+ Irodalom

Szikrák III. – Kinek a bőrébe szeretnék bújni?

szikrák

A Szikrák 3. részéből: Van-e élet a halál után? Persze, hogy van. Nem a mi életünk, de ha tettünk érte, az az élet rólunk is szól.

Mottó: Nincs új a nap alatt. Egy újszülöttnek minden gondolat új. Egy régen születetteknek is, mert az információ-cunamiban azt is elfelejti, hogy fel kell húzni a cipzárt. Vagy lehúzni.

Ha van önsorsrontás, akkor van önsorsjavítás is.

*

A pénz nem minden, de pénz nélkül minden semmi. (Schopenhauer nyomán.)

*

Anyám, aki túlélte Auschwitzot, talán nem halt volna meg rákban, ha élni akar. De nem akart. Ma már megértem.

*

Ahogyan a boncolást végző orvos átadta a hullamérget a szülészeten fekvő nőnek egykor, ha nem fertőtlenítette a kezét, ugyanúgy adhatja át a pedagógus, az újságíró, a tudós, a politikus a nacionalizmus vagy a közöny lélekpusztító szellemi fertőzését a tanítványnak, az olvasónak, a hallgatónak.
De hogyan lehet a betegséget hordozó szellemet fertőtleníteni?
Az igazság klórmeszes oldatával?
Ez ugyanannyira patetikus, mint amennyire kivitelezhetetlen.
De próbálkozni kell.

*

„Nem az a kérdés, hogy én tudok-e autót rajzolni, hanem az, hogy te tudsz-e autót látni.” (Olafur Eliasson)

*

Valaki megkérdezte, aki olvasta a két személyiségcserés könyvemet, a Petepite és Az anyu én vagyok címűt, hogy én kinek a bőrébe szeretnék bújni. Kapásból eszembe jutott Emma Thompson, Pénelopé Cruz és Natalie Portman, de nem vagyok válogatós. Az más kérdés, hogy alkalmas vagyok-e még az efféle metamorfózisokra.

*

Egy ismerősöm azt mondta, a kormány pedofil.
– Ugyan már! – kaptam fel a fejem. – Ez nem igaz!
– De igaz – sóhajtott az ismerős. –  Folyamatosan abuzálja a kiskorúságban tartott nemzetrészt.
Megjegyzem: ezzel a véleménnyel messzemenően nem értek egyet nyilvánosan.

*

Van-e élet a halál után? Persze, hogy van. Nem a mi életünk, de ha tettünk érte, az az élet rólunk is szól.

*

Ha az emberek egyenrangúak, márpedig azok, akkor a kultúrájuk is egyenrangú. Ezt elég nehéz, mondhatni szörnyű kimondani annak, aki képtelen számos kulturális terméket elviselni. Például a lakodalmas rockot. De nem tehetek mást. Utálom, de elviselem a létjogosultságát.

Vagy, hogy Voltaire-t idézzem: „Nem értek vele egyet, de mindig harcolni fogok azért, hogy a véleményét elmondhassa.”

*

A lélek sebei sohasem gyógyulnak be teljesen. De nem okoznak gondot, ha nem kapargatod vagy mások nem kaparják el.

*

Vajon az emberek közösségei, az államok azért jöttek létre, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek, vagy azért, hogy az állam minden polgárának biztosítsa a minimális létfeltételt: lakást, élelmet, szolgáltatást, oktatást, és a többi szükséges körülményt a túléléshez?

Nógrádi Gábor

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top