aline kiner beginák éjszakája
+ Irodalom

Elégetett és elégedett asszonyok a középkorból

A középkor korántsem volt annyira sötét, mint ahogy azt láttatni szokás. A nők szerepe is összetettebb volt. Aline Kiner szerint is.

Keresés a weben

Aline Kiner: A beginák éjszakája [La nuit des béguines] – Szépirodalmi Könyvkiadó/Metropolis Media Group – fordította Mézner Mariann – 360 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-5510-48-1

A középkor korántsem volt annyira sötét, mint ahogy azt láttatni szokás – pont úgy, ahogy felhomályosult jelenünk sem jellemezhető az értelem diadalaként. A középkor, mint bármely más korszaka az emberi történelemnek, sokszínű és összetett, s a társadalmi normák is legalább annyira sokfélék voltak, mint manapság (vagy bármikor máskor). A beginák különös asszonyai voltak a kornak.

Aline Kiner jelentős kutatómunkát végzett az A BEGINÁK ÉJSZAKÁJA című regényhez, s így neki köszönhetően egy olyan regényt olvashatunk, mely már témafelvetésében is izgalmas. A történet a XIV. század elején, a francia királyságban játszódik, javarész Szép Fülöp uralkodása alatt. Ő az az uralkodó, aki – az addig igencsak jól prosperáló – templomos lovagrendet perbe fogta, s vagyonukat megszerezve gyakorlatilag megszűntette őket. A történelmi regények, melyek erről a korszakról szólnak, nagyrészt a templomosok történetét színezik. De Aline Kiner regénye más, itt a harcos lovagok inkább csak a háttérben jelennek meg.

A párizsi beginák állnak a regény középpontjában,

s ez azért is jó választás, mert ezekről a középkorban oly jelentős nőkről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Pedig szerepük igazán izgalmas: kiléptek a patriarchális társadalmi rendből, és meglepően sokáig el tudták fogadtatni a helyzetüket. A beginák olyan nők voltak, akik viszonylag laza – és területenként eltérő – szabályzat szerint közösségeket alkottak. Olyan közösségeket, melyek könnyedebben vették a be- és kilépést, s tagjaik közé olyan nőket is felvettek, akiket a hagyományos szerzetesrendek nem fogadtak volna be.

A laza szabályok és a nemesi származású

tagok családjainak támogatása – melyet esetenként uralkodói támogatás is kiegészített – lehetővé tette, hogy ezek a nők viszonylagos szabadságban, hajlamaik szerint éljenek, s akár a tudomány és/vagy a misztika világában is jártasságot szerezzenek.

Aline Kiner a párizsi beginaudvar

utolsó éveibe ad bepillantást, az általa megrajzolt karakterek – nagyon is mainak tűnő – hús-vér figurák, akiknek problémáival az olvasó könnyen tud azonosulni. Néha talán túlzottan is könnyen! Persze, azt nem lehet felróni egyetlen regénynek sem, hogy elképzelt hősei „mai figurák”. A történelmi háttér, a XIV. századi Párizs, és a párizsi beginázs megrajzolása egészen részletes és pontos. Érezni a szövegen, hogy az írónő feltérképezte a korabeli viszonyokat, s jól eligazodik az egykorvolt francia fővárosban.

Aline Kiner regénye nem csak szórakoztató, de

lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk az akkori viszonyokról szerzett ismereteinken, s a mai társadalmi berendezkedésen is: akadnak a történetben olyan sikamlós részletecskék, melyeket egy évvel ezelőtt még észre sem vettünk volna, s most kicsit meghökkenve azon kell elgondolkodnunk, hogy ez nem zavarja-e a mai hatalmasok jövőbeli erkölcsrendészeit. Pedig tényleg „nem teng túl”, éppen csak felvillan az erotika, ami sokkal inkább a zárt női közösség képének árnyalásához tartozik, mint a regény lényegéhez.

„…Ugyanazon az ágyon osztoztak, és szobájuk homályában néha férjükről és az élvezetekről beszéltek, amiben házasságuk idején részük volt. Jeanne, akinek nem adatott sok kényeztetés, megtanulta egyedül kielégíteni magát. Mindezek után, egy éjszaka, amikor egyikük szemére sem jött álom, elélvezett. Gyóntató papja nem látott ebben semmi kivetendőt, sőt úgy tűnt, még értékeli is, hogy mesél erről a vétekről, mert ezt bocsánatos bűnnek tartotta. »A kielégítetlen nőnek ki kell adnia magából magvát, hogy megkönnyebbüljön, mert ha nem, akkor a felhalmozódott nedvesség házasságtörésre viheti« – prédikálta.
Megmutatta Ysabelnek. Kezével, sőt egyszer a nyelvével is combjai között matatott. Aztán kinevette, amikor Ysabel megütközött ezen.” (*)

A beginák, talán sokak számára meglepő,

Magyarországon is aktívak voltak, míg lehettek, részét képezik a történelmünknek, s ha nem is szedik félkövér betűkkel történetüket a tankönyvek, azért érdemes kicsit utánanézni…

A kötet magyar megjelenését
az 
Európai Unió Kreatív Európa Programja
támogatta.

(*) néhány hónappal ezelőtt fel sem merült volna bennem, hogy pont egy ilyen marginális részletet idézzek az A BEGINÁK ÉJSZAKÁI CÍMŰ könyvből, S NYILVÁN Aline Kiner sem gondolt arra, hogy regényeinek apró, pikáns részletei feltűnést kelthetnek Európa bármely szegletében.

Elégetett és elégedett asszonyok a középkorból
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top