koreográfia mellé egy szürkébb, minimalistább látványvilágot képzeltem el.”
– fűzte hozzá Dávid.
