José Antonio Cotrina: A sötétség gyermekei / Vörös Hold ciklus 2. [Los hijos de las tinieblas / El Ciclo de la Luna Roja 2] – Popcorn Könyvek/Metropolis Media Group, 2021 – fordította Varju Kata – 496 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963- 9866-17-1
Nagyjából egy év telt el azóta, hogy megjelent a Vörös Hold ciklus első kötete magyarul SAMHEIN ARATÁSA címen, Varju Kata fordításában. (ITT írtunk róla.) Erős könyv volt, olyan sodrással, amihez a fanatikus fantasy-rajongók sincsenek hozzáedződve. Most, hogy végre megjelent az A SÖTÉTSÉG GYERMEKEI… És azt kell mondanom, hogy megérte várni, a folytatás felülmúlja a várakozásokat. Ez pedig, lássuk be, nem csekélység.
- Milyen titkokat rejteget a legyilkolt állatok gazdája?
- A fiú, aki nem akart áldozattá válni
- Ha összeaszott öregek síkosítóval egymásnak esnek…
- Intelligens életformára bukkantak Európa mélyén
- Lenyűgöző a trilógiává terebélyesedett magyar sci-fi!
- Kitől tanulták a prágai örömlányok az orális örömszerzést?
Persze, nem eszik olyan forrón,
hiszen egy évnyi kihagyás után ember legyen a talpán, aki csak úgy, ripsz-ropsz vissza tud helyezkedni José Antonio Cotrina szürreális, sötét világába. És ezen az sem segít, hogy a kötet elején, előszó gyanánt van egy fejezet, ami összefoglalja a korábban történteket. (És a kötet végén is van némi segítség: a szereplők felsorolása és jellemzése.) Nincs mese, legalább átlapozásnyira elő kell venni a SAMHEIN ARATÁSÁt!
„És mégis mit várhatunk egy gyilkosságban és borzalomban fogant királyságtól? A szörnyek által alapított föld csakis szörnyeket vonzhat.”
Míg az első kötetben elképesztő tempóban
haladt a történet, s zúdultak elő a legkülönbözőbb lények, s az olvasó csak kapkodta a fejét (mi jöhet még?), addig a második kötet, ha nem is lassúbb, de megfontoltabb. Mindaz, ami a SAMHEIN ARATÁSA során szinte véletlenszerűnek tűnt, helyére kerül A SÖTÉTSÉG GYERMEKEIben. Fény derül a titokzatos város, Rocavarancolia történelmére ugyanúgy, ahogy a Földről elrabolt gyerekek várható sorsára is.
José Antonio Cotrina rehabilitálja a leírást,
amit a történésekkel száguldó, türelmetlen olvasók át szoktak lapozni. Ebben a regényben a leírások legalább annyira izgalmasak és fontosak, mint maga a cselekmény. Sőt, olyan, mintha José Antonio Cotrina tudatosan „kiéheztette” volna az olvasókat, mintha szándékosan kerülte volna a magyarázó részeket az első kötetben. Nem véletlen, hogy a második kötet jelentősen vaskosabb, mint az első volt. A kettő együtt nagyjából hétszáz oldal, és a történet még korántsem ért véget.
„…Rocavarancolia különböző dimenziók kereszteződésében található, ezért nagyon törékeny és könnyen alakítható a valóság szövete, és bizony, viszonylag könnyen elszakad. Hurza és Harex, a város alapítói ezt használták ki, hogy forgószeleket nyissanak más világok felé, Denéstor Tul pedig ugyanezt alkalmazta, hogy átjusson a Földre, és idehozzon minket. A te árnyaid, Natalia, egy másik létsík lakói, a különböző dimenziók gyűrődései között élő lények.”
Az A sötétség gyermekei még nem a történet lezárása,
sőt, mintha most, hogy a mélyebb összefüggéseket is megismerhette az olvasó, újabb lendületet venne/vehetne a történet. Hiszen a háttérben működő sötét erők még éppen csak kezdenek kibontakozni, s a mindent meghatározó „Vörös Hold” is éppen csak felkel a kötet végén.
José Antonio Cotrina világa összetettségében,
és most már tudjuk, végiggondoltságában(!) is kiemelkedik a fantasy-történetek hosszú sorából. Mondjuk, az elég ijesztő, ha a következő kötetre megint egy évet kell várni!
A kötet magyar megjelenését
az Európai Unió Kreatív Európa Programja
támogatta
