Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
INTERJÚ
„A gondolati líra hiánya lehangoló” – A 85 éves Tőzsér Árpáddal beszélget Szalay Zoltán.
„Lélekvándor című, 2019-ben megjelent legutóbbi verseskötetében Püthagorasztól Michel Foucault-ig kalandozik az európai kultúrtörténetben, a vers túlélésének esélyeit latolgatva. Tőzsér Árpádot arról kérdeztük, milyennek látja a XXI. századot, mit ért „elhazudott transzcendencián”, és olvas-e fiatal költőket.”
FEUILLETON
Bartók Imre Ismeri Hölderlint? címmel írt esszét.
„Hölderlin ist ihnen unbekannt?”, hangzik irodalmunk egyik legismertebb kérdése, amellyel Örkény lényegében többet tett a nevezett szerzőnek a völkisch értelmezésből való fel- és kiszabadításáért, mint amit az irodalomtörténet a század első felében, beleértve a háború utáni első éveket, e téren fel tudott mutatni; ismeretes ugyanis a filológiai őstény, mely szerint XIX. századi elfeledését követően (addig csupán két olvasója volt: Marx és Nietzsche) a költő rekanonizációja azonnal néplélektani irányt vett. A német közlegények jelentős része „Hölderlin országáért” harcolva adta életét, ahogyan maga Norbert von Hellingrath is, az első összkiadás érdemes kompilátora, aki egyébként a George-kör tagjaként maga is sóvárogva táplálta a „titkos Németország” mítoszát, önként jelentkezett frontszolgálatra, küzdve hazájáért, amely Goethét és a haláltáborokat adta a világnak.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Egy egész negyed című recenziója Sárközi Mátyás Hampstead. London romantikus művésznegyede című könyvéről szól.
„Hampstead Londonon belül rendhagyó kerület, Sárközi pedig igen sok mindenre odafigyelő kalauz. Hampstead már adottságaival is kiemelkedik Londonból. Egyfelől valóban itt van az alapvetően sík főváros legmagasabb pontja, másfelől a londoni belvároshoz viszonylagos közelségben, hatalmas zöld felületével, a Hampstead Heath-szel a negyed úgyszólván kötelező városi kirándulóhely. Továbbá, ahogy a könyvben kétszer is elhangzik, „London tüdeje”, olyan terület, amelynek természeti jótéteményeiből az ott lakók és a nagyváros is részesülnek. A ma is pompás Heath köré az évszázadok során települések épültek, Hampstead pedig, a XVII. századtól ezen a néven, több mint kétszáz éve kedvelt célpontja nemcsak a jómódúaknak és a politikai elitnek, hanem a mindenkori művészvilág ilyen-olyan képviselőinek is.”
KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Zoltán Gábor Szép versek 1944 című kötetéről.
Antal Nikolett: Kísértetjárás
„A Szép versek 1944 döbbenetes olvasmány. Katartikus, ahogyan Radnóti sorai visszamenőleg is igazságot követelnek maguknak – „…csodákban hittem, s napjuk elfeledtem.” (Levél a hitveshez) – s még azt is maguk alá gyűrik, amikor legszívesebben csak annyit gondolnánk: „Haza? /Ha-ha!” (Vas István: Szeptemberi jegyzetek)”
Csehy Zoltán: Tojáshoz a kotkodács
„Kell a költő, ács, kovács, / tojáshoz a kotkodács” – írta Bárdosi Németh János, s a bizarr rigmusba ritmizált megállapítás nemcsak az 1944-es évet tekintve, minden elhallgatást és elhallgattatást számba véve, de minden egyes korszakban igaznak látszik. Érdemes eltűnődni azon is, hogy miért vágyjuk, reméljük, szinte öntudatlanul is, hogy egy-egy zseniális költő egyben erkölcsi mérce, univerzum legyen, hogy miért hisszük szinte fanatikus módon, hogy a költő valamiféle világokat szintetizáló, valóság fölött járó lény, akit, ha hazugságon, aljasságon vagy kisebb-nagyobb kóklerségen érünk, legalább úgy fáj, mint egy kisebb szerelmi csalódás.”
VERS
A versrovatban ezen a héten Benkő Attila négy verse és Fehér Imola hét darabból álló, a „vér” témájára írt ciklusa olvasható. Kedvhozóul Benkő Attila egyik versét közöljük.
Sétálni kell
Régóta nem nézelődtem
a szomszéd utcában.
Idegenebb vagyok az új lakóknál,
meg is ugat egy vakarcs,
mért szedek pár szem szedret
arról az öreg fáról,
amely a madaraké.
Kit akarok meglátogatni
annyi néma év után?
Rossz a bal lábam, jobb lesz,
ha visszafordulok.
PRÓZA
Csombor Rita és Vári Attila prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Vári Attila Horgeom úr macskái című írásából:
„Szeretett kirándulni, nagyapjával rendszeresen járta az erdőt, s legalább százféle gombát, gyógynövényt ismert. Két gombahatározójuk volt, a nagyapjáé angol nyelvű, az övé magyar, s bár a színes nyomatok nem nagyon hasonlítottak egymáshoz a könyveikben, a latin nevek alapján be tudták azonosítani a leszedett példányokról szóló leírásokat. Rengeteg gombának csak a latin neve ugrott be elsőre, ha meg kellett nevezze. A cseh kucsmagomba, a verpa bohemica, az iszonyatosan büdös, hatalmas felmerevedő férfi nemi szervre hasonlító boszorkánytojás, a fallus inpudicus, éppen úgy, mint a rizike, a lactarius deliciozus is hamarabb került nyelve hegyére latinul, mint közismert magyar nevén. Így természetesen nem az unalmasnak tartott horgászást, a vízpartról a mozdulatlan úszó lesését választotta. Különben is úgy érezte, hogy állatpreparátor, vadtömő nagyapja jóvoltából több köze van az erdő állataihoz, mint a halakhoz, amiknek még a szagát sem bírta.”
ZENE
Fáy Miklós Joyce DiDonato koncertjéről írt, amely a Metropolitan Opera honlapján október 23-ig elérhető.
„Ez a koncert is hánykolódott, Barcelonában tartották volna, de a város gócponttá vált, átvitték Antwerpenbe, de az a város is gócponttá vált, így végül Bochumba mentek vele, egy ipari csarnokból átalakított koncertterembe. Joyce DiDonato áll a pódiumon, körülbelül középen. Ha balra fordul, ott ül vele szemben az Il Pomo d’oro régizenei együttes, hat vonós, egy theorba, egy csembaló. Ha jobbra fordul, akkor meg Carrie-Ann Matheson vár rá a zongoránál. Ennyiből már körülbelül sejthető, hogy szokatlanul nagy a merítés, de talán ez így túl enyhe kifejezés: az énekelhető zeneirodalom széleit is érinti DiDonato, Monteverdivel kezd, és a XXI. század a másik vég, ősbemutatóra is sor kerül.”
FILM
Báron György az Epipo című dokumentumfilmet elemzi.
„Oláh Judit, a Visszatérés Epipóba rendezője gyerekként maga is e miniállam polgára volt. Afféle osztálytalálkozóra hívja volt társait, akik közösen emlékeznek vissza, rakják össze a memória töredékes mozaikkockáiból az idő megfakította képet. Nem könnyű a múltidézés, elvégre jó néhányuknak nemcsak a táborbéli anomáliákra kell visszaemlékeznie, hanem a Tanár Úr lakásán történt konkrét abúzusokra is.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
