Magyarországon először mutatják be a The Yellow Sofa (A sárga kanapé) című egyfelvonásos kamaraoperát 2020. október 18-án a Zeneakadémián. A portugál irodalmi realizmus legnagyobb alkotójának kisregénye hosszú és kalandos utat járt be a zenés feldolgozás megszületéséig, és az igazi móka még csak most kezdődik…
José Maria de Eça de Queirós portugál író, akit a kritikusok Dickenshez, Tolsztojhoz és Balzachoz hasonlítanak, Émile Zola pedig még Flaubert-nél is jobb írónak tartott, 1900-ban halt meg. Fia, az ifjabb José Maria évekkel később egy lezárt ládában találta meg apja jó néhány publikálatlan művét, köztük egy Alvés & Co. című kisregényt. Jó sok időbe telt, amíg a fiú kibogozta apja macskakaparását, illetve kijavítgatta a szövegben maradt apró nyelvi és központozási hibákat, így a kisregény végül 1925-ben jelenhetett meg. A pipogya Godofredo Alves helyett az angol fordításban pedig már maga a sárga kanapé lett a címszereplő.
“Új operákat előadni mindig izgalmas, már csak azért is, mert a korábbi előadások hatása nem leskelődik a vállad mögött és sugdossa a füledbe, hogy ezt nem így kellene csinálni, vagy ezt mi úgy csináltuk száz éve”
(Frederic Wake-Walker, a 2012-es brit előadás rendezője)
Julian Philips fiatal brit zeneszerző és Edward Kemp librettista 2009-ben írták ezt a vidám operát az eredeti kisregény alapján. Mint Eça de Queirós más műveiben, itt is a házastársi hűtlenség a konfliktus – és a humor – egyik fő forrása. A magyar ősbemutatón Haja Zsolt játssza majd Godofredo Alves lisszaboni kisvállalkozót, aki egy napon arra ér haza, hogy Machado, az üzlettársa (Bartos Barna) elcsábította a feleségét, Ludovicát (Horti Lilla). Ráadásul éppen a Sárga Kanapén találja őket, amelyet annak idején ajándékba vett az asszonynak! A férfi első dühében elkergeti otthonról Ludovicát, de aztán tanácstalanul futkos másokhoz, együtt latolgatván, mit is tegyen. A legjobb tanácsokat azonban nem az apósától vagy a barátaitól kapja, hanem magától a Sárga Kanapétól, aki Amarela néven (a szó sárgát jelent portugálul) maga is a történet egyik szereplője – a magyar előadásban Meláth Andrea játssza. Vajon mire jut Godofredo, és mire jutnak az ügyében a többiek? Ez már derüljön ki az előadásból…
“Rövid ez a darab, talán egy óráig tart. Nem történik benne sok minden, de abból tényleg mindent kihozunk. Van benne szerelmi történet, van benne őrület, de talán a legfontosabb, hogy rengeteget lehet rajta nevetni!”
(Lauren Easton, aki 2012-ben Amarelát játszotta)
A Gramophone magazin kritikusa nyolc éve alaposan megdicsérte és a szélesebb közönség figyelmébe ajánlotta az akkor még csak nyári fesztiválokon turnézó darabot: különösen a kanapé megszemélyesítése és a hangszerek, azaz a tizenegy vonós, a két gitár és a zongora harmóniája, a különféle hangulatok zenei megszólítása nyerte el a tetszését. Nemsokára a hazai közönség is megismerheti mindezt eredeti angol nyelven, de magyar felirattal.
