julien hervieux viharka móra
+ Irodalom

Viharka fellázadt a mesék értékrendje ellen!

Julien Hervieux mesekönyve érzékenyen követi a világban zajló változást. Közben roppant szórakoztató is: Viharka, a sötétség ura.

Keresés a weben

Julien Hervieux: Viharka, a sötétség ura [Orage: Petit seigneur des ténèbres]– Móra Könyvkiadó, 2021 – fordította Pacskovszky Zsolt – kartonált kötés, 168 oldal – ISBN 978-963-4868-23-1

Lehet azon morfondírozni, hogy őrülten száguldó világunk merrefelé halad, s hogy a hirtelen változások jók-e. Annyit biztosan állíthatunk, hogy az értékrend megváltozása – főleg azokon a területeken, ahol korábban nem ismert nyitottsággal jár együtt – izgalmas és fontos eredményekkel hoz magával. Ez pedig szükségszerűen érinti a gyerekeket is!

Julien Hervieux tudja,

hogy egy változó világban nem marad(hat)nak változatlanok a gyerekek. A mai gyerek tényleg nem olyan, mint a harminc évvel ezelőtti. Mást jelent a tekintély – a hagyomány, az érték, az őszinteség… – mint évtizedekkel/évszázadokkal ezelőtt. Ha azt akarjuk, hogy a megváltozott világban otthonosan mozogjanak a gyerekek, akkor a mesevilágban is szükség lehet változásokra!

Nem eltörölni, de be- és kiteljesíteni kell

mindazt, amit a mesékkel eddig megalapoztunk! Elsőre talán ijesztő lehet, hogy jön egy mesehős, aki fellázadt mesevilágban betöltött szerepe és a mesék értékrendje ellen! Persze, Viharka esetében ez „elsőre” sem ijesztő. Annyi báj, annyi szellemesség, annyi kedvesség lapul ennek a mesekönyvnek a lapjain, hogy (szinte) észre sem vesszük, mennyi mennyire fontos üzenetet hordoz… jóról és rosszról, igazságról és hamisságról, látszatról és valóságról.

Viharka, a sötétség ura,

pontosabban a sötétség leendő ura elégedetlen a mesevilágban rá kiosztott szereppel, nem akar – az ismert szabályok szerint – részt venni a jó és a rossz küzdelmében. Ráadásul arról sincs meggyőződve, hogy valóban az a jó, amit jónak hívnak, és az a rossz, amit… Szerencséjére az általa (időnek előtte) elrabolt hercegkisasszony is hasonlóképpen elégedetlen – a hagyományok által – neki diktált szereppel. De lehet-e változtatni az évszázadok óta lefektetett szabályokon? Lehetséges-e, hogy valakit ne azért tartsanak jónak, mert „jó helyre” született? Lehetséges-e, hogy a hagyomány elfedi a valóságos értékeket?

Egy mesében minden lehet,

egy mesében még a mese szabályait is át lehet írni. Viharka elsősorban azoknak szól, akik már ismerik a „klasszikus meséket”, de már elég nagyok ahhoz, hogy rácsodálkozzanak: a valóságban a dolgok nem (mindig) úgy működnek, mint a mesében. Viharka segít a gyerekeknek, hogy mélyebben belelássanak a korábban megismert mesék világába, s ugyanakkor ne rettenjenek meg attól, ami nem fekete-fehér a valóságban.

Viharka segít a szülőknek is,

egyrészt, mert Pacskovszky Zsolt fordítása olyan kikacsintásokban gazdag, melyeket a gyerekek észre sem vesznek – és nem is kell észrevenniük! Másrészt, mert lehetőséget ad arra, hogy – gyermeküknek örömöt szerezve, vele együtt nevetne – a világ sokszínűségének együtt örüljenek. Julien Hervieux meséje, a Viharka, a sötétség ura olyan könyv, ami többet tud a szórakoztatásnál: segít eligazodni egy folyton változó és bonyolult világban.

„Most már minden királyságban tudták: senki sem teljesen jó vagy velejéig gonosz. Mindenki, még a sötétség egykori szigorú urai és a hajdani jóságos uraságok is annak alapján ítéltek meg másokat, hogy milyen utat jártak be. És ha mindenki a saját útját járhatja, akkor mindenki követhet el tévedéseket is.
De a maga módján jót is cselekedhet mindenki.”

Viharka fellázadt a mesék értékrendje ellen!
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top