+ Gondolat

Romain Rolland varázsol, az olvasó álmélkodik

Polcomon gyűlnek az elolvasott könyvek, és egy különös csoport is kialakult, ami évről évre gyarapszik. Azok az írások, amelyeket újra és újra el kell, hogy olvassak. Hogy miért? Nem tudom. – Séra András írása.

Írta: Séra András, A Kolostor Őre, blogger

Húszévesen olvastam először a Nobel-díjas francia írót, Romain Rollandot, és lenyűgözött már akkor is. Azóta eltelt újabb húsz év. Lelkemet ez az újabb két évtized intenzív tapasztalatokkal színesítette és érlelte. Varázspálcaként teremtett az élet újabb és újabb élményanyagot ahhoz, hogy az emberiség lelkének suhogásait hallhassam. És mindeközben egyszer csak negyven lettem.

Polcomon gyűlnek az elolvasott könyvek, és egy különös csoport is kialakult, ami évről évre gyarapszik. Azok az írások, amelyeket újra és újra el kell, hogy olvassak. Hogy miért? Nem tudom. Az életnek talán az a bizonyos “varázspálcája” kényszerít arra, hogy a bennük lévő mondanivalót újra és újra megrágjam, érleljem, és elgondolkozzam rajtuk. Hozzájuk tartozom, hozzám tartoznak. Vannak köztük szakmai könyvek, szépirodalom, életrajzok, szent iratok, miegymás. Húsz év után ezeknek a társaságához csatlakozott most Romain Rolland nagy klasszikusa: Az elvarázsolt lélek.

Negyven évesen ismét végigtekintek a főszereplő Anette küzdelmein, örömén, bánatán, és az egész életén. Az írói eszköztár bámulatos gazdagságát vonultatja fel Romain Rolland a hatalmas műben. A személyiség mélyén lévő apró, finom rezdüléseket, és a világot alakító politikai, vallási, és gazdasági erők hatalmas tektonikus mozgását is olyan kifinomult ecsetvonásokkal festi le, ami álmélkodásra készteti az olvasót. Engem legalábbis mindenképp. Mestermű ez. Remélem, megbocsátja az olvasó a szubjektív elfogódottságomat, de nehezen függetleníti magát az ember a nagy művészek varázslatos alkotása alól.

A főszereplő Anette élete átmegy békés, prosperáló, és pusztító, háborús időszakokon is. Ideje van a cselekvésnek és a visszahúzódásnak is. Van, amikor csupán a várakozás és a remény marad. Száz évvel ezelőtti korszakokban játszódik a cselekmény, de olvasás közben sokszor ez a koronavírusos helyzet jutott eszembe. Mit tenne most Anette? És mit tenne a fia, Marc? No és Szilvia? Nem tudom. Mindenesetre ez a mostani pandémiás időszak kiváló arra, hogy jobban befelé forduljunk, klasszikusokhoz nyúljunk, és gyönyörködjünk a varázslatban. Olvasni jó. Olvasni hasznos. Romain Rolland számára az irodalmi Nobel-díj 1915-ös odaítélésének indoklásában ez áll:

“A mélységes tisztelet jeleként, írásainak nemes egyszerűségéért és a belőlük áradó, minden emberrel együtt érző igazságszeretetéért.”

Ha az égiek is úgy akarják, újabb húsz év múlva már hatvan éves leszek. És ha minden jól megy, Romain Rolland is ott vár majd a polcon.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top