+ Gondolat

A Republic legjobb mondata

Emlékszünk még a 90-es évek hangulatára? Színes öltönyök, tégla méretű mobiltelefon, Pa-Dö-Dő, Horn Gyula, Torgyán József, taxisblokád, gyárbezárások, Bokros Lajos legendás bajusza, Geszti rímek, a Hip-Hop-Boyz felment a hegyekbe, Prokopp Dóra megforgatta a szerencsekereket, és sok-sok egyéb emlékezetes pillanat. És ha már a 90-es évek, akkor nem hagyhatjuk ki a legendás együttest, a Republicot sem. Mennyi közösen énekelt dal a fröccsmámoros éjszakákban, mennyi teltházas koncert. De vajon a Republic dalainak melyik volt a legjobb mondata? Ez derül ki most ebben a cikkben. Vigyázat, szigorúan szubjektív vélemény következik!

Kulturális kincsesbánya mélyére ha leásunk, ragyogó dolgokra bukkanunk. Az internetnek hála, könnyedén visszaröppenünk a 90-es évek koncertjeihez, és hallgathatjuk a dalokat végtelen üzemmódba állítva. A Republic-Univerzum csillagokban gazdag egén is bőven van csodálnivaló felvétel. Rengeteg elérhető a neten. Tömegek lelkét érintették meg ezek a dalok. Mindenkinek megvan a maga kedvence. Jöjjön most az enyém, az egyik legszebb dal, benne a legjobb mondattal!

Mire gondolt a költő?

Nem ismerem a dal eredettörténetét, viszont olyan képzettársításokat indít be nálam, ami már szinte mágikus. Sok ezer éves, különös kínai filozófiáig repíti a lelkemet. Távolból eredő, egyesek szerint ötezer éves az a klasszikus kínai filozófiai, életvezetési könyv, amit itt nyugaton Ji kingnek, vagy a Változások könyvének hívnak. Ez a Taoista és a Konfuciánus életfelfogást tükrözi vissza. Lao-ce híres műve a Tao te King olyan, mintha a Ji kingnek a haikuja lenne. Azaz, a Ji king a Tao te King bőbeszédűbb verziója. Elnézést kérek az olvasótól, igyekszem ennél már nem ködösebb lenni a továbbiakban!

A Republic híres frontembere, Cipő, amikor kiállt a színpadra és a tömeggel együtt énekelte az Erdő közepében című dalt, az borzongató volt. Csodálatos a dallam, lenyűgöző az előadásmód, és mintha az ősi kínai mesterek üzenetét idézné a színpadra. Világos lesz mindjárt, hogy mire gondolok, de előbb figyeljük meg a dal refrénjét!

“Erdő közepében járok,
egyszer majd rád találok.
Csillagom vezess!
Én utánad megyek.”

Mire gondolt a költő? Lehet ez egy szerelmi történet, lehet az élet bolyongása, lehet sok minden egyéb. A teljes dalszöveg valamilyen vágyódást és reményt próbál kifejezni. Valamifajta szabadulást a nehézségektől és az eltévedt bolyongástól. Itt kanyarodjunk vissza a kínai mesterekhez!

39. jel – Az akadály
40. jel – A szabadulás

Az ősi Ji king az 64 szimbólumot, 64 jelet ír le. A világban és az emberekben végbemenő változásokat szimbolizálják és mutatják be ezek a jelek. Carl Gustav Jung kifejezésével élve: archetípusos jelek. Tehát az emberi viselkedésben beálló olyan alapvető változásokat mutatja be és írja le, ami bármelyik korban és bármelyik kultúrában megfigyelhető. Ősi mintázatok ezek. C.G. Jung egyébként erre a komplett Ji kingre azt mondta, hogy ez magának a változásnak az archetípusa. Nézzük meg közelebbről a fent említett két jelet!

A 39., Az akadály nevű jellel kapcsolatban sok mindent említ a Ji king, de egyértelmű a nevéből adódóan, hogy olyan élethelyzetről szól, amikor valaki gátolva van valamiben. Csak pár mondatot vizsgáljunk meg, hogy mire is gondoltak ez ügyben az ősi kínai mesterek:

“A jel olyan akadályokat ábrázol, amelyek az idők során megjelennek, amelyeket azonban le lehet, és le is kell győzni.”

“A tévedhetetlen belső iránytartás végül üdvös kimenetelt eredményez. Az akadályok, amelyek csak egy ideig állnak fenn, nagyon hasznosak a saját személyiség fejlesztéséhez. Ebben rejlik a szorultság értéke.”

