+ Média

Helyszíni riport: Hogyan korlátozzák az újságírók munkáját az ujgurok területén?

ujgur terület kínában

Az északnyugat-kínai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen zömében muszlim vallású ujgurok élnek, mintegy 12 milliónyian. A kínai vezetést az amerikai törvényhozóktól kezdve az Európai Unióig, többen elmarasztalták az ujgurokkal szembeni bánásmód miatt. Kína következetesen visszautasította a vádakat. A helyzet bemutatására a helyi kormányzat és a Kínai Újságíró Szövetség az elmúlt napokban szervezett sajtóútra invitált Pekingben dolgozó újságírókat, köztük az MTI munkatársát, Nagy Mariannt is.

A kínai kormányzat rendszeresen szervez utakat külföldi diplomaták és újságírók számára Hszincsiangba, ahol a vendéglátók jellemzően feszített tempójú program keretében igyekeznek alátámasztani a kínai vezetés hivatalos nyilatkozatait, hangsúlyozva a nemzetiségek békés együttélésének biztosítására tett erőfeszítéseket, és a nemzetiségek vallási, nyelvi és kulturális hagyományainak védelmét.

Az elmúlt mintegy öt évben Hszincsiangban a kínai hatóságok szigorú intézkedéseket hoztak a türk etnikumú ujgur népcsoport tagjainak asszimilációja érdekében. Peking cáfolja az ujgur nemzetiséggel szembeni célzott fellépést, és a drákói intézkedéseket a terrorizmus és szélsőségesség elleni küzdelem hatékony eszközeiként állítja be.

Az Autonóm Területen korábban megfordult külföldi újságírók állandó megfigyelésről, és a szabad mozgásuk akadályozásáról számolnak be. A hivatalosan szervezett úton a csoporttól különválásra és önálló munkára nincs lehetőség. A program során csupán olyan helyiekkel van lehetőségünk beszélni, akiket a szervezők erre kijelöltek.

Az ujgur kultúra széles körben népszerűsített eleme a hagyományos tánc és zene. A felkeresett városok turisztikai részein lépten-nyomon táncosokba és zenészekbe botlunk. A hivatalos program részeként több táncelőadásra viszik el a csoportunkat. Bár a zeneszámok egy részét ujgur nyelven adják elő, a táncokat gyakran kínai nyelvű énekszó kíséri.

Egy hotani előadáson Kurban Tulum, vagyis Kurban bácsi történetét adják elő. A Hotan prefektúrából származó öregember a hozzá kapcsolódó történet szerint szamárháton utazott Ürümcsibe, hogy hálát adjon a kínai hadseregnek, amiért felszabadították a földesuraknak dolgozó parasztokat. 1958-ban pedig személyesen találkozhatott Mao Ce-tung kínai vezetővel Pekingben. Ezt követően a kínai népgyűlés tagja lett. Hotan egyik főterén szobrot állítottak neki, mely azt ábrázolja, ahogyan kezet fog Mao elnökkel. A táncelőadás részeként Kurban bácsit több másik falubelit alakító táncos kéri, hogy vigye magával őt is, és dalban mondanak köszönetet a Kínai Kommunista Pártnak azért, hogy felszabadította őket.

Hszincsiang Kína-szerte híres a konyhaművészete sokszínűségéről. Az Autonóm Terület székhelyén, Ürümcsiben, ellátogatunk egy 2020-ban átadott gyárba, ahol nang – ujgur laposkenyér – készül. A gyár bemutatótermében a nang eredetét ismertető, kínai nyelvű plakátokon az olvasható, hogy a laposkenyér kétezer éve, a Selyemúton keresztül jutott el a Kínai-alföldre, és a Tang-dinasztia (618-907), majd még a Szung-dinasztia (960-1279) idején is közép-ázsiai kenyérként utaltak rá. A bemutatás nem tesz említést az ujgurokról.

Vang Csi-csen, a kenyérgyár igazgatója arra a kérdésre, hogy a nang az ujgur népcsoport kultúrörökségének számít-e, azzal válaszol, hogy a nang hszincsiangi termék, nem valamelyik nemzetiség öröksége. Kína valamennyi vidékének megvan a saját, jellegzetes étele – mondja.

“Senhsziben tésztát esznek, mi itt, Hszincsiangban pedig nangot”.

Vang később arról beszél, hogy han kínai létére gyakran nézik ujgurnak, pedig, ő maga ugyan Hszincsiangban született, de felmenői a Peking melletti Tiencsinből származnak.

“Biztosan az itteni ételek hatása”.

Beszél arról is, hogy a ramadáni böjt lezárását jelölő ünnepnapon közösen ünnepelt a gyár dolgozóival. Az 1200 elektromos kemencével felszerelt gyártósoron a dolgozók zöme nemzetiségi származásúnak látszik. Vang azt mondja, hogy az embereket a képességeik alapján veszik fel, olyan részletekkel, hogy korábban megfordultak-e “továbbképző központokban”, a vállalat nem foglalkozik.

