Éjszaka volt. Átmentem a másik szobába. A két ágy a sarokba tolva, L alakban, ahogy szokott. Mindkettő szépen megvetve, de nem feküdt bennük senki. Ja igen, ez a valóság, gondoltam álmomban.
Aztán megmozdultak a paplanok, egy-egy test körvonalai kezdtek kibontakozni alattuk, megjelent a két idős fej is: anyué és apué. Tán szóltak is hozzám. Ja igen, ez az álom, gondoltam álmomban.
