+ Ajánló

María Pagés: A flamenco élethosszig tartó műfaj

María Pagés

Lessünk bele a flamenco világába egy világhírű táncos, María Pagés történetén keresztül! Hamarosan a Bartók Tavasz műsorán.

Keresés a weben

Mi az első kép, amit magad előtt látsz, ha azt hallod, hogy flamenco? Nagy eséllyel egy lobogó piros szoknyás táncosnő, aki legyezőt forgat vagy kasztanyettát csattogtat. Vagy éppen nagyhajú, nagyszakállú férfiak, akiknek csoda, hogy nem esik szét a gitárja, úgy megdolgoztatják. A képkeresők is ilyesmiket adnak ki, ha a flamenco táncra, illetve zenére keresünk rá. De ezen túlmutatva vajon mi mindent lehet tudni a flamencóról? Lessünk bele egy világhírű táncos, María Pagés történetén keresztül.

“A flamenco érzelmekből születik, és utána jön a technika – pont fordítva, mint például a kortárs táncnál. Rengeteg kultúra keveredik benne. A gyökerei nagyon mélyre nyúlnak vissza, de művészeti ágként csak a mi időnkben ismerték el. Az erejét az adja, hogy alulról növekvő, szó szerint népszerű művészet, biztos alapokon álló identitással.”
(María Pagés)

A sevillai születésű Pagés nem emlékszik, hogy mikor kezdődött a flamenco iránti szenvedélye, hiszen már akkor is táncolás közben fotózták a felnőttek, amikorról még nem lehetnek saját emlékei. A családjában nem volt korábban példa művészi karrierre. Apja matematikatanár volt, és ha nem a tánc lett volna Pagés útja, most ő maga is valószínűleg valami ilyesmivel foglalkozna. Valójában persze nincs értelme a kérdésnek, hogy ‘mi lett volna, ha…’, hiszen Pagés tehetsége és elhivatottsága már tizenöt éves korában megpecsételte a sorsát: táncos karrierbe kezdett.

Antonio Gades társulatában dolgozott, fejlődött, mondhatni ott nőtt fel mint profi táncos. A mai napig ő a legnagyobb példaképe, akitől a legtöbbet tanulta és akihez a leginkább szeretne hasonlítani. Tény, hogy Gades nélkül ma nem lenne az a kortárs flamenco, ami: legkorábbi éveiben éhínség és polgárháborús erőszak vette körül, ebből emelkedett ki tehetségével, és ő is nagyon fiatalon, tizenhat évesen lett profi táncos. A hatvanas években elmenekült Franco Spanyolországából, és évtizedeket töltött különféle európai országokban, ahol nemcsak népszerűsítette az otthonról hozott flamenco hagyományokat, hanem az őt ért hatások által folyamatosan meg is újította, bővítette azokat.

Pagés ebben mindenképpen hasonlít egykori, 2004-ben elhunyt mesterére. Ő is elkötelezett védelmezője és ápolója a spanyol hagyományoknak, hangsúlyozva, hogy amúgy rengetegféle népzene és néptánc létezik az országban, amelyből csak egy – bár ma már kétségtelenül a legmagasabb szintű – a flamenco. Óriási kihívásnak tartja, hogy ezek az ősi kincsek fennmaradjanak, főleg egy olyan világban, amely szerinte aggasztó módon felgyorsult. A mai gyerekeknek nincs már lehetőségük, hogy időt hagyjanak az érzelmeik feldolgozására, mondja Pagés, pedig pont ez lenne minden művészet forrása.

Viszont éppen azért, mert a flamenco erős érzelmeken alapuló műfaj, nem teheti meg, hogy csak valami konzerválni való régi értékként jelenítse meg a színpadon. Éppen ezért folyamatosan szívja magába az innen-onnan érkező hatásokat, műsorai mindig tele vannak élettel, erővel, érzéssel, és olykor meghökkentő elemekkel is. Huszonnyolc évesen, 1990-ben alapította meg saját társulatát, amelyben többek között hét flamenco zenésszel és tíz táncossal dolgozik együtt. Két-három évente előállnak valamilyen új műsorral, amelyek mindig tágítják egy kicsit a flamenco határait.

María Pagés

Fotó: David Ruano

Volt már műsora szülővárosáról, Sevilláról, és meghökkentő interkulturális munkái például az ír sztepptáncos Riverdance csoporttal vagy a marokkói származású Sidi Larbi Cherkaouival, akivel felvillantják a spanyol-arab közös kulturális gyökerek különféle dimenzióit. Visszatérő motívum emellett, hogy irodalomra, költészetre építi a műsorait. Így született meg a saját Carmen-verziója, amelyhez egyaránt inspirálódhatott Mérimée szövegéből, Bizet operájából és Gades koreográfiájából – az eredmény pedig egy különleges, erősen feminista hangvételű, eredeti flamenco költemény lett, amelyben összefonódik szöveg, dal és mozgás. Ugyanígy irodalmi alapokra épül az a műsor is, amelyet áprilisban láthatunk majd a Bartók Tavaszon. Jorge Luis Borges, Margarite Yourcenar, Pablo Neruda mellett előkerülnek Goya, Picasso, John Cage, Platón víziói is arról, vajon mit jelent az idő.

Gyakran kérdezik Pagéstől, mit gondol arról, hogy a flamenco énekesek élethosszig alkotnak, és vajon a tánccal is működhet-e ugyanez. Ő ezt vallja:

“A flamenco világa mindig is mély tisztelettel viseltetett az idősebb generációk tapasztalata és tudása iránt. Tény, hogy a tánc fizikai, nagyon is megterhelő dolog, ennek ellenére tudok olyan táncosokról, akik majdnem az utolsó napjaikig dolgoztak, nekik nem kell olyan drámai módon visszavonulniuk, mint mondjuk a klasszikus balett művészeinek.

A flamenco nagyon rugalmas műfaj, mind a fizikai, mind a technikai szinten, úgyhogy tényleg elképzelhető, hogy valaki élete végéig táncoljon, hiszen nem konkrét technikai keretekhez kell alkalmazkodni, hanem a technikai részt igazítjuk ahhoz, amit a testünk bír. (…) A flamencónak van egy olyan dimenziója, amely túlmutat a fizikai korlátokon, úgyhogy ilyen szempontból is más, mint a klasszikus vagy a kortárs táncok.”

A saját testével kapcsolatban az erőt és a teherbírást emeli ki: számára nincs lehetetlen a táncban. Minden fellépéséről felvételt készít, és utólag visszanézi, kielemzi a mozdulatait. Kívülről nézve látja csak igazán, milyen kevés szerepe van a flamencóban a racionalitásnak, a tervezettségnek: csakis az érzéseit, intuícióit, a lelke legmélyének üzeneteit követi a színpadon, és maga is meglepődik, mi mindent képes kihozni egy-egy ilyen előadásból, amire maga sem gondolt volna. Már csak pár hónap, és mi is megláthatjuk mindezt a Nemzeti Táncszínház színpadán.

Az írás az alábbi források felhasználásával készült:

A Flamenco Kultúra honlapja
A Dear Dans Lover blog
The Guardian 1,  The Guardian 2
María Pagés honlapja 

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top