Visszakerült a helyére – a Markó utcai felhajtó felső rakparti végére – Bibó István szobra – közölte a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) szombaton. A vállalat közleménye szerint az id. Antall József rakpart Parlament és Margit híd közötti szakaszának átépítése a tervek szerint halad.
A pesti alsó rakpart gyalogosbarát megújításának „látványos” szakasza volt, hogy elmozdították a Markó utcai rámpát és a megtámasztását szolgáló támfalat.
A jelentős munkára azért volt szükség, hogy biztosítsák az új gyalogossétány, valamint a közút megfelelő szélességét, miközben az örökségvédelem alatt álló lépcsős partfal érintetlen marad – tették hozzá.
A rámpa sarkában 2005-ben helyezték el Bibó István politikus, az ’56-os forradalom kiemelkedő alakjának mellszobrát.
A szobrot az átépítés idejére elszállították, most azonban a munkák abba a szakaszba értek, hogy visszakerülhetett az eredeti helyére.
Közölték azt is, hogy a pesti alsó rakpart júniusban indított felújítása ütemezetten halad, a munkával tervezetten decemberre készülnek el. A projekt lebonyolítója az Enviroduna Kft.
Az id. Antall József rakpart Parlament és Margit híd közötti szakaszának átépítésével egybefüggően sétálhatóvá válik a Duna partja. Megszűnnek a kihasználatlan burkolt felületek, emellett zöldebbé válik a partszakasz
A zsidóság hűsége a zsidósághoz, Izraelhez kifogástalan, akárhol is születnek a világban…
Megfontolónak találnám, hogy a Bibó-szobrot, kapcsolatépítő gesztusként, akár Izraelnek ajándékozhatnánk…
Szeplő szeplő hátán…
Érthetetlennek tűnik, hogy egyesek nehezményezni merik, hogy egyre többen nevezik Budapestet Judapestnek.., pedig igazán indokoltnak látszik a megnevezés, az átnevezés…
Elárasztják a várost a zsidó szobrok, a botló-kövek, emléktáblák, zsidókról elnevezett utcák, terek tömege, mintha magyarok nem is élnének, tevékenykednének a városban…
Lehetséges lenne, hogy a városvezetés is, a jellemző módon, a zsidóság kisajátítása, kirekesztő bitorlása alá került, a lehető legdemokratikusabb, legszabadabb választás útján..?
A koncért való harc mindent felülír…
Általában szabadon választhatunk, hogy melyik, több állampolgárságú világpolgárt juttatjuk a hatalom bitorlásának jogához…
Közszereplőknél a vallási hovatartozás sem lehetne magánügy, de az „több mint bűn, hiba!”, hogy állítólagos magyar ilyen-olyan képviselőink, még mely országok felé vannak, akár meghatározóan, elkötelezve állampolgár-jogilag…
Talán illene e kérdést a mindent felülíró, mindenek-feletti Magyar Alkotmányban rendezni…
Időszerű is lenne, ha a városvezetés megtárgyalná, a csak 1873 óta érvényben lévő Budapest név lecserélését a sokkal kifejezőbb, karakteres Judapestre! Bizonyára a továbbiakban nem fordulna elő, hogy a budapesti meccsre érkező turista Bukarestben szembesülne tévedésével…
Netán van, akinek nem tetszene javaslatom..?!
A maradék, martalék Magyarországon a diszkriminált magyarság érdek-képviselete, minden szinten, egyre gyengébb, szó nélkül vesszük tudomásul kirekesztésünket…
Egyszer már felhoztam példának, és példa értékűnek, az öntudatos cigányság tiltakozását, ellenállását, visszautasítását, mikor a VIII. kerületben a zsidóság a cigány kisebbségi önkormányzati képviselőségre zsidó jelölteket állított…
Na, lett belőle magyarázkodás…
Részbeni idézet:
„Ami a pártpolitikát illeti, egyikünk sem gondolta, hogy a Kisebbségi Önkormányzatban, ha bekerülünk, valamely párt, akár az SZDSZ kizárólagos érdekeit képviseljük. Illetve csak annyiban, amennyiben a roma népesség felemelkedése, roma identitása és ilyenként való integrálódása a társadalomba az SZDSZ (és minden párt) elemi érdeke. Más kérdés a „nagy” önkormányzat. Ott valóban indítunk roma jelöltet most is. De ez esetleges. A jelölés nem etnikai alapon történt. Hál’ Istennek. Vagy meg kellett volna – ahogy írjátok – tartóztatni magunkat? Miért? És milyen alapon?
Nos, nem vagyunk immár rajta a listán. Vannak rajt elegen így is. Okosak és buták, népükért tenni kívánók és sunyi szándékúak. Mindegy, szó nem érheti immár a ház elejét. A tisztaság követelményeinek elég tétetett. Faji alapon.
Szomorúak vagyunk, mert éppen azok nem értettek meg, akiket barátainknak tudunk, és akiknek méltányolnia kéne azt, ami részünkről több volt, mint gesztus. A tenni akarás kényszere.
Ami persze nem lista kérdése.
Csépányi Gabriella
Dr. Pollák Jenő
Haász Zsóka”
Mi lenne, mi lehetne, ha a magyarok is az érdek-képviseletüket magyarokra bíznák?
Csőd? Tragédia? -lehet, hogy menten megfojtanának gazdaságilag, a bankok bezárnának, kitörne a káosz, csak úgy, mint történt a közelmúltban Argentínában..?
Ki akarhatja ezt? Szoros kezekben, mohó kezekben van a jövőnk…