+ Irodalom

A horvátok se nyugodtak – Benedek Szabolcs jelenti Splitből

horvát

Az óvárosban több falon is ott a felirat: „Marko 13,7”. Beletelik néhány napba, mire leesik, miről van szó – horvát útibeszámoló.

Fotó: Benedek Szabolcs

Benedek Szabolcs: Ez még nem a vég

Próbálok legalább olykor-olykor egy kis időre megszabadulni a háború gondolatától, ám tisztában vagyok vele, hogy lehetetlenség. Pedig sima és gyors utam volt. A határon hamar átkeltem – miközben a Covid-igazolványaimat nézegette, a horvát határőr nem győzött csodálkozni, hogy négy oltásom van –, a sztrádán alig volt forgalom, nyoma sincs a nyári dugónak és araszolásnak. Karlovac után egyre magasabbak a hegyek, és bár az autó hőmérője plusz fokokat mutatott, északi oldalukat friss hó borította. Valahol Zadar előtt futottam bele egy katonai konvojba. Az egyik sávot útjavítás miatt lezárták, a konvoj pedig lépésben haladt, mögötte araszolásra kényszerültünk mi, civilek. Aztán a sávlezárás véget ért, gázt adtam, és elhúztam a menetoszlop mellett. Felségjelzés nélküli, méregzöld, leponyvázott, vaskos kerekű teherautók, némelyik letakart ágyút húzott maga után. Ha lenne okom viccelődésre, azt mondanám, hogy az meg már csak a hab a tortán, hogy a Spotify közben a Beatles Back in the USSR című számát játszotta.

Split is más, mint nyáron szokott lenni. Ott, ahol júliusban lépni se lehet, most üresek a macskakövek. Az utcán pár ember lézeng, a fagylaltozók, a kávézók és az éttermek egy része is zárva. Maja szerint ennek csak részben az az oka, hogy a turistaszezon előtt vagyunk. Maja az elnöke a KURS nevű helyi kulturális egyesületnek, amelynek jóvoltából négy hetet tölthetek az Adria parti dalmát városban, azért, hogy kicsit belehúzhassak egy regény írásába. A helyszín ideális. Másfél szobás lakás a történelmi városmag szélén, többszáz éves épületben. Kívül és belül egyaránt csönd honol. A máskor zsúfolt és forró középkori utcácskák most néptelenek. Maja úgy véli, ennek a háború is az oka. Az emberek a helyükön maradnak, nem mernek sehova elindulni, nehogy pont akkor történjék valami. Hogy mi, arról beszélni se merünk. A néptelenségnek viszont annyi előnye van, hogy az óvárost is nyugodtan be lehet járni, és meg lehet nézni minden apró zegzugát.

Azt azért elmondom Majának, hogy én is sokat gondolkoztam rajta, nekivágjak-e egyáltalán. Több mindenkit megkérdeztem, tanácsokat kértem. A legpesszimistább válasz az volt, hogy „persze, menj nyugodtan, az alatt az egy hónap alatt talán nem fog jobban szétterjedni”. Maja azt kérdezi, milyen a hangulat Magyarországon. Azt válaszolom, hogy ideges és sokan félnek. Maja értőn bólint. Azt mondja, a horvátok se nyugodtak, pedig valamivel messzebb vannak. Egyébként meg – teszem hozzá – Splitnek, a középkori Spalatónak voltak magyar háborús menekültjei. A tatárjárás idején IV. Béla errefelé keresett a családjának és a királyi udvarnak menedéket, Spalatóban is járt, de csak akkor lelt némi nyugalomra, amikor Trauba (a mai Trogirba) az őt idáig üldöző mongolok a tengerbe gázolva se tudták már követni.

Az előbb azt írtam, hogy Split üres, ami persze ilyen formában nem igaz, hiszen a város kétezer éve őrzi utánozhatatlan atmoszféráját, amelyben keveredik az antik világ a középkorral és a Velencéből érkező reneszánsszal. Az ember lépten-nyomon apró csodákba botlik. Az egyik falból két kőkar nyúlik az ég felé, a katedrális bejáratával átellenben, a hajdani római szentély bejáratánál törött fejű oroszlánszobor és latin feliratú szarkofág. A tenger tükörsima, süt a nap, kellemes langymeleg. Tulajdonképpen minden ideális, ám nehéz közben nem gondolni a háborúra. Folyamatos aggodalommal figyelem a híreket. Egyik délelőtt a tengerparti sétányon hatalmas lepedőt látok a földre terítve, rajta békejelekkel és PEACE feliratokkal. Miközben tanulmányozom, odajön egy hosszú, ősz hajú, szakállas férfi és elkezd mutogatni egy könyvet. Föltehetően az övét, mint ahogy a lepedő is az ő műve lehet. Mondom neki angolul, hogy sajnos nem értem, mire megkérdezi, honnan jöttem. „Budapestről.” „Isten áldjon téged és az országodat” – ezzel búcsúzik. Ugyanaznap délután a bevásárlóközpontban (amelynek könyvesboltjában A fiumei cápa horvát kiadására is rátalálok) ukrán zászlóval lefedett pult mögött egy nő aláírásokat gyűjt.

Egyik reggel érkezik a hír, hogy Zágrábban robbanás történt az éjszaka. Aztán pontosítanak: pilóta nélküli repülőgép zuhant le. A szerkezet szovjet gyártmányú volt – vörös csillag, cirill betűkkel? Három évtized múltán különösen hátborzongató. Az is kiderül, hogy a gép Magyarországon keresztül érkezett a horvát légtérbe. Újdonsült barátommal, Vladóval a tengerparti sétány egyik teraszán ülünk, de alig nyúlunk a sörhöz, a telefonjainkat nyomkodjuk, ő a horvát híreket nézi, én a magyart. Kicseréljük az információkat. Vlado egyébként azt mondja, természetesen az itteniek is félnek, ám nekik sajnos nem újdonság a háború. Tisztán emlékszik arra, amikor harminc évvel ezelőtt Split előtt hadihajók álltak, és a partról is látszott, ahogy a város felé irányulnak az ágyúcsövek. Közben megint a telefonját nézi: üzenet érkezik. Mint sokan az itteniek közül, Vladónak is van egy kiadó lakása. Ukrán érdeklődő, már elmenekült, úton van, szállást keres. Vlado azonnal visszaír, hogy a lakás szabad, nem kér érte pénzt.

Az óvárosban több falon is ott a felirat: „Marko 13,7”. Beletelik néhány napba, mire leesik, miről van szó. Utalás Márk evangéliumának egyik passzusára. Rákeresek a neten, az új Biblia-fordítás szerint magyarul így szól:

„Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.”

Közben elérkezünk március idusához. Splitben megjelennek az első turisták. A hazai négynapos ünnep alatt magyar szót is lehet a macskaköveken hallani. Egyre több, eddig zárva tartó üzlet és vendéglátóhely nyit ki. Én meg arra emlékszem, hogy harminc évvel ezelőtt az első sokk után átkerültek a címoldalról a lapok belső oldalaira a délszláv háború hírei. Ahogy most végigpörgetem a híroldalakat, azt látom, hogy már ez a háború se minden esetben vezető hír. Borzasztó kimondani, de úgy látszik, sok mindent meg lehet szokni.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top