“Az akadályok és nehézségek visszalökik az embert önmagába. Míg azonban a közönséges emberek kívül keresik a bűnöst, más embereket vagy a sorsot okolva, addig a nemes ember önmagában keresi a hibát, s e befelé fordulás révén a külső akadály ösztönzőerővé válik a belső éréséhez és gazdagodásához.”

“Az akadályból való kiutat a befelé fordulás és a saját jellem magasabb szintre emelése jelenti.”

“Ha veszély fenyeget bennünket, akkor nem szabad vaktában előretörni, mert ez csak további bonyodalmakhoz vezetne. Helyesebb először visszavonulni – nem azért, hogy feladjuk a harcot, hanem hogy kivárjuk a cselekvésre alkalmas pillanatot.”

Azt hiszem, nem kell ezeket magyarázni. Kanyarodjunk vissza a Republichoz, és most ennek fényében hallgassuk meg újra az egész dalt. Ha megvolt, haladjunk tovább a következő Ji king jelre!

A 40., A megszabadulás nevű jellel kapcsolatban is sok mindent említ a könyv, és talán egyértelmű a nevéből adódóan is, hogy itt a nehézségektől való megszabadulás jön. (kifelé haladunk már az erdőből!) Nézzünk meg most is pár mondatot a kínai mesterek tanácsából:

“A mozgás itt kikerül a veszélyből. Az akadály elhárult, a nehézségek megoldása a legjobb úton halad.”

“Olyan időszakról van szó, amikor a bonyodalmak és feszültségek oldódni kezdenek.”

“A szabadulás ideje feloldja az embert a nyomasztó terhek alól, és ösztönző hatással van az élet folyamataira, hasonlóan a megkönnyebbülést hozó esőhöz, ami kioldja a légköri feszültséget, és rügyeket fakaszt.”

“Amint elértük a szabadulást, térjünk vissza az élet megszokott rendjéhez, ez az üdvös.”

“A zivatar hatására kitisztul a levegő. A nemes ember hasonlóan kezeli azon személyek hibáit és vétkeit, akik előidézték a feszültséget. A tisztaságon keresztül teremt szabadulást.”

“Ha az ember teljes szívből a szabadulás feladatának szenteli magát, akkor belső egyenessége akkora erőt kölcsönöz neki, hogy azzal mint fegyverrel nyugodtan szembefordulhat mindennel, ami hamis és közönséges.”

“A helyzet olyan, hogy nincs szükség sok beszédre. Túl vagyunk az akadályon, elérkezett a szabadulás órája. Az ember békésen kipiheni magát, és nyugton marad.”

A fenti idézetek közül figyeljük meg az egyik mondatot: A zivatar hatására kitisztul a levegő.

Most pedig hasonlítsuk össze a dal egyik versszakával: Felhő, felhő fenn az égen / Vártunk már nagyon / Esőt hozz a virágoknak / Mosd el sok bajom.

Hmm. Sokatmondó párhuzam, ugye?

Érdemes a dalnak egy másik versszakát is megfigyelni: Fehér ingem tiszta legyen / Olyan, mint a hó / Átok engem el ne érjen / Ne bánthasson a szó.

Ezen versszak mondanivalójának párhuzamát már önállóan keresse meg a kedves olvasó a fenti jelek idézeteiben. Váljon mindenki önmaga Taoista mesterévé, és fedezze fel e látásmódon keresztül az élet üzeneteit.

Az akadályon túl

Átjutottunk tehát a nehézségen, sikerült végre kikeveredni az erdőből. Ehhez azonban mire volt szükségünk? A Ji king bölcsei ezt úgy fogalmazták meg, hogy az ember teljesen adja át magát a szükséges jellemfejlődésnek. Belső egyenesség legyen és nemes hozzáállás, tartás, ami távol tartja magát minden hamistól és közönségestől. Csendes legyen az ember és magába forduló, aki belül érleli meg a dolgokat, ami aztán a megoldáshoz is elvezeti.

És hogyan fogalmazta meg ezt a költő a 90-es évek Magyarországán töményen és röviden? “Csillagom vezess! Én utánad megyek.” Talán ugyanarról szól. A Ji king is, és Cipő vágyakozása is. A külső égbolton ragyogó útmutató csillag, ami kivezet az erdőből, az nem más, mint kivetülése a jellemfejlődésünk eredményének, belső fényességünknek. Lelkünk, szellemünk, megvilágosodott intuíciónk az útmutató iránytűnk. Nem más ez, mint a saját belső vezérlőcsillagunk. Ezek után, azt hiszem, már nem lepődik meg a kedves olvasó, hogy számomra a Republic legszebb és legjobb mondata: Csillagom vezess!

Írta: Séra András, A Kolostor Őre, blogger

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top