Van egy hét júniusban, amikor a megszokottnál „egy kicsit több” magyar fordul meg a szlovák fővárosban. Ezen a héten Pozsony sokkal inkább Pozsony, mintsem Bratislava. A Több mint szomszéd elnevezésű rendezvénysorozatot idén hetedik alkalommal szervezte meg Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége és a Magyar Kulturális Intézet. Ennek a pezsgő hétnek két programjába merültem bele.
Kalandos odaút…
Kalandosan indult az eseményre való érkezésem. Hétfő délután szerettem volna odaérni Kerekes István: Életmesék fotósszemmel című kiállításának megnyitójára, de a szlovák vasutak megvicceltek és egy törölt járat után az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán Pozsonyba érek-e még aznap. Jelentem, odaértem! Talán pont emiatt a vasúti kaland és a hosszabb, nem a fővárosban töltött időszak miatt a megérkezés különösen szívmelengető volt. Bár az aznapi programokat lekéstem, mintha már az állomáson is több magyar szót hallottam volna.
Az a két program, amit „közelebbről is megnéztem magamnak“, egy kiállítás, illetve egy színházi előadás volt.
Vonal- és betűmetamorfózisok
Kedden (június 15-én) 17:00-tól kezdődött a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas Konok Tamás festőművész kiállításának megnyitója (sajnos már az ő jelenléte nélkül). A helyszín az impozáns Zichy-palotában található Z Galéria volt, mely már önmagában is lenyűgöző. A kellemes kis belső udvarra belépve rögtön nyilak (és a magyar hangok) jelezték, hogy a galéria az emeleten helyezkedik el. Konok Tamás festményein a geometrikus formák és betűk domináltak. A változó szélességű vonalakkal, betűkkel és különböző színekkel a tér-idő struktúrákat hely és idő nélküli dimenziókba emelte.
Anderkó Dániel. Fotó: Szászi Fanni
A kiállítás kurátora N. Mészáros Júlia volt, aki beszédében elmondta, hogy a pozsonyi kiállításra válogatott műveknél a metafizikai gondolkodás kerül előtérbe, ugyanis a képeken nincs cselekvés, nincs történelem, nincs idő, nincs árnyék, a képi megjelenés a művész által megismert valóság teljes megértésének és elvonatkoztatásának a reális eredménye. A megnyitó hangulatát klarinétszó is emelte Anderkó Dániel jóvoltából.
Viktor Hulík, a galéria igazgatója
Konok Tamás festményei nagyon jól illettek a galéria falaira. A művek képesek voltak azt a hatást kelteni, mintha nézőjük egy lépcsőház felső emeletéről nézne lefelé, egy forró nyári napon csodálná a táj színeit, vagy épp egy görög épület oszlopait látná maga előtt.
Zuzana Aufrichtová, Pozsony Óváros polgármestere. Fotó: Szászi Fanni
A megnyitón Pozsony Óváros részének polgármestere, Zuzana Aufrichtová is tiszteletét tette. Jó érzés volt látni, hogy a város vezetősége képben van az itt zajló eseményekkel, nyelvtől függetlenül. Itt szeretném megemlíteni, hogy az eseményen egyébként minden kétnyelvűen zajlott, ezzel is jelezve, hogy a magyar–szlovák viszony túlmutat a szimpla szomszédságon, tekintettel és figyelemmel vagyunk egymásra. A véletlen pedig a legjobb forgatókönyvíró. A megnyitó után ugyanis a galéria udvarán egy, a kulturális héttől független koncert kezdődött. Jól kiegészítve ezzel a koraeste kellemes hangulatát.
Konok Marianne, a festőművész felesége és Venyercsan Pál, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója. Fotó: Szászi Fanni
Csányi Sándor, avagy Guszti és a nők
Másnap, szerdán (június 16-án) este Csányi Sándor Hogyan értsük félre a nőket című előadására ültem be. A Nová scéna (magyarul új színpad) épülete előtt már messziről látni és hallani lehetett a cseverésző, előadásra várakozó közönséget. Mindenkin érzeni lehetett, hogy úgy kellett már egy kis magyar színház, mint egy falat kenyér.
Csányi önálló estjének témája a nők és férfiak közti kommunikációs szakadék. Olyan sztorikat hallhattunk, amelyekben valamennyien magunkra, egymásra ismerhettünk.
Az előadás egy felvonásnyi, 80 perc szórakozást biztosított. Természetesen itt-ott mélyebb, elgondolkodtatóbb részekkel. A Hogyan értsük félre a nőket egy nagyon szerethető, könnyed előadás. Csányi egyébként nem csak a főszerepet játssza, hanem ő írta és rendezte is a darabot.
Ezen az estén a közönség valamennyi tagja úgy érezhette, hogy ez a történet róla szól, ő a főszereplő –azaz valamelyik Guszti– , vagy a főhős felesége. Mivel lehet jó, illetve rossz pontokat szereznie egy férjnek? Eljön az a pont, hogy egy nő azt mondja van elég cipőm? Lehet őszintén válaszolni a kérdésre, hogy jól áll-e rajtam ez a ruha? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesz fel, és valójában nem válaszol meg Csányi, mert a választ senki sem tudja igazán.
A közönség a néha ismert, máskor meglepő poénokat jóleső nevetéssel és tapssal jutalmazta. Csányi remekül jelenítette meg a különféle karaktereket és tagadhatatlanul jól állt neki ezúttal a nem kifejezetten macsó szerep.
Sokszínű pezsgés
A 7. Magyar Kulturális Hét Pozsonyban programja igencsak sokszínűre sikerült. Ez alatt a néhány nap alatt megtelt a szlovák főváros magyar szóval és eseményekkel. Megtalálhatta a kedvére való műsört kicsi és nagy. Színház, kiállítás, beszélgetések, koncertek és még sorolhatnánk. A zenés programoknak köszönhetően a pozsonyi sétatéren ezúttal nemcsak (a népdalra reflektálva) kettő dobogás és három tapsolás hallatszott, hanem sok jókedvű csevej, tánclépés és éneklés is. A háttérben néha elsuhanó villamossal teljessé téve az egészet (hiszen a pozsonyi sétatéren megy a villamos…).
Fotó: Danter Attila
A kulturális és közéleti programok mellett kézműves, illetve gasztronómiai vásár is színesítette a kínálatot. A vásár ugyancsak csütörtökön kezdődött, de már szerda délután magyar szótól volt hangos a Hviezdoslav tér, ahol a színpad készen várta a másnap fellépőket. Az árusok is időben felkészültek, szerdán este íncsiklandó sült libamáj illata lengte be a teret.
Mivel a programpontok ezen a héten több pozsonyi helyszínen zajlottak, jó alkalom volt ez a város széleskörű megismerésére is. Ezek a helyszínek mind meghatározó részei Pozsonynak és méltó színhelyei a színvonalas eseményeknek. Egyébként is, milyen gyakran ülünk le egy átlagos hétköznapon a pozsonyi Carlton teraszára? Most megtehettük, miközben Récsei Noémi Háy Jánossal beszélgetett.
Nem mellesleg minden esemény ingyenesen látogatható volt (csak a korlátozások miatt néha igény volt előzőleges helyfoglalásra), így valóban pénztárcától függetlenül mindenkinek szólt ez a hét.
És bár én csak a pezsgő események aprócska szeletébe kóstolhattam bele, az a kis szelet mégis olyan finom volt, hogy betelhettem vele, persze alig várom, hogy jövőre ugyanitt, ugyanekkor, ugyanilyen jó hangulatban és ilyen jól megszervezetten találkozzunk.
Szászi Fanni
