+ Interjú

Fantasztikus élmény lesz: eltáncolják Vasarely festményeit – interjú Vincze Balázzsal, a Pécsi Balett művészeti vezetőjével

Victor Vasarely, Pécsett született és Franciaországban alkotó művész Hódolat a mozgásnak című képe egészen konkrét és közös művészi megfogalmazása a képzőművészetnek és mozdulatművészetnek. Op-art képei pedig önálló dinamikával rendelkeznek, azt az érzéki csalódást keltve a szemlélőben, mintha a formák megmozdulnának. Ez a rendkívül izgalmas képzőművészeti formanyelv inspirálta Vincze Balázs, több neves elismeréssel is díjazott rendező-koreográfus, a 60 éves fennállását ünneplő Pécsi Balett művészeti vezetőjének Vasarely etűdök című produkcióját, melynek bemutatójára május 28-án lesz a Bartók Nemzetközi Művészeti Heteken. Az alkotók ígérete szerint fantasztikus összművészeti élményben lehet része a közönségnek, akik online nézhetik az előadást 19:00 órától.

Milyen párhuzamok fedezhetőek fel Vasarely képei és a mozgás világa között?

Több szempontból is meg lehet közelíteni ezt a kérdést. Egyrészt a Pécsi Balett 60 éves jubileumát ünnepli, és az eltelt idő sikereihez nagyban hozzájárult az a rendkívül intenzív képzőművészeti élet, amely Pécset a 60-as, 70-es, 80-as években jellemezte, és amely sok művészt közös gondolkodásra ösztönzött. Ennek a korszaknak az alkotói sokkal nyitottabbak voltak más művészeti ágak felé, mint manapság, amikor felgyorsult világunk akadályozza a különböző területek együttműködését. Az alapvető gondolatom a különböző művészeti ágak összekapcsolása volt, mert úgy vélem, hogy ezt a hagyományt ennyi idő elteltével is őriznünk kell. Másrészt az a tény, hogy Vasarely Pécsett született, nekünk a „pécsiség” érzetét adja, és az, hogy a Vasarely Múzeum is itt található, nagyon jó lehetőséget adott arra, hogy a Pécsi Balett 60 évét mintegy városi-kulturális misszió keretébe foglalva ünnepeljük meg. Most egy teljesen más alkotói utat jártam be, Vasarely geometrikus képeinek pontos vonalvezetéséből, térformáiból inspirálódva alkottam meg az előadást.

Vasarely mely képei szerepelnek az előadásban?

Tíz különböző alkotást választottunk ki a pécsi múzeumból, és ezeknek próbáltam karaktert adni. Visszatérő mozdulatokat is választottam minden egyes képhez. Ha sokáig nézzük például a fekete-fehér festményeket, észrevesszük, hogy van egy sajátos dinamikájuk, amit a tánccal nagyon jól össze lehet hangolni. Erre rá is erősítettem azzal, hogy nagyon sokszor a képből jönnek ki a táncosok, az adott alkotáshoz hasonló jelmezben, így gyakorlatilag megmozdulnak a festmények.

Színész és operaénekes közreműködője is lesz az előadásnak, amely így igazi összművészeti élményt ígér. Ők hogyan kapcsolódnak Vasarely műveihez illetve a bemutatóhoz?

A társművészetek még erőteljesebb összekapcsolását segíti az ő közreműködésük, Vári Éva színművésznő, Uhrik Teodóra balettművész, Kiss-B. Atilla operaénekes, Kamarás Iván színművész és Györfi Anna a Pécsi Nemzeti Színház színésznője, illetve Kéméndi Tamás harmonikaművész lép fel a balett-társulattal közösen. Ebből ugyan érzékelhető, hogy az előadásban lesz ének és próza is, de némi csavarral, mert túl egyszerű lenne, ha az operaénekes énekelne, a színész pedig prózát mondana. A darab alapvetően arról szól, hogy a kultúra elpusztíthatatlan. Vári Éva, Kiss-B. Atilla és Uhrik Teodóra azok a művészek a számomra, akik olyan óriási tapasztalattal rendelkeznek, annyira ismerik a művészetet, a kultúrát, az életet, hogy ők tudják leghitelesebben képviselni ezt a mondanivalót. Ezen kívül pedig kapcsolódnak Pécshez és hozzám is. Megjelenik egy másik generáció is, Kamarás Ivánnal, Györfi Annával és Kéméndi Tamással, ők a folytonosságot képviselik a művészet örökérvényűségében és eltörölhetetlenségében. Kamarás Iván még abból a szempontból is különleges szereplője ennek a darabnak, hogy egy olyan eseményen mond prózát és mozog is, ahol édesanyja, a Pécsi Balett alapító tagja és emblematikus egyénisége a társulat jelenlegi ügyvezetője is ugyanezt teszi. Így a mi számunkra is emlékezetes lesz ez az előadás.

