+ Irodalom

Aki megalkotta Magyarországot

Töltőtoll és Tőzsde 7. – Lánchíd

Irodalmi jegyzetek egy különleges kolostor udvaráról, avagy a töltőtoll és a tőzsde találkozása két osztalék között. Eheti téma: Lánchíd.

“A legnagyobb magyar.” – Méltó módon maradt ez a jelző Széchényi István neve mellett az elmúlt évszázadokban. Sőt, van, ahol úgy említik, mint az ember, aki megalkotta Magyarországot. Újító, szervező, befektető, és még hosszan sorolhatnánk szerepeit. Tevékenységének nyoma ma is látható az országon. Elég csak átsétálni a Dunán, és köszönteni a békésen fekvő oroszlánokat a Lánchídon.

Széchenyi szétnézett a világban és felismerte, itt az ideje lendületet venni és fejlődni. Magyarországon be kell indítani a gazdaságot, a modernizációt, a fejlődést és a haladást. Partnereket keresett, terveket írt, cégeket alapított, szervezett, vitatkozott, küzdött, majd olyan nyomott hagyott maga után, mint kevesen.

Báró Sina György volt Széchenyi gróf egyik üzlettársa. Vasúti építkezések, folyami szabályozások, értékpapír kereskedelem, no és nem utolsó sorban a Lánchíd megépítése. Egyik vállalkozásuk nagyobb volumenű volt, mint a másik. Egyik hatalmas projektből a másikba mentek. Vagy épp párhuzamosan futtatták. Ami megegyezett ezekben, hogy bonyolult, embert próbáló, és hosszadalmas ügyek voltak. A Lánchíd megépítésébe Sina báró már nem is akart beszállni, csupán Széchenyi unszolására vágott bele. Hosszadalmas küzdelem vette kezdetét. Olyan megterhelő volt, hogy Széchenyi ki is akart szállni, de azt pedig már Sina báró nem engedte.

1840-ben a Lánchíd részvénytársaság 10 000 db. 500 Ft-os részvényt bocsátott ki. A bécsi tőzsdén kereskedtek pár év múlva már ezekkel az értékpapírokkal. Az évtized magával hozott egy osztrák pénzügyi válságot, a 48-as forradalmat, és ezek hozzájárultak, hogy a Lánchíd részvények árfolyama a tőzsdére lépés után hamar, közel lefeleződött. Több, mint egy évtized kellett hozzá, hogy az árfolyam elérje újra a kibocsátási szintet. A korszak fellendülő gazdasági hangulatában aztán még a harmadával meg is emelkedett az árfolyam. Osztalékfizetés is volt, de végül 1870-ben kivezették a papírokat a tőzsdéről. Állami kézbe került később a cég. A kezdeti befektetők közül már nem mindenki élte ezt meg. Sina György 1856-ban hunyt el, Széchenyi István pedig 1860-ban.

Döblingi napfény
hívogat öreg urat
a túlsó partra.

Írta: Séra András, A Kolostor Őre, magánbefektető

A fenti írás célja nem befektetési tanácsadás, és nem is kíván senkit ösztönözni pénzügyi döntések meghozatalára. A tőzsde világa kiemelten kockázatos, csakis kellő óvatossággal és szakértelemmel érdemes hozzá közelíteni!

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top