Iráni road movie, a Hit The Road kapta a legjobb film díját a vasárnap zárult BFI London Filmfesztiválon.
A rendezőként debütáló Panah Panahi, a hazájában államellenes propaganda miatt a filmkészítésről eltiltott Dzsafar Panahi filmrendező fiának filmje egy autóban játszódik, amelyben egy család tart egy ki nem mondott, nyugtalanító cél felé. Hátul ül egy energikus gyerek a törött lábú, mogorva apával, elől az anya, a sofőrülésben pedig a másik fiú mered rezzenéstelen tekintettel a kihalt horizontra, miközben a 70-es évek iráni popzenéje szól – írta a deadline.com.
A nemzetközi versenyprogram zsűrijének elnöke Malgorzata Szumowska volt, míg az elsőfilmes szekció zsűrijét Isabel Sandoval vezette.
A legjobb első filmnek járó Sutherland-díjat a belga Laura Wandel Playground című drámája kapta, amely a gyermekkor traumáiról szól.
A dokumentumfilmes mezőnyből Liz Garbus Becoming Cousteau című produkcióját választotta győztes alkotásnak a Kim Longinotto vezette zsűri.
A filmfesztiválon a True Things író-rendezőjének, Harry Wootliffnek ítélték oda az 50 ezer fonttal (21,4 millió forinttal) járó filmes alkotói ösztöndíjat, amelyet a korábbi években olyan alkotóknak ítéltek, mint Rose Glass és Daniel Kokotajlo.
A közönségdíjat a Costa Brava, Lebanon című libanoni film vitte el.
Az október 6. és 17. között lezajlott nemzetközi filmfesztiválon 159 játékfilmet vetítettek le, köztük 21 premierre került sor. A londoni közönség láthatta Maggie Gyllenhaal rendezői bemutatkozását, a The Lost Daughter című pszichológiai drámát, valamint az Oscar-díjas Jane Campion A kutya karmai között című westernjét is.
Miről is szólhat egy Londonban díjazott „iráni” film? Nagy eséllyel „bemutatja”, lehúzza, akár megalázza Iránt, azt az iráni rendszert, melyet Izrael a főellenségének nevezett meg…
Az összefüggés szorosnak tűnik…
A világ filmiparában, a tulajdonosi körben, a filmművészetben, a zsidóság jelenléte túlreprezentált, meghatározó…
Részemről csak hipotézis, de feltételezhető, hogy a díjazott „iráni” film előterében, vagy hátterében, célzottan bemutatja Irán embertelen, felszámolásra érett rendszerét, mely fel- és leszámolást, Izrael oly kitartóan, következetesen követel láncos kutyájától…
Érthetetlen az USA ódzkodása Irán lerohanásától! Pedig az USA cionista vezetése már igazán sokszor bizonyította, hogy a zsidóság érdekeiért, szívesen áldozza az amerikai életek ezreit, ha úgy adódik, százezreit, mint tették, nem egyszer…
Vélem, hogy a gazda, a zsidóság, Izrael, tudni fogja, hogy miképp fogja, fogja, újabb áldozatát kiváltani…
Nincs rá alapunk, hogy az USA kiszolgáltatott helyzetén merengjünk, hiszen, ha Európában Brüsszelre tekintünk, úgy tűnhet, mintha a Kneszet kihelyezett ülését látnánk…
Nyugat-Európát már sikeresen kiárusították, most a cionista gyilkos nyomás Közép-Európán van!
Bízom a zsidóság kitartó következetes célkövetésében…
Az a következetes tudati és verbális terrorizmus, mellyel fellépnek a nem-zsidó közösségek, nemzetek, társadalmak ellen, beleértve immár az alkotósejteket jelentő családokat is, sikerre van ítélve…
-ez nem is történhet másképp…
Az a tradicionális emberiségellenes törekvés, mely áthúzódik az évszázadokon, hogy évezredes hagyománnyá nője ki magát, megérdemli a beteljesedést…
Ennek folyamodványaként mi is megérdemeljük, a nem éppen felemelő, nekünk szánt sorsunkat, s csak abban bízhatunk, hogy mielőtt méltatlan sorsunk beteljesedne, bekövetkezik az értelméről elhíresült emberiség önfelszámolása…
Vélem, hogy Földanyánk, a kártékony ember kipusztulásával, a gyógyulás útjára léphet…