Vasarely azt vallotta, hogy a művészet a közösség plasztikai arculata, és nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a művészet legyen mindenkié. Ez nagyon jól rímel mindarra, amit a Pécsi Balett képvisel.

Megpróbáltuk Victor Vasarely filozófiáját és lelkét a darabon belül megtartani. Az előbb említett közreműködőink közül négyen tulajdonképpen megfoghatatlan figurák, a nézők azt is gondolhatják, hogy Vasarely mecénásait, barátait, rajongóit vagy a művész gondolatait, lelkét jelenítik meg. Böhm György barátommal készítettük az előadásban elhangzó szövegeket, amelyek visszaadják azt a szokásosan a művészekben élő kétséget, amelyet önmaguk tevékenysége iránt táplálnak. Az indítás akár pofátlannak is nevezhető abból a szempontból, hogy ez az intenzív vizualitásra épülő darab úgy kezdődik el, hogy harminc másodpercig csak egy megvilágított mikrofonállványt látunk a színpadon, és semmi és senki nem mozog. Ekkor képzelhetjük lelki szemeink elé magát Vasarelyt, amint megnyitja a kiállítást. A darab folyamán végig látogatjuk ezt a tárlatot, majd a végén értékeljük a látottakat, vagyis azt a csodát, ami közben megszületett bennünk.

Mi volt a közös munka módszere a zeneszerzővel, Riederauer Richárddal?

Vasarelyre visszautalva itt is a közös gondolkodás és a nyitottság volt az irányadó. Cziegler Balázs díszlettervezőnek, Nagy Fruzsina jelmeztervezőnek és Riederauer Richárdnak, illetve Böhm Györgynek is elküldtem a Vasarely festményt, majd két hét múlva találkoztunk, és mindenki elhozta azt, amit ezalatt az idő alatt a saját területén a képpel kapcsolatban elgondolt, írt, tervezett. Ez az első körös beszélgetés hatott mindannyiunkra, és ez alapján alakítottuk ki mindenből a végleges változatokat. A zeneszerzőnk, Riederauer Richárd például az egyik festményen lévő minden kis kockának adott egy külön hangot, és abból építette fel a zenét. Mindannyiónkat a képek inspiráltak.

Menyire nyitott a közönség a megszokottól eltérő előadásokra, amelyek során ki kell mozdulni a komfortzónából?

Alapvetően mindig nehéz feladat, ha bármilyen mondanivalót egy olyan rétegműfajon keresztül mutatunk be, mint a táncművészet. A produkciónk közösen készült a Müpa-val, és még ilyen szempontból sem csalódtam soha azalatt az elmúlt tizenöt év alatt, amióta itt rendszeresen fellépünk. Egy nagyon komoly létszámú, a táncművészetet kedvelő közönséget sikerült itt felépíteni, és ez egy nagyon-nagyon látványos produkció lesz, amely ugyanakkor mély gondolati síkok mentén született meg. Én mindig a közönségnek készítem a darabjaimat, így figyelek a befogadó nézőpontjaira is. Aki megnézi ezt a darabot, egy fantasztikus élménnyel fog távozni, egy igazán különleges látványvilágot sikerült kialakítanunk, és az is nagyon fontos, hogy a művészeti ágak ebben a produkcióban erősítik egymást, a próza vagy a zene segíthet megérteni a mozdulatok által is közvetített üzenetet.

Előfordul-e más képzőművészeti alkotás szemlélésénél is, hogy elindul a táncművészet irányába a gondolkodása?

Az a tapasztalatom, hogy ezt is tanulni kell. Az elmúlt három-négy évben kezdtem el a munkámból kifolyólag kiállításokra járni, így lett ebben rutinom. Ráéreztem a dologra, ahogyan egyre több ilyen jellegű tapasztalatot szereztem. Nagyon örülök, hogy lehetőségem volt ezt a darabot koreografálni.

Készül-e a Pécsi Balett olyan előadásokkal is, ahol jelen lehet a közönség?

Folyamatosan készülünk a június 26-i ÁdámÉva előadásunkra, amelynek budapesti bemutatója a Nemzeti Táncszínházban közös programként valósul meg. A produkció Pécsett novemberben, a Pécsi Balett és a Pécsi Nemzeti Színház koprodukciójában, az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával valósul meg. Mindig örömmel jövünk a fővárosba is, mert így sokkal szélesebb közönséget tudunk megszólítani az előadásainkkal.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top