cecilie enger lélegezz typotex
+ Irodalom

A halottak nem hiányolnak minket

Cecilie Enger azt vizsgálja, miként lehet túllépni a tragédián, ami nem miattunk, de mégis általunk történt. Lélegezz!

Cecilie Enger: Lélegezz [Pust for meg] – Typotex Kiadó, 2021 – fordította Petrikovics Edit – 212 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4931-15-7

Cecilie Enger regénye nem kínál feloldozást, megkönnyebbülést vagy katarzist az olvasóinak. Inkább csak bemutat egy fél evet, melyben kulcsfontosságú eseményeket kell feldolgoznia Carla Ruud oslo-i aneszteziológusnak.

Furcsa szerkezetű regény a LÉLEGEZZ,

hiszen szemben az általánossal, itt nem valami – nagy és bombasztikus – felé haladunk a regényben, hanem valami – megrázótól és tragikustól – távolodunk. Ha úgy tetszik, a LÉLEGEZZ a lecsengés, a hétköznapokba visszasimulás regénye…

…sok egyéb mellett,

hiszen a regény elején megtörténő baleset (Carla lesodródik autójával a jeges útról, s a mellette ülő ismeretlen lány meghal), csak apropója a regénynek, s elindítója egy történetnek, melyben három összetartozó nő sorsa fonódik össze.

„A pánik hideg sugarak és tüskék módjára fúródott az agyamba. A kormánykerék nem engedelmeskedett, a saját sikolyaink és az autó fülsértő, fémes robajának csapdájába estünk. A kocsi néhány jókora havas kővel találkozva fejre állt, majd tovább-bucskázott. Miközben elsodortunk egy fenyőtörzset, érzékeltem a körülöttünk zörgő fém diplomatatáskát. Az autó újra fejre állt, és végül egy fába csapódva, a kerekein landolt.
Az iszonyatos, erőszakos hangok után néma csend lett. leszámítva Synne lélegzését, amely kétségbeesett zihálásnak tűnt. A diplomatatáska valószínűleg a torkán találta el, mert két kézzel markolta a nyakát, a szeme hatalmasra tágult, a pupillája nagy és rémült volt…”

Carla, a regény elbeszélője

egy hatvan éves értelmiségi nő, akinek felnőtt lánya és kilencvenéves, haldokló édesanyja adja a legfontosabb emberi kapcsolatait. (Van egy fia is, de ő, mint a férfiak Cecilie Enger regényében általában, inkább csak „statiszta”… ahogy a múltból emlékként felbukkanó apa és a kapcsolatból rég kilépett férj is.) Nem lehet nem észrevenni, hogy a Cecilie Enger a „női sorsok krónikása”.

Az önélveboncolás sosem tétnélküli,

ezt a címet már sikerült „ellőni” Tomas Espedal kötete kapcsán. (Espedal kettős könyve is a Typotex kiadó gondozásában jelent meg magyarul, s azt is Petrikovics Edit fordította magyarra.) Pedig a cím most (is) találó lenne/lehetne, hiszen Carla ebben a regényben – külső viszonyai rendezése közben – a saját belsejét tárja fel. Emlékek, események között, kicsit elveszetten, de céltudatosan arra keresi a válasz:„hogyan és merre tovább?”.

„A gondolataim olyanok voltak, mint a szennyes ruhák egy véget nem érő programon dolgozó mosógépben. Folyamatosan körbe-körbe bukdácsolnak idebent. Bűntudat, megbocsátás, mit tehettem volna másképp, mit várhatunk el attól az embertől, aki a legnagyobb fájdalmat okozza másoknak?”

A LÉLEGEZZ egy okos regény,

nem azoknak szól, akik nagy kalandokra vagy átütő katarzisra számítanak. De sokat adhat azoknak, akik mát tudják, hogy a világ nem fekete-fehér.

A halottak nem hiányolnak minket
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top