arany jános jegyzetei erdélyi szalon
+ Irodalom

Miből tanított Arany János?

A XIX. században nem volt nemzeti alaptanterv vagy központi tankönyvellátó. Arany János, középiskolai tanárként saját kútfőből dolgozott.

Arany János jegyzetei / Magyar irodalom története és SzéptanErdélyi Szalon Könyvkiadó,2021 – 240 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-615-6016-64-5

Kultúrtörténeti csemege,

vagy ha úgy jobban tetszik, akkor „szenzáció” a kötet, mely ’Sigray Pál kézírásának kinyomtatásával most a széles közönség számára is elérhetővé vált. A könyv, mely okkal-joggal indulhatna a szép könyveknek rendezett versenyen, sok kérdést felvet, s ezek közül némelyikre választ is kínál.

Mai fogalmaink szerint

nyugodtan nevezhetjük tankönyvnek Arany János jegyzeteit, melyekből nem csak a korabeli oktatás, de a XIX: századi tanárok és a diákok életébe is bepillantást nyerhetünk. De ennél többről van szó, hiszen az egyik legfontosabb költőnk nem-költői munkája rávilágít arra a tudásanyagra, ami akkoriban friss és naprakész volt. Arany János jegyzetei – külcsín és belbecs tekintetében is – kézzelfoghatóvá teszik, hogy mennyit változott a világ 1859 óta. De azt is, hogy milyen volt az oktatás helyzete a szabadságharc leverése után alig tíz évvel, amikor a magyarországi középiskolákat osztrák mintára kellett átszervezni ahhoz, hogy államilag elismert végzettséget biztosíthassanak.

Császtvay Tünde a kötet előszavában

röviden összefoglalja a kézirat létrejöttének tágabban és szűkebben vett hátterét is. Nem csak az oktatás helyzetére világít rá, de arra is, amivel Arany János kapcsán kevés figyelmet fordítunk: miként lett költőnk a nagykőrösi református gimnázium tanára? S ha már így alakult a sorsa: miként hatott ez életmódjára, viselkedésére és nyilvános megmutatkozásaira? Az előszó részletesen tárgyalja a szöveg születésének körülményeit, és kitér a sokszorosítás – ma már rendhagyónak tűnő – módszerére is.

„…Jegyzetemet diktálás után írtam esténként, faggyúgyertya mellett, de nem az eredetiről. Arról csak egynek volt szabad másolni, aztán rögtön visszaadni, hogy el ne kopjék. Emlékszem rá, hogy az eredeti ritka szép apró betűkkel volt írva. Másolataink azonban hitelesek, amennyiben azokat szóról-szóra tettük papírra, mint hogy így is kellett azt felmondani, azon parancsnak engedve, hogy a betanulással előadási és írásbeli ügyességet is szerezhetünk…”

– idézi az előszó szerzője Szakács Lajos későbbi református lelkész visszaemlékezését, ami bepillantást enged a „műhelybe”, s választ ad arra is, miként jöhetett létre a ’Sigray-féle kézirat.

A kézirat hasonmása azért is izgalmas, mert a margóra írt kiegészítések és az „egyéb bejegyzések” is jól tanulmányozhatók. ’Sigray fegyelmezett diák lehetett – persze, lehet, hogy ez akkoriban nem választás kérdése volt! – komolyabb kilengést-kihágást csak az irodalomtörténeti kézirat végén követett el. A szöveg ezzel a sóhajnak beillő bejegyzéssel zárul:

„Jaj! csakhogyvégevan Hála Istennek.”

Az vesse rá az első követ, aki képes lenne nagyjából száznegyven oldalnyi szöveget kézzel leírni… diktálás után!

A könyv utószavában

a máig fennmaradt lejegyzés készítőjével ’Sigray Pállal (1839-1925) ismerkedhet az olvasó. A dédunoka által írt szöveg felvillantja ’Sigray Pál példás életútjának főbb állomásait, aki – bár egyéb okunk is lenne emlékezni rá – a XXI. században gimnazistaként, Arany János jegyzeteinek hű tolmácsolójaként kerül elénk.

Miből tanított Arany János?
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top