A hszincsiangi városok óvárosai élesen eltérnek Kína többi vidékének városaitól. Hotan óvárosának egyik szeglete jelentős felújításon esett át 2016 után, ennek köszönhetően mára a város fontos turisztikai látványossága lett. A sétálóutca egyik végén a falra aggatott fényképeken összevethető a városrész felújítás előtti és utáni állapota.

A közép-ázsiai jegyeket hordozó épületekkel övezett, kanyargó sétálóutcán üzletek és éttermek sorakoznak, egyes vendéglátóhelyekről ujgur zene szűrődik ki. Ottjártunkkor az egyik épület előtt fiatal pár pózol esküvői fotókhoz.

Az utcán sok ember van, zömében ujgurok. Egy idő után azonban feltűnik, hogy az utca egyik végéről visszafelé sétálva ugyanazokat az emberek látjuk, ugyanazokon a helyeken állva, javarészt egyesével.

Kasgar óvárosi része szintén turistaparadicsomnak számít. Az óváros múzeumában a város felújítás előtti állapotát mutatják be omladozó viskókkal, faágakba gabalyodott szeméttel, az utcán, lavórban fürdetett gyermekekkel. A tárlatvezető felhívja a figyelmünket a házfalakon kívül, csupaszon végigvezetett elektromos huzalokra, a vezetékes víz hiánya jelentette problémákra, és a cudar életkörülményekre, amelyek persze ma már mind a múlté.

A Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület székhelyén, Ürümcsiben található, frissen felújított Hszincsiang Múzeumban, ahol még a május végére tervezett, hivatalos nyitás előtt vezetnek körbe minket, nem találunk említést a nemzetiségek kultúrális örökségeiről.

A terület történelmét bemutató kiállítás kínai és angol nyelvű előszava hangsúlyozza, hogy Hszincsiang már a Csin-dinasztia (i.e.221-i.e.207) előtti idők óta – vagyis az időszámításunk előtti 3. század előtt – szoros kapcsolatokat ápolt a kínai civilizáció bölcsőjének tekintett Központi-síksággal, a Kínai-alföld déli részével. A bemutató szerint a terület akkor vált Kína elválaszthatatlan részévé, amikor az időszámításunk előtti 60-ban a Nyugati Han-dinasztia létrehozta ott a nyugati területek protektorátusát. A han seregek ebben az időben az ázsiai hunokkal folytattak harcokat a Tarim-medencében fekvő oázisvárosok feletti uralomért. Az előszóban azt írják, hogy ezt követően a kínai dinasztiák központi kormányzatai saját területükként tekintettek Hszincsiangra és fennhatóságot gyakoroltak a térség felett.

A bemutató arra nem tér ki, hogy a mai Hszincsiang területe a történelemben egészen 1955-ig nem állt egységes irányítás alatt. Az előszóban továbbá nem tesznek külön említést a terület lakosságának zömét kitevő ujgur nemzetiségről, csupán azt hangsúlyozzák, hogy Hszincsiang mindig is több nemzetiségnek és vallásnak adott otthont.

Hasonlóan kezdődik az Ürümcsi kiállító- és vásárcsarnokában berendezett, a terrorizmus és szélsőségesség elleni küzdelemről szóló állandó kiállítás is. Az első három plakáton olvasható ismertetők címei: “Hszincsiang hosszú idők óta a kínai terület elválaszthatatlan része volt”, “Hszincsiang különböző nemzetiségei a kínai nemzet részei”, illetve “Hszincsiang nemzetiségi kultúrái a kínai kultúra részei”.

A hivatalos tájékoztatás szerint a nemzetiségek közötti összefogást volt hivatott előmozdítani az a 2014-ben indított program is, amelynek keretében hivatalos beszámolók szerint már mintegy 1,1 millió állami tisztségviselőt küldtek bentlakásos családlátogatásokra a területen. A program teljes neve:

“Meglátogatni, előnyökhöz juttatni és egyesíteni az embereket”.

A kínai hivatalos kommunikációban az ujgur családok otthonában előzetes bejelentés nélkül, többszöri alkalommal és alkalmanként akár napokon keresztül megszálló hivatalnokokra mint “rokonokra” utalnak.

Mehmet Turszun Maszkut vendéglős elmondja: a káderek jó kapcsolatot ápolnak a helyiekkel, rendszeresen érdeklődnek, hogy nem szenvednek-e valamiben hiányt, és ha kell, segítséget nyújtanak.

