+ Történelem

22 éves ukrán lány szívszorító levele

22 éves

Mert hogyan tudná másképp megvédeni a legértékesebbet egy 22 éves lány a teljes pusztulástól? – és a kérdések csak sorjáznak.

Keresés a weben

“15 napot éltem át az orosz-ukrán háború golyói alatt … Egyáltalán nem úgy, ahogy írják, mutatják, hanem ez fájdalmasan szörnyű. 15 napon át ugyanaz a ruha, letettem arról, hogy más nadrágot keressek, morálisan nincs… 15 napja nem alszom ki magam a földön, kabátban, néha cipőben fekszem le, mert ha levetkőzöl – akkor nem menekülsz. 15 napja egyazon út a ház-pince közt. Elbújsz, amikor jönnek, lőnek, lángol, dörömböl, fütyül, repül, zuhan.

Néha nem volt időm kinyitni az óvóhely ajtaját, de az már valahol eltört. És hálát adsz Istennek, hogy nem benned tört el, nem a kertedben. 15 nap folyamatos imádság magadért, rokonaidért, otthonodért, faludért, országodért. Mert hogyan tudná másképp megvédeni a legértékesebbet egy 22 éves lány a teljes pusztulástól? A pokol 15 napja elég volt ahhoz, hogy megismerjem a háború minden félelmét.

Találtam egy golyót egy géppuskából a kertemben. Akkor jöttem rá először, hogy mindenütt veszélyes… A fosztogatók kiszórták a zsákmányt az üzletekből közvetlenül a földre, és azt mondták: “Hogyan lehetne fizetni? Akkor vedd el.”

Aztán először éreztem annak a személynek a helyzetét, aki humanitárius segítség nélkül egy megszállt faluban találta magát… Az ablakon keresztül láttam, hogyan csapódott be a rakéta égővörös golyója szülővárosom sokemeletes épületeibe. Ez volt az első alkalom, hogy bődületesen zokogtam…

Eltemettük a 100 éves szomszédunkat (aki túlélte apja kulákosítását [nagyparasztank nyilvánítását és ezzel kiiktatását -ford.], az éhínséget [a 30-as években ukránok millióit éheztette ki Sztálin, mert kellett a gabona nyugati exportra -ford.], a második világháborút, és nem volt hajlandó belépni a pártba, ezért soha nem került vezető beosztásba, bár minden kollégája támogatta igazgatói jelöltségét, megkapta a kitüntetést “Érdemes Tanár” magától az államelnöktől) egy olyan koporsóban, amit kézzel fabrikáltak a tanítványai, műanyag zacskókkal borítva, ragasztószalaggal becsomagolva. Kiástak egy sírt a kertben, és kereszt helyett egy fenyőgallyat állítottak rá. Akkor először megesküdtem: «SOHASEM BOCSÁJTOK MEG!» 15 nap alatt megtanultam a csontjaim velejéig gyűlölni, és rájöttem, hogy: nincsenek Oroszok, hanem “rasiszták”=orosz fasiszták!!! [a rasiszta szót a “fasisztá”-ból csinálták és az ukrán nyelvben ezzel illetik a megszálló ruszki okkupálókat -ford.]

Az eredeti levelet, a levél fordítóját itt találod.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top