+ Jegyzet

Kelemen Barnabás: Nekem valóban anyanyelvem Bartók zenéje

A magyar zenerajongók számára mindig nagy kérdés, hogy külföldiként, a magyar népzene ismerete nélkül lehet-e igazán jól Bartókot játszani

Maratoni Bartók-előadással ünnepli a karantén utáni újjáéledést a magyar zenei élet power couple-ja, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin. A vonósművész-házaspár két estén át (május 20-án és 23-án) Bartók Béla összes vonósnégyesét előadja a három év szünet után nemrég megújult Kelemen Kvartettel, amelyben a – a magánéletben szintén egy párt alkotó – görög hegedűművész, Jonian Ilias Kadesha és az angol csellista, Vashti Mimosa Hunter csatlakoznak hozzájuk. A vonósnégyes vezetője, az első hegedűs Kelemen Barnabás lesz, a hegedűművészként is csodálatos Kokas Katalin pedig ezúttal brácsázik majd.

„A hat kvartett Bartóknál az életmű esszenciája, e műfaj szerepe nála ugyanaz, mint Beethovennél vagy Haydnnál. Én pedig itt élek, abban a közegben, ahol ezek a művek születtek, és nekem valóban anyanyelvem Bartók zenéje”

– nyilatkozta néhány éve Kelemen Barnabás.

A magyar zenerajongók számára mindig nagy kérdés, hogy külföldiként, a magyar népzene ismerete nélkül lehet-e igazán jól Bartókot játszani, értelmezhető ez a zenei világ és a mögötte rejlő érzelmi-gondolati tartalom az itthon megélt hagyomány, a rárakódó történelmi és kulturális örökség nélkül. A válasz általában az, hogy nehéz, de nem lehetetlen.

Simon Rattle és a Londoni Szimfonikusok pár éve például úgy adta elő a Concertót, hogy mindenki elégedetten csettintett a Müpában (illetve hangosan tapsolt). Benne volt mindaz a fájdalom, nosztalgia, szenvedély és temperamentum, amely magyarként könnyen értelmezhető, mégis univerzális.

Épp ezért nagyon izgalmas várakozással töltheti el a kamarazene és Bartók rajongóit ez a kétrészes sorozat – hogy milyen új árnyalatokat, érzelmeket és plusz mondanivalót tud belevinni egy görög és egy angol művész abba az interpretációba, amelynek a gerincét egy születése óta Bartókon és Bartók zenei kultúrájában nevelkedett első hegedűs és a vele zeneileg, de a magánéletben is együtt lélegző partnere adja.

A hat vonósnégyes az egész Bartók-életművön átível. Az elsőt 1909-ben írta az akkor 28 éves komponista. Témái között visszaköszönnek a beteljesületlen szerelmének, Geyer Stefinek komponált első hegedűverseny motívumai, illetve a népzenei gyűjtésekből átemelt dallamvilág.

A második, expresszionista stílusú vonósnégyes az első világháború fájdalmát és tapasztalatait visszhangozza, míg a harmadik és a negyedik a modern európai zene hatásait szintetizálja. Az ötödik vonósnégyes az egyetlen, amelyet Bartók megrendelésre írt.  Elizabeth Sprague Coolidge zongorista és mecénás rendelte meg, a bemutatója 1935-ben volt Washingtonban: ebben a groteszk elemek váltakoznak korálszerű és expresszív dallamokkal. A hatodik (egyben utolsó) vonósnégyes pedig az utolsó Bartók-mű, amelyet az emigráció előtt még Magyarországon fejezett be a zeneszerző, de bemutatni már nem tudta itthon: a premierre 1941-ben, négy évvel Bartók Béla halála előtt került sor New Yorkban.

Hiába csendesedik a járvány, a koncerteket még mindig csak közönség nélkül, üres nézőtér előtt lehet előadni, ami minden zenésznek nagyon nehéz feladat: a közönségtől áramló energia, a visszajelzés a koncertek fontos része. Nézőként azonban megkereshetjük a pozitívumot is az online közvetítésben: a kamerák segítségével látható és közelről érzékelhető lesz minden rezdülés, a négy részből álló egységet alkotó két pár együtt lélegzése.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top