Tűnődések 4. – Florian Herscht madara
Dilemmáink kínjában, avagy embert próbáló kérdések a reggeli zoknik és a nemzetközi glóbusz szférájából. Egy író, olvasó, gondolkodó, és kalkuláló ember tűnődései arról, hová tart századunk, mit vigyünk magunkkal, mit hagyjunk el, és hány cukorral igyuk a reggeli kávét. Filozofikus szemlélődés a kultúra, a gazdaság, a zoknik, a tőzsdék, a kávéscsészék, no és nem utolsósorban a könyvespolcok világából. Eheti téma: Florian Herscht madara.
Egy magasan repülő szirti sas volt Florian Herscht madara, egy valódi ragadozó. Olyan, aki független és önálló, de gazdájáért ölni is képes. A felszínes olvasó könnyen gondolhatja úgy, hogy Krasznahorkai László ismertette meg őket egymással, ám szerintem ez nem így van. Azt gyanítom, hogy a Duna mellett, a kisoroszi víkendházak egyik udvarán nevelgették ezt a hatalmas szirti sast ilyen nemesre, keményre és hűségesre.
Jobban belegondolva az atlétatrikós mester életébe, azt kell mondjam, hogy még Kisoroszitól is visszább kell repülnünk az időben és a térben. Szállni magasan a szétterített szárnyakkal, megérkezve az ötvenes évek egyik solymásztelepére az alföldre. Ott nevelték szerintem Florian Herscht madarát.
Lilik, a telepvezető szigorú és fegyelmezett szakember volt, mindent tudott a madarakról, amit csak tudni érdemes.
Lilik ki nem állhatta a várost. Úgy gondolta, hogy puha csigává válik ott az ember. Olyanoknak való a város, akik szeretnek betartani mindenféle szabályt. Lilik nem ilyen volt. Ott a pusztában ő diktálta a rendet és ő alkotta meg a szabályt. Ahogy egy idő után Florian is kézbe vette a dolgokat.
Lilik a zsebkendőjével tisztította meg a csavargók által sárral összekent táblát. Florian a főnökével együtt, a Bosszal távolította el a graffitit. Igen, a Bossz. De Liliknek is volt főnöke. Távol a városban, Beranek, az ügyosztály vezetője. Beranek nagy ember volt. De ami a telepen zajlik, ahhoz Lilik ért csak igazán. Ott ő a főnök.
Lilik, ez a szigorú szótlan solymász, a telep uralkodója és legfőbb tekintélye a lelke mélyén valójában művész. Fest. Bossz, a kemény náci Bachot hallgat.
Lilik uralkodik, hatalmat gyakorol. Florian belső parancsot teljesít, uradalma nincs, csupán rövid időre egy madara, egy magasan repülő szirti sas.
Lilik és a sólymok közt különös kapcsolat van, szinte szuggerálják egymást. Mintha Florian és a sas között is ez történne, valamifajta néma egymásba fonódás. Láthatatlan szálak erős szövete.
Lilik az ügyosztályról, Beranektől kap néha levelet. Florian a Bundeskanzleramt-tól vár iránymutatást. Láthatatlan szálak fura szövete.
Aztán… idővel…
Magasan repülő sasok és sólymok kémlelik a tájat, tiszta égbolton messzire szállnak, most talán épp Gyula fölött köröznek, majd Szekszárd, Kisoroszi, Pilisszentlászló, egyre távolabb és távolabb repülnek, egyre feljebb, hatalmas szárnycsapásokkal szelik az eget, Berlin, New York, Kína, Japán, újabb és újabb körök, szárnysuhogás, körözés, majd felemelkedés a puha felhők világába, olyan magasságba, ahol már csak aprónak látszik a táj, fent pedig szellemi, éteri magasság, ahol a szárnyak végtelen mondatként hullámzanak ritmikusan és megállás nélkül újra és újra, suhanás, reptetés, de zsigerükben érzik már, hogy a láthatatlan erők elszakíthatatlan szövete előbb-utóbb bizony megfeszül és visszarántja őket a kiinduló pontra, vissza kell ülni a kézre, ami elindította őket, visszaülni A Legfőbb Reptető karjára, azután pedig már nincs más, nincs választás, szem lezár, béke és megnyugvás jön, mert a láthatatlan erők szövetének végein egymást szuggerálják.
Mészöly Miklós türelemre int versében:
Fiatal barátaimnak
Darabnyi föld elég a lélekzethez:
ahol ritkul a fű,
az Éden ott játssza meg magát.
Csak türelem, ésszel.
A homoksír is termőre fordul,
ha az elaggott avart
mosollyal beletapossuk.
Csak türelem, ésszel.
Tízezer év a halálig,
ha már a tegnap is holnap.
Csak türelem, ésszel.
Mészöly Miklós tehát türelemre int versében, Florian pedig sokadik levelében Bach zenéjét ajánlotta Merkel asszony figyelmébe, a ránk váró katasztrófa megelőzésének céljából. Továbbá nagyon várja, hogy Merkel asszony elmenjen Kana-ba, ki is megy majd elé a vasútállomásra, vagy bárhová, ahová szükséges, mert jönnie kell, hogy erőt öntsön az emberekbe. Az aláírás valószínű ekkor is a szokásos volt: Herscht 07769
