+ Irodalom

A Churchill-festmény rejtélye

churchill

Hogy pontosan mit is rejt Churchill tava, milyen személyes fájdalmat, az a párbeszéd végén kiderül. Első évad, kilencedik rész.

Tűnődések 12. A Churchill-festmény rejtélye

Dilemmáink kínjában, avagy embert próbáló kérdések a reggeli zoknik és a nemzetközi glóbusz szférájából. Egy író, olvasó, gondolkodó, és kalkuláló ember tűnődései arról, hová tart századunk, mit vigyünk magunkkal, mit hagyjunk el, és hány cukorral igyuk a reggeli kávét. Filozofikus szemlélődés a kultúra, a gazdaság, a zoknik, a tőzsdék, a kávéscsészék, no és nem utolsósorban a könyvespolcok világából. Eheti téma: A Churchill festmény rejtélye.

Virágzó nyári kertből tekintettem ki a zürichi tóra, és egyszerre éreztem a táj festői szépségét, benne pedig generációk lelkének a szenvedését. Egy pszichológus kertjében álltam ugyanis, ráadásul a világ egyik legismertebb szakemberének emlékházánál. A híres svájci doktor, Carl Gustav Jung küsnachti házában jártam néhány éve, aminek a precízen gondozott virágos kertje közvetlenül a tó partján áll. Itt élt és dolgozott sokáig a doktor, itt merült le búvárként az emberi lélek világába, le egészen a tó sötét mélyére, a rejtélyek birodalmába.

Álom – Víz

Jung munkásságában többször is felmerül a víz elem, mint szimbólum, különösen az álmokkal kapcsolatban. Sokat ír arról, hogyan jelenik meg a víz a tudatunkban, ami által lényünk egy rejtélyes, hatalmas és mélyen hullámzó rétege mutatkozik meg, maga a tudattalan dimenzió. Sokat ír erről és temérdek példát hoz fel, olyanokat, amelyek elgondolkodtatóak.

A tó

Látogatásom a Jung emlékházban néhány évvel ezelőtt történt, pár hónapja azonban egy különös párhuzammal találkoztam. Erzsébet királynő életével kapcsolatos sorozatot néztem (The Crown), amiben van egy érdekes párbeszéd. A jelenet szereplői: Churchill és egy festő.

A miniszterelnök már nagyon megöregedett, és szeretnék megajándékozni egy portréval, ami őt ábrázolja. Hívnak egy festőt és elindul a közös munka. Szóba kerül sok minden. Az is, hogy Churchill maga is fest, ráadásul a képein megjelenik egy sokszor visszatérő téma: egy tó. (víz!)

A festő

Szótlan típusú művész, aki megfesti Churchill portréját, kevés mondata azonban a lélek mélyére hatol. És ezen legjobban talán pont Churchill lepődik meg, hiszen olyat lát majd ott, amit nem nagyon akar, de mégsem tud tőle szabadulni.

Az első évad kilencedik része ez a sorozatban, ahol közös kapcsolatuk látható. A portré körüli munkálatok zajlanak éppen, és itt hangzik el kettejük különös párbeszéde:

Festő: Az ön munkái is őszinték és leleplezők.

Churchill: Köszönöm a bókot. Mondja, ezzel konkrétan utalt valamelyik művemre?

F: Konkrétan az aranyhalas tóra utaltam, itt Chartworthben.

C: A tóra? Miért pont arra? Az csupán egy tó.

F: Annál sokkalta több. Már a tény is alátámasztja, hogy visszatért hozzá újra és újra, több mint hússzor.

C: Igen, ez igaz, mert az egy technikai kihívás. Valahogy kifog rajtam.

F: Vagy tán saját magát győzte le uram. Így lett árulkodóbb egy önarcképnél.

C: Ó, ez badarság. Csak víz. A fények játéka. A csalárdságuk. A halak a mélyben.

F: Minden alkotása önkéntelen kitárulkozás. A legjobb példa a tó. A nyugalom, az elegancia, a felszínen játszó fények alatt őszinteséget látok és fájdalmat. Szörnyű fájdalmat. Maga a keret is azt a szándékot súgja, hogy mutatna valamit. A lenémított színek alatt, mélyen lent a vízben szörnyű kétségbeesést. Leviatánként rejtőzik, tengeri szörnyként.

C: Mindezt látta benne?

F: Igen, láttam.

Hogy pontosan mit is rejt Churchill tava, milyen személyes fájdalmat, az a párbeszéd végén kiderül. Első évad, kilencedik rész.

A tengeri szörny

Jung egy olyan komplex szakember volt, aki a pszichológia tudományát együtt vizsgálta a mitológiával, a vallással, az alkímiával, misztikával, ősi népek kultúrájával, és sok-sok egyéb dologgal. Jung ezen felismeréseiről könyvek sokasága szól. A „Lélektani típusok” című művében írja:

„Az Epimétheusz király által kormányzott „Jók Birodalma” ősidők óta harcban áll a Behemót birodalmával. A Jób könyvéből ismert Behemót és Leviatán Isten két szörnyetege, hatalmának és erejének jelképes kifejeződései. Nyers, állati szimbólumokként az emberi természet lélektanilag rokon erőit jellemzik.”

Hmm…

A tó mélyén élő szörnyeteg…
A lélek tengerének alján meghúzódó Leviatán…

Ezt látta meg a festő Churchillben, és ezt látta meg Jung is sokakban, ott a zürichi tó hűs vizű partjainál.

Utolsó pillantás még az emlékházra, a virágos kertre, a tóra, majd a svájci hegyekre. Csomagolás, bőröndök, utazás, és valahogy nem megy ki a fejemből. Szinte látom, ahogy hatalmas teste hullámokat ver a mélyben, ahogy súlyos óriás szemei nehézkesen pislognak, ahogy mordul, és ahogy feltartózhatatlanul bekúszik az emberek álmaiba, a hétköznapjaiba, hullámokat ver, megijeszt, leizzaszt, majd visszavonul a tó mélyére, mintha soha elő sem jött volna. A pszichológusok elemeznek, a zenészek muzsikálnak, írók írnak, festők festenek, a tó felszínén pedig a hullámok előbb-utóbb lecsillapodnak, megnyugszanak.

Írta: Séra András, a tűnődő Kolostor Őre

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top