Tien Ven hszincsiangi propagandaminiszter egy május-14-én, Ürümcsiben tartott sajtószalonon arról számol be, hogy a program során összesen több mint 1,6 millió nemzetiségi, falusi lakost állítottak párba városi tisztségviselőkkel, akiket barátaikká, családtagjaikká fogadtak. Hozzáteszi: 2016 júniusában a programban részt vevő hivatalnokok a családok számára több mint 1 milliárd jüant adományoztak összesen, emellett használati cikkekkel és szükség esetén segítségnyújtással is támogatták őket. A többi közt az Ausztrál Stratégiai Politikai Intézet (ASPI) szerint a program valódi célja az adatgyűjtés és a meglátogatott családok “megbízhatóságának” megítélése.

A terrorizmus és szélsőségesség elleni küzdelemről szóló tárlat zömét az 1990-es évektől 2016-ig elkövetett merényletek részletes leírásai teszik ki. Az ismertető szöveg szerint a hszincsiangi terrorista és szélsőséges erők a terület történelmének eltorzításával és meghamisításával, a nemzetiségek közötti különbségek eltúlzásával, valamint a vallási szélsőségek propagálásával igyekeztek követőket toborozni a szakadár tevékenységhez. A tágas helyiség falait különféle robbantásokról és fegyveres támadásokról készült leírások borítják, amelyeket az áldozatokról készült, felkavaró felvételekkel illusztráltak. A terem közepén a merénylőktől elkobzott fegyverek és robbanószerkezetek hevernek, egy kivetítőn pedig késeléses támadást megörökítő biztonsági felvételt vetítenek.

A tárlat második fele a terrorizmus és szélsőségesség visszaszorításának érdekében alkalmazott intézkedésekről szól. A falakon függő képeken egyebek mellett számítógépes alapismereteket, kínai nyelvet és jogot tanuló fiatalokat, fodrász- és cukrásztanoncokat látni. Az ismertető szöveg szerint a Hszincsiangban létrehozott “továbbképző központok” célja az enyhébb bűncselekmények és jogszabálysértések elkövetői, valamint a szélsőséges nézetek befolyása alá került emberek rehabilitálása volt.

Egy 2018 decemberében készült fényképen egy férfi látható, aki a képaláírás szerint épp az emberi hajból készült paróka csomózási technikáját tanulja. További képeken illusztrálják azt, hogy a központ tanulói hazalátogathattak családjaikhoz, és szabadon használhatták mobiltelefonjaikat és az internetet. A felsorakoztatott képek zöme tehát célzottan igyekszik elutasítani azokat a vádakat, amelyeket nemzetközi jogvédő szervezetek és több ország kormányzata hozott fel a hszincsiangi intézkedésekkel szemben. A kínai hivatalos kommunikáció szerint a központok tanulói már mind befejezték a képzéseiket.

A terület székhelyéről, Ürümcsiből Hotanba szálló repülőgépen a leszállás megkezdése előtt arra szólítják fel az utasokat, hogy húzzák le a sötétítőket az ablakon. A Hotanból Kasgarba tartó járaton pedig a sötétítőknek végig lecsukva kell maradniuk, jóllehet a repülőn bemutatott, a légitársaság járatain egységesen használt videón elhangzik, hogy a le-és felszálláskor a sötétítőket fel kell nyitni. A helyi tisztségviselők erre  azt válaszolják: Hotan és Kasgar repülőterei katonai létesítmények, emiatt vannak érvényben szigorúbb szabályozások.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Gyzoltan szerint:

    A magyarországi magyarnak álcázott média mindig is tárgyilagosan, racionálisan helyén kezeli a dolgokat…
    Így járt el az akkori egyetlen tévénk is…
    Történt egykor, még a szovjet-kínai Amur-menti affér megközelítő időszakában, mikor is testvéri szovjet kötődésünk okán és végett, nem igazán volt népszerű a tévénkben Kína…
    Ki tudja miért, igyekeztek lejáratni…
    Erre az úgynevezett “népi-kohókat” látták alkalmasnak, más egyéb hasonló helytálló mutatókkal egyetemben…
    Összevetették a gazdasági mutatókat kínai- és magyar viszonylatban. Örvendetesen Kína előtt voltunk a mutatókban, s éppen a vasgyártás lett kiemelve, ahol emlékezetem szerint az egy főre eső vasgyártás esetében ötszörösen múltuk felül Kínát, úgyhogy teljesen jogos volt kicikizni a népi kohókat és Kínát…
    -csak éppen azt hallgatta el a tárgyilagos “magyar” tévénk, hogy ez volt azaz időszak, mikor is Kína megalapozta Afrika-politikáját, s ezer tonna számra szállította Afrikába a vasat, az acélt, minthogy éppen az “Afrika-vasutat” építette…
    Ami meg az ujgurokat illeti, kik a vélemények szerint legalább is rokon-nemzet, valószínűsíthető, hogy igenis kínai nyomás alatt a túlélést gyakorolják…
    -hát ebből is azonos a helyzetük a magyarsággal, hiszen lecsonkolt, megtaposott csonka országunk és földbe-taposott népünk ugyancsak a túlélést gyakorolja…

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top