Gyönyörű világvége várható: elpusztul a mindenség!

Közzétéve 2022-05-29

Katie Mack: A mindenség vége (mármint asztrofizikai szempontból) [The End of Everything: (Astrophysically Speaking)] – Typotex Kiadó, 2022 – fordította Dedinszky Zsófia – 224 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4931-80-5

Lássuk be, az elég jó (nekünk) és meglehetősen ritka (sajnos), ha egy tudományos ismeretterjesztéssel foglakozó tudósnak kifejlett humorérzéke is van a közléskényszere mellett. Katie Mack azon kevesek egyike, aki képes arra, hogy a legelvontabb témát is közel hozza a hétköznapi halandókhoz. Mert mi lehetne elvontabb, mint az, amit garantáltan soha egyetlen ember sem fog megtapasztalni?

A mindenség vége – attól függ, honnan nézzük – egyszerre közeli és távoli. Közeli, hiszen a megszűnés azt a világot érinti, amiben mindannyian létezünk, s távoli, hiszen a bekövetkezése – a legpesszimistább jóslatok szerint is – hosszú-hosszú évmilliók múlva esedékes. (Nem is nagyon van értelme ilyen távlatban a „pesszimizmusnak”.) Mondjuk, ha „csak” évezredeink lennének hátra, az is pont ugyanolyan lenne:

Lenyűgöző és ijesztő!

Az ijesztőségét talán nem kell ecsetelni, hiszen mindenki/bárki, akit megcsap a végesség tudata, képes arra, hogy magába fordulva rettegjen. Ugyanakkor – és talán ez a fontosabb – lenyűgöző a vég, hiszen olyan léptékben kell gondolkodni, ami messze meghaladja tyúkszaros kis életünket, de még a bolygónkat és a Naprendszerünket is.

Valami nagyon nagyról van szó, ami nem csak

„kozmikus” méretű, hanem az egész létező kozmoszt magába foglalja. Szó szerint: mindent. A mindenség végét – ahogy a kezdetét – nem lehet „kívülről” szemlélni. Illetve lehet, de nem a maga valóságában, hanem értelmi képességeink segítségével, a rendelkezésünkre álló tudományos eredmények figyelembe vételével.

Az ember(isége)t mindig foglalkoztatta a kezdet

és a vég, s mert az időben létezünk, logikus feltételezésnek tűnt, hogy ha valami elkezdődik, az szükségszerűen véget is ér. Ennél többet tényszerűen a személyes létezéséről sem nagyon mondhat(ott) az ember, nem hogy a világmindenségről… amit igazában elképzelni sem tudott évezredeken keresztül. Némi támpontot és segédletet a vallás adott, de a vallások által vázolt világvége-teóriák inkább szimbolikusak, mint a várható események tényszerű leírásai.

Ahogy a filozófia is

inkább „csak” a háttérfogalmak (minden, semmi, kezdet, vég, idő, időbeliség) tisztázásában kapott szerepet. Persze, ez sem csekélység, hiszen ezek nélkül a tudomány sem tudná feltenni azokat a kérdéseket, amelyekre választ keres.

Katie Mack könyve azért (is) lenyűgöző, mert

kitetszik belőle, hogy a tudománynak van/lehet válasza a végsőnél is végsőbb kérdésekre. Illetve egyelőre ott tartunk, hogy vannak válaszai – a többes szám ebben az esetben nem túl örömteli, de azt (is) jelöli, hogy léteznek lehetséges forgatókönyvek arra nézvést, hogy miként ér véget a mindenség története.

Az A mindenség vége ezekről

a forgatókönyvekről szól, azt mondja el – némi alapozás után –, hogy a tudomány mai állása szerint a fizikusok és csillagászok eredményeiből milyen világvégék következhetnek. Sőt azt is érthetően – itt-ott viccesen! – írja le, hogy a tudományos megalapozottsággal feltételezhető változatoknak mi áll a hátterében.

Belelapozva a könyvbe, látva a szemléltető ábrákat,

könnyen visszariadhat a természettudományos szempontból mérsékelt képzettséggel rendelkező olvasó. Azt képzelheti, hogy „nekem ez úgyis magas”. Nos, megnyugtathatok mindenkit, hogy Katie Mack tudja, miként lehet a témát úgy üstökön ragadni, hogy lépésről-lépésre haladva a legelvontabb bölcsész is megérthesse-megélhesse a könyv által kínált izgalmakat. Az meg csak bónusz, hogy közben olyan csillagászati, fizikai és kozmológiai alapfogalmakkal is megbarátkozhat, amelyek eddig legfeljebb azért szerepeltek a szótárában, mert már Nick Cave is énekelt valamit a Higgs-bozon-ról.