+ Irodalom

Homo ferroviatus: a vasutas ember szórakoztató útikönyve a szabadság-élményeiről

Egy pozsonyi út során a vélemény szabadsága válik fontossá, amikor kiderül, hogy a szívesen énekelgetett daluk irredenta. – Szőcs Henriette írása.

Csicsek Anna Homo ferroviatus c. útirajzáról, Novum Publishing, 2020., 220 oldal, 3880 Ft

Bon voyage

Csicsek Anna új könyvének Homo ferroviatus a címe, melynek jelentése vasutas ember. A szerző a vasútnak dolgozott, foglalkozása vasútépítő és pályafenntartó technikus, természetes, hogy előző kötete a Mé’ állunk vazze’!? vasutas anekdotákat tartalmazott, a mostani útirajzaihoz pedig vonaton ejtette meg az utazásait. Eszébe sem jutna Csicseknek, hogy más közlekedési eszközt is választhatna, például autót, amivel kényelmesebben és egyszerűbben megközelíthetné az úti célját, vagy netán repülőt, amivel gyorsabban eljutna a vágyott helyszínre.

A szerző már a kötet elején elmagyarázza választása okát: a vonatra ingyenjegyet kap, kedélyesen lehet közben mulatozni, iszogatni és helyes idejű (értsd éjszakai) utazással megspórolható a szállás költsége is, hiszen lehet aludni a vonaton, akár hálókocsiban, akár csak pongyolán, az üléseken elheverve.

Szenvedélyes vasutasként minden egyes úti cél kapcsán megemlíti az adott állomás épületének modern vagy műemléki voltát, rendezettségét, tisztaságát (Zürich tisztán, rendezetten fogadott bennünket.), az ott dolgozók vendégszeretetéről sem feledkezik meg, sőt, a vágányok műszaki állapotára is kitér. Mindezt sajátos humorával, úgy, hogy egy, a technikához nem értő olvasót is szórakoztat. Azonban nem elvakult híve Csicsek a vasútnak, kellemetlen élményeit is őszintén elénk tárja, mint amikor Monte-Carlo-i útja során szexuálisan molesztálni kezdte egy férfi útitársuk, ezért inkább korábban leszálltak, fejvesztve menekültek onnan.

Ugyanilyen kendőzetlenül leírja az útikönyvekben, vagy a neten fellelhető tudnivalók mellett egy-egy látnivaló kevésbé ismert legendáját (A középkorban például házépítéshez hordták el a Colosseum köveinek egy részét… Balga népség!), bemutat egy ismeretlen szobrot vagy freskót, saját véleményét a városról, kulináris tapasztalatait (Jó pizzáért délre kell menni, északon csak a flanc van!), vagy rossz benyomását, mint például, Prága fő pályaudvarán lézengenek nem éppen szimpatikus küllemű emberek, de ezt majdnem mindenütt el kell viselni.

Az utazás, a helyváltoztatás a szabadság maga. A könyv a szabadságról szól, arról, hogy kinek mit jelent, miben valósul meg a szabadság érzése. A szerzőnek először is a szabadságot az útlevele jelenti, amibe a kilencvenes években végre bepecsételték, a világ összes országába érvényes. Aztán a horvát és német nyelvtudása, amivel Európában egész jól elboldogul. A vonatra felülve azonban megtapasztalja mások szabadságát is, például a Zürichi-tóban, magát nem zavartatva, meztelenül fürdőző hetven körüli nő láttán megjegyzi, mellbevágó volt így találkozni a meztelen szabadsággal. A kölni pályaudvaron egymás nyakába ugró, kisportolt testű fiúk ölelkezésekor a szerelem szabadságát fedezi fel. Villa Opicinában rájön arra, hogy a szabadságért harcolni is lehet. Egy pozsonyi út során a vélemény szabadsága válik fontossá, amikor kiderül, hogy a szívesen énekelgetett daluk irredenta. Opatijában Csicsek felfedezi a végtelen szabadság érzését, amikor találkozik a földgolyót két év alatt megkerülő magyar tengerészekkel, Fa Nándorral és Gál Józseffel. Vir szigetén a szerző rádöbben arra, hogy a jó infrastruktúra, a vezetékes víz-, az elektromos hálózat megléte is szabaddá tesz. Plitvicére tartva, az 1500 méteres magasságban tekergő útról letekintve, a tériszonyától szabadul meg. Az ókori Rómában Tarantó jelentette a szabadságot, ahol lehetett kéjnőkkel tivornyázni. Padovában a Szcientológiai Egyház hirdetése juttatja eszébe a vallásszabadságot, egyben felidéz egy kellemetlen történetet a múltjából, amikor erőszakkal próbálták áttéríteni.

Csicsek könyve, amellett, hogy sajátos iróniájával szórakoztat, cinizmussal kevert, könnyed stílusban informál, az utazás élményét adja nekünk, amit a jelenlegi helyzetben más módon nem nagyon élhetünk meg. Tehát amíg a világ nem áll vissza a rendes kerékvágásba, bon voyage, a Homo ferroviatusszal.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top