+ Irodalom

Séta hármasban, csodákkal fűszerezve

janikovszky éva

Az ösvény, amin járunk nem más, mint a Trend kiadó által nemrégiben megjelentetett válogatás Janikovszky Éva publikációiból.

Keresés a weben

Janikovszky Éva: Van egy jó hírem! – válogatott publicisztikák, Trend Kiadó, Janikovszky Éva szövegeit válogatta és szerkesztette Balassa Anna, az előszót és a kísérő publicisztikákat írta Janikovszky János, Oldalszám: 238, megjelenés: 2021

Arra szeretném most kérni a nyájas olvasót, aki éppen ezt az írást böngészi, hogy jöjjön el velem egy sétára. Pontosabban nem is velem – bár az alábbi sorok által valahol én is ott bóklászom majd –, inkább…

No, lássa csak, már itt is vannak, akik sétára invitálják! Álljon be bátran közéjük, fogadja el felkínált karjukat, sőt, akár a két kezét is a kezükbe fonhatja, nem fogják bánni, hiszen csakis Önre vártak. Engedje meg, hogy bemutassam őket: egyikük Janikovszky Éva írónő – igen, ő az a mosolygós! A másik Janikovszky János, akiről el ne higgye, hogy komor, csak jelenleg épp kicsit zavarban van, hiszen a híres, sokak által szeretett írónő fiaként van jelen.

Most, hogy ismerik egymást, akár útra is kelhetnek! Csak lassan, szépen; ez a séta számtalan helyre, belső és külső vidékre fogja elvinni Önt, de sietni nem kell, mi több, ez most a szemlélődő, gondolatokat és érzelmeket megmozgató andalgás ideje.

Az ösvény, amin járunk nem más, mint a Trend kiadó által nemrégiben megjelentetett válogatás Janikovszky Éva publikációiból – vagy ahogy fia, Janikovszky János az előszóban írja: a Best of Janikovszky Éva kötet. Ezek az írások az 1990-es évek második felétől jelentek meg különböző lapokban, folyóiratokban, és váltak azonnal az olvasók szeretetének, sőt, rajongásának tárgyaivá. A kötet annál is inkább különleges, mivel szerkesztőjének, Balassa Annának zseniális ötlete támadt, és felkérte, rábeszélte Janikovszky Jánost, hogy édesanyja egykori írásaihoz fűzzön néhány szót, gondolatot, saját emléket, hiszen azok születésénél, illetve a történéseknél, amikről szólnak, gyakorta ő is jelen volt. Így vált ez a válogatás megrendítően és szívmelengetően személyes barangolássá az írónő, Janikovszky Éva és fia társaságában.

Lássuk hát, hová is vezet ez a kacskaringós ösvény! Első lépésünk rögvest a boldogság, mint életérzés legközepébe visz: megtudhatjuk, hogy mindez a bonyolultnak tetsző téma – mi is a boldogság? – bizony belefér másfél flekkbe; vagy legalábbis muszáj neki beleférni, hiszen a főszerkesztő ennyit kért, és vele vitatkozni nem érdemes. Éva (bocsánat, de az olvasó már az első oldalak után úgy érzi, hogy joga van ehhez a bizalmas megszólításhoz!)… Tehát Éva rövid, újságokba szánt írásai által elvisz minket a nagy és félelmetes Amerikába, ahol jellegzetesen magyar szemmel, csodálkozva néz körül, majd tovább kísérhetjük őt a 90-es évek itthoni hétköznapjaiba, kánikulai piacról az ügyfelekkel packázó hivatalba, csendes temetőből az unokáktól és jó barátoktól hangos vidéki nyaralóba.

Éva most felnőtteknek mesél felnőtt dolgokról, felnőttnek látszó, ám mégis gyerekesen viselkedő felnőttekről, és persze okos gyerekekről, akik sokszor bölcsebbek a felnőtteknél. Éva anekdotázik: röpke történeteket mond a sértettségében bosszút álló könyvtárosról, aki kitépkedte az írónő egykori látogatásán készült fényképeket az emlékkönyvből, hogy aztán frusztrált levelével együtt elküldje azokat neki, vagy épp az ezermesterről, aki ingyen ajánlotta fel szolgálatait, és cserébe csak annyit kért, hogy a híres írónő olvassa el a regényét, ám amikor húzódozni érezte Évát, nyájas hangulata mindjárt megváltozott.

Éva elmélázik a régi vagy éppen akkor új eseményeken, és ahogy ezt teszi, az minden sorában maga az életszeretet, optimizmus, önfeledt derű, még akkor is, ha történetesen szomorú vagy bosszantó dolgokról esik szó. Eltöpreng azon, vajon miért gyűjtögetjük saját életünk és felmenőink emléktárgyait addig, hogy már-már a polc is a fejünkre roskad, mégsem dobunk ki semmit. Hallunk tőle az öregedés, a betegség, az elmúlás torkot szorongató rémeiről, ám ahogyan ő tud róluk elmélkedni, az végül mégis mosolyt csal az arcunkra, sőt, sokszor nevetésre fakaszt, és az említett rémek mindjárt messze szaladnak.

Sétánkat Janikovszky Évával a fia, János ellenpontozza rövid, de annál szívbemarkolóbb megjegyzéseivel, amiket szinte minden tárca után megtalálunk, és ahol mégsem, az is sokat mond, hiszen tudjuk, hogy a hallgatás olykor felér ezer szóval.

A Van egy jó hírem! című válogatáskötet az idei év egyik legfontosabb megjelenése. Aki a kezébe veszi, az garantáltan sokat fog nevetni, máskor meg pityeregni egy kicsit, ám a Janikovszky Évával és Jánossal töltött percek végén egész biztosan azt érzi majd, hogy csodálatos utazásban, békés és boldog barangolásban vett részt, ami a mostani valóságot is napsugarasabbá teszi – és ez az, ami igazán a jó hír!

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top