A Jövőbemutató kiállításon kiderül, hogyan gondolkodnak a legfiatalabb írók

A Petőfi Irodalmi Múzeumban október 14-én, csütörtökön 18 órakor megnyíló irodalmi témájú fotókiállításon a legfiatalabb költőnemzedék mutatkozik be, a róluk készült archaikus portrék mellett friss szövegeik is megjelennek a nem szokványos kiállítótérben. A Jövőbemutató című kiállítás kísérletet tesz annak felfedezésére, hogy a ma pályájuk elején álló költőkben, illetve műveikben él-e valami a korább idők szellemiségéből, a „nagy elődök” örökségét akarják-e tovább vinni, vagy egyszerűen élnek és írnak, mert nem tudják nem tenni, ahogy azok a nagynak tartott elődök is, annak idején. A kísérlet tétje annak felfedése is, hogy az újak az ősöket követik-e, vagy azt követik, amit az ősök követtek.

A koncepció kiötlője és az installációk kivitelezője: Szabó Benedek író, fotográfus

Jövőbemutató

A (még) mindig élő irodalom

Ha a magyar irodalomról esik szó, sokan azonnal a múlt századra és a századfordulóra gondolnak, a pezsgő kávéházi életre, Adyra, Babitsra, József Attilára, a Nyugatra, és a boldog békeidőkre. Ezek az asszociációk egyfajta irodalmi aranykort adnak, amire – akár egy szoborpark monumentumaira – legtöbbször pátosszal gondolunk.

A magyar irodalom azonban nem egy szoborpark, részben azért, mert nem mozdulatlan, de legfőképp azért, mert nem halott. Az aranykor – mármint a magyar irodalom aranykora – nem ért véget. A ma alkotó költők éppen úgy, és éppen akkora szenvedéllyel írnak, mint a nagy elődök, és a felelősségük is legalább akkora. Hiszen, ahogy a múlt nagyjai meghatározzák a mai lírát, úgy a jelen művészei is megrajzolják a jövő irodalmának irányvonalait.

A jelen legtisztábban a jövő és a múlt kontextusában értelmezhető. A tárlaton a ma irodalma ezzel a múlttal kapcsolódik össze, a kiállított fényképek technikája a régi idők képi világába helyezi a jelen alkotóit. ­A fotók elkészítési módja azonban más miatt is szimbolikus. Az analóg technika ugyanis hosszas, precíz előkészítést követel, ami miatt minden exponálás nagy odafordulást igényel – a portréalany és a fényképész részéről egyaránt. Ez a hétköznapinál tudatosabb fotográfusi munka a képek hangulatát a régi koréhoz teszi hasonlóvá. A klasszikustól eltérő installációk, a mágnessel felszegezett képek és a frakciókba rendezett fotográfiák viszont kontrasztot alkotnak az archaizáló ábrázolásmóddal.

A líra jövőbeli irányaira számos ma alkotó költő lesz befolyással. Most közülük ismerhetünk meg néhányat. Nélkülük jó eséllyel véget is érne az aranykor, és az irodalom akkor valóban egy szoborpark képét mutatná.

A kiállításon szereplő költők: Bocsik Balázs, Endrey-Nagy Ágoston, Juhász Lilla Kornélia, Kellerwessel Klaus, Korsós Gergő, Kustos Júlia, Locker Dávid, Miklya Csanád, Purosz Leonidasz, Vida Kamilla.