jodi taylor nem semmi lány latte
+ Irodalom

Ha Rejtő Jenő kortárs angol írónő lenne…

…olyan párbeszédeket írna, mint amilyenek Jodi Taylor NEM SEMMI LÁNY című regényében olvashatunk. és ott vannak a patagóniai rohamcsirkék is!

Jodi Taylor: Nem semmi lány [The Something Girl] – Latte/Metropolis Media Group, 2021 – fordította Szente Mihály – 342 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5859-93-9

„Amondó vagyok, hogy ha valaki úgy érzi, a hatalmas, láthatatlan, aranyszínű lovak nem neki valók, most rögtön fejezze be az olvasást, ugyanis Thomas a leghatalmasabb, legszebb, legláthatatlanabb aranyszínű ló, amit soha életében nem fog látni. És a leghatározottabban, teljesen egyértelműen létezik.”

– olvashatjuk a NEM SEMMI LÁNY bevezetőjében, s érdemes komolyan venni a figyelmeztetést, sőt, kiterjeszteni a mostani recenzióra. Itt is előfordulhatnak még láthatatlan, aranyszínű lovak!

Jodi Taylor briliáns mesélő,

s ez már a mostani regény előzményét magába foglaló SEMMI LÁNY előtt, a St. Mary-krónikák kötetei kapcsán kiderült/kiderülhetett a magyar olvasók számára. Csodálkoznék, ha a történelemben fel és alá rohangáló időutazók abszurd, bizarr és meghökkentő története – a maga sokszor szarkasztikus humorával – nem gyűjtött volna jelentős rajongótábort az egykori könyvtárosnak, aki Törökországba költözött, hogy nekikezdjen írói karrierje építésének.

Az időutazós történetekhez képest merész váltást jelentett a SEMMI LÁNY, hiszen míg az előbbiben a történelem teljes hosszából ki lehetett csemegézni a legizgalmasabb, legrejtélyesebb részeket, addig utóbbinak a helyszíne a mai angol vidék, ahol nem történik semmi. Semmi világrengető! Ráadásul a regény főszereplője és narrátora egy elnyomott, önbizalomhiányos lány, Jenny… Aki – itt talán megengedett a spoilerezés – a láthatatlan lova segítségével kikeveredik kilátástalan helyzetéből, és megszabadul az őt kihasználó rokonok béklyójából, hogy új életet kezdjen egy leharcolt angol kúriában, egy fura figura, Russel feleségeként.

Jodi Taylor nagyjából ott folytatja a történetet, ahol

korábban abbahagyta: Jenny, a „semmilány”, akinek közben gyermeke született Russeltől a különc festőművésztől, megpróbál helyt állni a hétköznapokban. Igyekszik egyben tartani a házasságát és a farmot, ahol él. Ez önmagában, még a háziállatokkal és a mellékszereplőkkel felturbózva is lehetne elképesztően unalmas… De nem az! A világ nem írható le önmagában, csak azokon keresztül, akik benne élnek. Márpedig Jenny számára a világ mindig rejt aggódnivalót, Russel számára pedig mindig akad lehetőség arra, hogy megcsillogtassa szarkasztikus, kegyetlenségében is kedvességgel teli humorát. (És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a történetben újra feltűnik az előző kötetből megismert láthatatlan ló!)

A humor és a kedvesség, mely lakájossá teszi a Frogmorton farmot, elvinné a hátán a regényt, akkor is, ha nem történnének váratlan – és valóban ijesztő – események. De történnek, Jenny rossz szándékú rokonai, akiket az első kötet végén sikerült kiebrudalni, újra feltűnnek és fodorkodnak. Halálos fenyegetést jelentve az egykori semmi lányra és családjára!

Az emberrablás és a gyilkossági kísérlet

annyira felpörgeti a történetet, hogy grandiózus finálét kap Jodi Taylortól az, aki szívesen lubickol önfeledten a happy endben. A NEM SEMMI LÁNY nem csak arra jó, hogy kilépjünk a hétköznapokból, de arra is, hogy a nyűgös hétköznapokra másként tekintsünk. Jodi Taylor tanít valami fontosat azzal, ahogy szórakoztat.

Ha Rejtő Jenő kortárs angol írónő lenne…
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top