Bécs, az előkelő hölgy

Tűnődések 15. – Bécs, az előkelő hölgy

Dilemmáink kínjában, avagy embert próbáló kérdések a reggeli zoknik és a nemzetközi glóbusz szférájából. Egy író, olvasó, gondolkodó, és kalkuláló ember tűnődései arról, hová tart századunk, mit vigyünk magunkkal, mit hagyjunk el, és hány cukorral igyuk a reggeli kávét. Filozofikus szemlélődés a kultúra, a gazdaság, a zoknik, a tőzsdék, a kávéscsészék, no és nem utolsósorban a könyvespolcok világából. Eheti téma: Bécs, az előkelő hölgy.

Bécs gyönyörű és elbűvölő. Az ember könnyen szerelembe esik, ahogy egy vonzó és előkelő hölgy társaságában megemelkedik a pulzusa. Finom parfüm illat, lassan hullámzó test, bátorító tekintet, és innentől fogva már el is veszett az ember a női szépség vonzásában. Valami ilyesmi Bécs is. Előkelő, fenséges és szép. Olvastam néhány éve egy, a városról írt magyar nyelvű szerelmi vallomást. D. Magyari Imre Bécsről szóló könyve ugyanis az. Szerelmi vallomás a városhoz, álmai hölgyéhez.

Hogy mennyire így van ez, álljon itt néhány sor az előszóból:

„Egy utazó és egy város kapcsolatában mindig van valami, ami a szerelemre emlékeztet (hűség!), az utazásoknak erős erotikus töltésük van: a kölcsönös udvarias bemutatkozás után felébred a rokonszenv, akár egy enyhe áramütést is érezni, meg akarok ismerni, birtokolni akarok egy várost, ami csak lassan, némiképp kacéran és incselkedve fedi fel titkait, de viszonozza az érzelmeket, gyere, most megmutatom milyen a Ringem, tessék, most megnézhetsz esőben, na nem, hát a dalaimat még nem énekelem el neked, ne légy türelmetlen!”

A szerző aztán folytatja, hogy minél jobban megismerte Bécset, úgy nőtt benne a vágy, hogy írjon is róla. Aztán említi, hogy fontosnak tartja a műveltséget, de nem a száraz adathalmazok ismeretét, hanem magát a megélt műveltséget. Továbbá kifejti, hogy szeretné azt is, ha könyve segítené az olvasót abban, hogy egyre otthonosabban érezze magát Bécsben. Kihallani soraiból, hogy nem egy hétköznapi útikönyv lesz ez, hanem csodás látogatás egy finom hölgy előkelő udvarában. Egyértelművé teszi aztán D. Magyar Imre azt is, hogy az „igényesebb utazóknak” szánja könyvét. Tehát ha jól értelmezem, semmi slendriánság, semmi slamposság, hanem a témához méltó kifinomultságot, érdeklődést és eleganciát várja el az érdeklődőtől. (szerintem jól teszi)

Azt kívánom tehát a kedves olvasónak és jómagamnak, hogy nőjünk fel a könyv műveltségéhez és méltóságához, hogy igazán értékelni tudjuk az előkelő hölgy társaságát. És hogy jó benyomást hagyjunk magunk után mi is.

Titkos helyek

A könyv lapjain történő utazás érinti a bécsi utcákat, parkokat, kávézókat, szobrokat és tereket, történelmet, kultúrát, ízeket és imákat, meséket és vágyakat. Fejezetről-fejezetre tárulnak fel a különleges történetek, amikor is elérkeztem ahhoz a részhez, aminél szívemhez kaptam, és aminek címe: Titkos helyek.

Bécs, 18. kerület, Wahring, Cottage Viertel. Különleges egy hely, és a szívemnek kedves, mert a feleségemmel együtt szoros kapcsolat fűzött minket évekig ehhez az elegáns kerülethez. Imádtuk. Kedves kertek, villanegyed, hangulatos utcák, aminek látképében azt várja az ember, hogy bármelyik pillanatban összefuthat Poirot-val, ahogy Hastings kapitánnyal sétál a délutáni napsütésben. D. Magyari Imre is megemlíti, hogy színészek, írók, tudósok vettek itt házat. Az elegáns villanegyed természetesen szebbnél-szebb, hatalmas koronájú fáknak is az otthona. Árnyékukban a séta felér egy történelmi utazással.

Az előkelő villanegyed helyet ad több parknak is, kisebbnek és nagyobbnak egyaránt. Egyik kedvencem a város és a kerület szélén csendben meghúzódó Pötzleinsdorfer Park a kastélyával, hatalmas fáival, szobrokkal, kecskékkel és birkákkal. Kabátot és kalapot magamra vettem, aztán irány a park! Jó levegő, történelmi hangulat, gemütlichkeit, és Bécs nyugalmának elegáns ráérőssége. Van idő mindenre. Szemlélődni, tűnődni és a sétálni. Ha az olvasónak van most kedve, akkor csatlakozzon! Kommen Sie für einen schönen Spaziergang, bitte!

A videó saját felvétel egy kellemesen őszies-télies napomról a parkban:

D. Magyari Imre az utószóban a személyes benyomásait és vágyait összegzi, aztán sok minden egyéb mellett megemlíti:

„Bécs meg fog maradni menedéknek. Rengeteg felfedeznivaló vár még, sosem lehet úgy eljönni egy városból, hogy mindent láttunk, amit látni akartunk, hogy ide nem kell jönnünk többet. Mindig marad valami, amiért vissza akarunk menni.”

Egyetértek.

Vissza kell térni az előkelő hölgy udvarába újra és újra, leülni, kávézni, csevegni és bizakodni.

Írta: Séra András, a tűnődő Kolostor Őre