+ Interjú

Kutyaportéka – A magyar vidék a teljes lecsúszás és szegénység útján

Az előadás egyik célja, hogy tematizáljon egy problémát, amiről utána lehet beszélgetni, vitázni – mondja Barcsai Bálint a Kutyaportékáról, melyet online formában mutat majd be a Trafó.

fotó: Csányi Krisztina

A Kutyaportéka – kisvárosi kórkép című színdarab egy vidéki magyar település társadalmi problémáit mutatja be. A társulat terepmunkára ment a kisvárosba, a Barcsai Bálint által rendezett előadás az alkotók helyszínen szerzett élményeiből épült fel. A 2019-ben bemutatott darabban hallható szövegek, történetek egy része a kisváros lakóitól származnak, akik őszintén beszéltek problémáikról a társulat tagjainak. A Kutyaportéka december 18-án a Trafó online felületén látható, méghozzá újragondolt, részben filmes formában. Ennek kapcsán beszélgettünk Barcsai Bálinttal.

– Az előadás egy magyar kisváros történetén keresztül mesél az együttélés nehézségéről. Miért érdekelt titeket ez a téma?

Az előadás írója, Gábor Sára ötlete volt. Régóta szeretett volna olyan darabot írni, ami szociológiai kutatáson alapul. A kutatáshoz egy Borsod megyei településről szóló hír adta a kiindulópontot. Végül Bazsalya Balázs szociológus segítségével másik települést kerestünk, ahol úgy éreztük, találunk elég alapanyagot. A Kutyaportéka a vidéken élők szegénységére és társadalmi problémáira igyekszik rávilágítani.

– Milyen élmény volt a terepmunka?

Négy nagyon intenzív nap volt. Sokféle élmény ért minket. Első nap reggel hétkor már a közmunkásokkal találkoztam. Egész nap beszélgettünk a helyiekkel, legyen szó tanítónőről, cukrászról, korábbi uzsorásról, a cigánytelepen élőkről vagy katolikus papról. A terepmunkában az egész társulat részt vett kisebb csoportokra osztva.

– Nyitottak voltak a helyiek?

Mi is meglepődtünk rajta, de igen. Elmondtuk, hogy Budapestről érkeztünk és egy előadáshoz keresünk történeteket, ezért szeretnénk meghallgatni a problémáikat, tapasztalataikat. Elég hamar megnyíltak. A legtöbb megszólaló a cigányság és a nem cigányság együttélésének a nehézségét említette, mint problémát, így aztán ez került az előadás fókuszába is.

– A terepmunka alatt hallott, rögzített beszélgetések, történetek a darab szövegében is visszaköszönnek?

Igen. A beszélgetésekről hangfelvételeket készítettünk, ezeket Sára visszahallgatta. Közös gondolkozás után kiválasztottuk, mi legyen a darab fókuszában és kik legyenek a főszereplők. Az előadás szövegének fele fikció, a másik fele pedig a hangfelvételek alapján íródott.

– A terepmunka során melyek volt a leginkább megrendítő vagy tanulságos történetek, amiket a helyiektől hallottatok, illetve milyen következtetéseket tudtatok levonni az ott tapasztaltakból?

Azt hiszem, pont ez az a kérdés, amire maga az előadás válaszol a legteljesebben, így konkrét történeteket nem is taglalnék, ezeket látni lehet majd pénteken. Az én személyes megrendítő tapasztalatom az volt, hogy hatalmas, szinte beláthatatlanul nagy társadalmi munka lenne eltörölni azt az annyira éles választóvonalat cigányok és nem cigányok között. Meg kell, hogy értsük: hogy hiába söprünk össznépileg egy problémát a szőnyeg alá, az attól még – sőt annál inkább – létezik. Ez teljesen más társadalompolitikát kívánna, mint a jelenlegi.

jelenet az előadásból – fotó: Csányi Krisztina

– Elképzelhetőnek tartjátok, hogy az előadás akár meg is könnyíti, hogy az általa érintett témák (rasszizmus, az együttélés nehézségei, szegénység) még jobban bekerüljenek a közbeszédbe?

Ebben biztos vagyok. Az előadás egyik célja, hogy tematizáljon egy problémát, amiről utána lehet beszélgetni, vitázni. A Kutyaportéka nem ad semmit a néző szájába, hanem kérdéseket és problémákat vet fel.

– Van olyan célotok, hogy azokhoz a vidéki közösségekhez is eljuttassátok az előadást, akiknek a mindennapi problémáikról szól?

Bennünk is felmerült már a gondolat, de egyelőre még nem valósult meg. Mindenképp szeretnénk elvinni az előadást olyan településekre, melyek hasonló gondokkal küzdenek, mert teljesen másképp tud működni, mint Budapesten. Ilyen szempontból előnyös lehet a stream, mert eljuthat olyanokhoz is, akik egyébként nem tudnák megnézni.

– Hogy fog kinézni a december 18-ai online előadás? Mennyiben lesz más, mint egy klasszikus online színházi közvetítés?

El akartuk kerülni, hogy a klasszikus háromkamerás közvetítés legyen belőle, egyrészt mert unalmas, másrészt csak kevesebbet adhat, mintha a nézőtérről látná a közönség az előadást. Igyekszünk többet nyújtani, mint egy szimpla stream. Előre leforgattuk azokat a monológokat, amik az előadásban a nézők felé hangzanak el, gyakorlatilag rekonstruáltuk a szociológiai terepmunka, a kutatás interjúhelyzeteit. Minden mást élőben fognak játszani, a nézők így ténylegesen élő előadást látnak, amibe beékelődik egy-egy előre felvett anyag. A jelenetek nem távoli nézőpontból láthatóak majd. A kamera egészen közel megy a szereplőkhöz, így a néző úgy érezheti, mintha felsétálna a színpadra.

– Akkor tehát teljesen újra kellett gondolnotok a produkciót.

Igen. Ami az online verzióban látható, azt a színházban nem láthatta a közönség. A jelenetek sorrendje is megcserélődik. Bizonyos gesztusok és párbeszédek is megváltoznak. Nagyon izgalmas folyamat.

– Ahogy említetted, az online verziónak köszönhetően akár olyanokhoz is eljuthat az előadás, akik egyébként nem járnak színházba. Vissza lehet majd nézni a darabot utólag?

Az előadás hivatalosan a Füge, a Trafó és a Thealter koprodukciója, ez tehát tőlük is függ. Nagyon örülnénk, ha nem csak egyszer lehetne ilyen formában látni a darabot.

Az előadás online verziójáról itt találsz bővebb információt

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top