Alföldi Róbert, aki néhány nappal ezelőtt covidos lett, ma tette közzé Facebook-oldalán Háború című levelét, amelyben ugyan nem írja le a miniszterelnök nevét, de hát itt élünk, ebben az ismert történetben, és pontosan tudjuk, miről szól, és miről nem szól az életünk.
Háború
Oroszország megtámadta Ukrajnát.
2022-ben, Európában, a civilizált és egyre csak fejlődő világ kellős közepén.
Soha nem gondoltam volna, hogy ez az élmény, hogy egy ország lerohan egy másikat, ennyire valóságos és közeli élményem lesz, 2022-ben, a civilizált világ közepén.
Nagyon nehéz szavakat találni.
Félelem van, megdöbbenés, szorongás és tehetetlenség.
(Igen, már Kijevben is robbannak bombák, és igen, menekülnek honfitársaink és embertásaink egy szál bőrönddel, gyerekkel a karjukban. És bizonyos országok, teljesen megnyitják határaikat a menekülő emberek előtt. Pl. Csehország.)
Egy olyan ember döntése volt ez, aki nagyon rossz történelmi időket idéz, miközben magatartása nem olyan ismeretlen történelmi tanulmányainkból, hiszen Oroszország történelme tele van számomra elfogadhatatlan és beteges vezetőkkel, akik mindig ugyanazokkal a mondatokkal igazolják agyrém területszerző lépéseiket. Mint most is.
És ő a mi legjobb barátunk. (Nem az enyém, hanem az én kormányom vezetőjéé.)
Ok, az ember néha téved barátai kiválasztásában. Ebből lehetnek kellemetlen helyzetek.
De ez most nem egy „kellemetlen” helyzet. Ez most történelmi helyzet, amikor egy politikusnak kötelességei vannak az országával szemben. Országa minden állampolgárával szemben. Mert mi egy család vagyunk. És az ember a családját nem választhatja meg. Az adott, és azért felelősséget kell vállalni, még a barátok ellenében is. Mert a barátainkat mi választjuk, a családunkat nem.
És ha egy minden szempontból, minden emberi, erkölcsi, történelmi és társadalmi vonatkozásban is elfogadhatatlanul viselkedő barát kerül a családba, akkor keményen, férfiasan, kemény magyar szívvel és lélekkel ki kell állni a normalitás, a béke, a XXI. század és az egyetemes emberi értékek mellett.
AZ emberi élet mellett.
Nem lehet kétfelé elköteleződni. MOST NEM!
Most tökös férfiként kell viselkedni, még akkor is, ha előtte tévedtünk!
De be kell látni a tévedést!
Mert nem lehet, hogy megint és újra a lehető legrosszabb oldalra állunk egy olyan konfliktusban, amiben, nem lehet kérdés, hogy melyik oldalra állunk.
Határozottan és megkérdőjelezhetetlenül csakis az alapvető civilizált emberi értékeket szem előtt tartva.
És ezt a helyzetet semmilyen üzlet és semmilyen ”a rezsicsökkentés kerül veszélybe” abszurd hozzáállás nem írhatja felül.
Most államférfiként kell viselkedni. Nem pedig önelégült, cinikus hatalom technikusként.
(Pont úgy, mint az a bizonyos barát.)
És ez nem baloldali vagy jobboldali gondolkodás kérdése. Ez egy megrémült és szorongó és kétségbeesett magyar állampolgár gondolkodása.
Ez annak a kérdése, hogy ilyen szörnyű és fájdalmas helyzetben egy ország vezetője hogyan KELL, hogy viselkedjen.
„Csak a vakhit pusztító hatalmától kell félnünk. Hogy az orrunknál fogva vezessenek minket….Mert csak egyfelé köteleződhetünk el. A másik ember felé.” – hogy az egyik szerepemből idézzek.
P.S.: soha nem csináltam ilyet, de minden olyan kommentelőt véglegesen kitiltok, aki BÁRMILYEN módon elfogadhatónak tartja Oroszország részéről Ukrajna megtámadását. És nem érdekelnek magyarázatok. Mert ez nem az a pillanat és helyzet.
Minden szóval egyetértek. Határozottan ki kell állni, minden tekintetben Ukrajna mellett.
Nehéz kitalálni, hogy A.R.mit akar O.V.-tól. Forduljon szembe Putyinnal? Azért Ukrajna és a NATO is fülg sáros a helyzet kialakulása miatt. Ukrajna hogyan bánik a nemzeti ksebbségeivel? A NATO miért veszi körbe egy re jobban Oroszországot? etc. A magyar kormány tárgyalásokra szólított fel és a béke pártján van. Ez Ukrajna érdeke is. Akkor mégis mit kéne még tenni politikai téren?