Mónus Márton fotóriporter (MTI/MTVA) kapta a Hemző Károly Alapítvány fiatal alkotóknak kiírt díját csütörtökön a Capa Központban.
A zsűri (Lajos Mari, Szarka Klára, Korniss Péter, Bánkuti András és Salvarani Zsófia) indoklása szerint a Mónus Márton a fontos társadalmi kérdésekkel foglalkozó hosszú távú munkáit nagy képi erővel, szakmailag igényesen valósította meg.
A pályázatban szereplő esszéi – a súlyos környezetszennyezést okozó fűtési nyomorról, a sportról mint az integráció eszközéről és hortobágyi gulyásokról -, de többi ismert munkája is erős és hatásos fényképekből áll. Sorozatait nagy körültekintéssel szerkeszti meg. A 35 év alatti magyar fotográfusoknak alapított pályázaton Mónus Márton már kétszer, 2018-ban és 2019-ben is szerepelt finalistaként.
A díjátadó után megnyílt a tavalyi nyertes, Végh László Isten, huskyk, havasok című kiállítása a Capa Központ 8F Galériájában.
Mónus Márton foróriporter 1990-ben született. Eredetileg biológusnak és fizikatanárnak tanult az ELTE-n. Már az egyetemi tanulmányai alatt a HVG gyakornoka lett, közben elvégezte a MÚOSZ Bálint György Akadémia fotóriporter szakát. A HVG-s gyakornokság után az MTI-ben kezdett dolgozni külsős fotóriporterként. A See.Me The Exposure Award pályázaton indult képét kiállították a párizsi Louvre-ban.
Több díjat nyert a Magyar Sajtófotó Pályázaton, köztük az André Kertész-nagydíjat, Escher Károly-díjat és háromszor a Szalay Zoltán-díjat. Résztvevője nemzetközi masterclassoknak és workshoponak.
A napi fotóriporteri munkái mellett a személyes projektjei alanyait akár hosszú éveken át követi. Projektjei legtöbbször emberközpontúak, személyek vagy társadalmi csoportok problémáit próbálja feltárni a fotográfia eszközével.
Mónus Márton bizonyára törekvő fiatalember, de nem az ő személye, tevékenysége volt az indító pont…
A név azonosság, a „Mónus” név az , mely jelentős hiányérzetet kelt…
Mónus Áronról olvasnék itt némi, de akár bővebb ismertetést…
Él-e, halt-e, sikerült-e megőrizni támadott birtokát..?
Sok-éve már, hogy nem hallottam felőle…
Érdekes, hogy Hódmezővásárhely kapcsán, körzetében, mi minden történik…
Vélem, van még potencia, akár személyi potencia is a városban, akár a jövőnk vonatkozásában is…
Van némi rebesgetés, amolyan helyi legenda, hogy valahol a környéken, ahová csak magánút vezet, nem éppen magyarbarát bázis létezik…
Milyen visszatérő momentum a hatalom részéről, hogy aki nem simul, illeszkedik, az számíthat a beszámíthatatlanság vádjára, „kiszámíthatatlan” következményére.., hogy Hódmezővásárhelynél maradjunk…
Hódmezővásárhely, meg a hatalomra törő polgármestere…
Normális? -van realitás érzéke? -avagy teljesen be van csavarodva?
Miből gondolhatja, hogy Orbán megbuktatása esetén, Ő majd féket rak, féken tartja, a zsidó SZDSZ zsidó utódpártjait, utód pártocskáit, a még-nagyobb koncért kiéhezett vezetőivel…
Ez még Gyurcsánynak sem sikerült…
Az öszödi-beszéd legnagyobb hazugsága volt, hogy; „És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.” -hát nem a fenét! A magyarság nyögte, szenvedte el, itta a levét…
Hosszan lehetne taglalni, konkretizálni, akár tanulmányban közre adni, de felesleges…
-mert ilyenkor jön a sötétségből a felhördülés; „és az Orbán?!”
Nos, mint Orbán végtelenül elkötelezett híve, kijelenthetem, Orbán összehasonlíthatatlanul jobb, az Ő politikája lényegesen több időt biztosít a magyarságnak az aggionizációra…
-jó lenne megítélésemben tévedni…