+ Irodalom

90 éve született Galgóczi Erzsébet – Az Élet és Irodalom 2020/35. számából

élet és irodalom

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Bacsó Béla A test és a lélek című esszéje Thomas Mann A varázshegy című regényéről szól.

„Újraolvasva a művet, a megcsináltság/Mache (Benjamin) olyan finom játékát emelném ki, ahol a későközépkori Piéta-szobor szemlélése és megvitatása állásfoglalásra kényszeríti alakuló-képződő hősünket, az emberi nyomorúság, a szenvedés ábrázolása (Civitas Dei fejezet!) nem a test szépségét, hanem a lélek és a kifejezés elementáris erejét tárja elé (például: Erfurti Piéta 1340.), s ez lényegében meghatározza a regény egészén áthúzódó kérdést, ami az együttérzés, a szenvedésben keresett társias lét gondolatát célozza. Naphta ijesztő és egyben igaz kijelentést tesz: a gótika műveinek névtelen alkotói az emberi létezés végességével és a szenvedéssel szembesítik a hívő embert, ahogy III. Ince írásműve (az utalást Nietzschétől kölcsönzi Mann, v.ö. De miseria…/Az emberi lét nyomorúságáról ford. Lőkös P., Eötvös Kiadó, 2005.) sem egyszerűen az iszonyat tárháza, hanem a véges emberi létezés és a tévedés vagy eltévelyedés, a világ hívságainak megvetése ellen íródik. A világ megvetése, ha jól értem a szerzőt, arra int, hogy magunkat állandóan arra kell képeznünk, azzal kell kísérletezzünk, hogy ismerjük fel, ami bűnös és vétkes: ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság.(1. Ján 1,8)”

90 ÉVE SZÜLETETT GALGÓCZI ERZSÉBET – Deczki Sarolta írt róla.

Magányos harc ez, bele lehet halni. Belehalt, elvitte a szíve, méghozzá éppen akkor, amikor az ő életét is tönkre tevő rendszer összeomlott. Halála után már kevesen olvasták, kezdték elfelejteni, de manapság mintha ismét felélénkült volna az érdeklődés iránta. Nem függetlenül attól, hogy az igazság és a valóság egyre inkább teret nyernek az irodalomban. Ismét óriási tétjük van azoknak a kérdéseknek, hogy milyen hazában élünk, és hogyan jutottunk ide. Galgóczi Erzsébet életművében választ kapunk ezekre.

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Mint a másik című kritikája Taffy Brodesser-Akner Fleishman bajban van című regényéről szól.

„Taffy Brodesser-Akner bemutatkozó regényének gazdagon felsorakoztatott szereplőgárdája úgy viselkedik, mintha egyikük sem ismerné az Anna Karenina nevezetes kezdőmondatát („A boldog családok mindegyike olyan, mint a másik, minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan”) – ebben a regényben végső soron a boldogtalan családok is mind ugyanolyanok. Tolsztoj mondatának persze sokféle értelmezése lehet a „hír az, ha a postás harapja meg a kutyát”-tól a „boldog család” laboratóriumi jelzős összetételének tagadásáig, a Fleishman bajban van lapjain elénk kerülő családok közül az egyik mégis egészen biztosan boldogtalan, és már nem is család a szó szabályos értelmében: Toby Fleishman, a negyvenes éveinek elején járó hepatológus kórházi orvos és Rachel, egy maga alapította, hírességeket menedzselő kreatív ügynökség tulajdonos vezetője több mint másfél évtizedes házasság után a válásukat követő első időszakukat élik.”

KÜLFÖLDI FOGADTATÁS

„Lenyűgöz, még akkor is, ha a cselekmény elborzaszt” – Totth Benedek Holtverseny című regényének angol nyelvű kritikai fogadtatásából.

„A regény formája többé-kevésbé epizódszerű, lazán, álomszerűen következnek egymásra az események. Emblematikus a nyitó jelenet, amelyben a fiúk céltalanul száguldanak az úton – a továbbiakban is nagyon intenzív, egyértelmű jelentéstől vagy indítéktól mentes jelenetek követik egymást. A regény összhatása nem lineáris, hanem kumulatív, fokozó-halmozó módon születik meg, és a történet részint kiszámíthatatlansága miatt ragad magával. A Holtverseny egyes hosszabb álomszerű jelenetsorai Bret Easton Ellis regényeinek légürességére emlékeztetnek. Akárcsak az Amerikai psycho, a Holtverseny fonala is a kezdeti reálisból tűnik át finoman és fokozatosan a szürreálisba.” (Emily Yang, The Michigan Daily, 2019. október 31.)

VERS

A szám versrovatában ezen a héten Acsai Roland és Nagy Zsuka versei kaptak helyet. Nagy Zsuka ciklusából idézzük az egyik verset:

világkép

mikor a beépített szekrényhez löktem,
elvesztettem az eszemet,
provokált meg beszólt, direkt,
nem tudtam türtőztetni magam,
engedte, hogy megmarkoljam
a pizsamát, megcsavarjam
az anyag nyakát,
pedig ő volt az erősebb.

’ne gyűlölködj már’
’te meg kis náci vagy’
’bigott komcsi’

a ’hülye buzi’-nál,
kihunyt apám
pokla a szememből,
és ő kérlelőn nézett rám,
elröhögtük magunkat,
és visszaültünk reggelizni.
(ő töltött nekem teát,
én bocsánatot kértem,
és nem veszekedtünk egy hónapig.)

PRÓZA

Kutas József és Molnár Krisztina Rita prózája.

Tárcatár: Grecsó Krisztián.

Részlet Grecsó Krisztián Meghúzták című írásából:

„Szombati úr, az igazgató, nem volt gonosz ember, csak őszinte. Tudott uralkodni magán, olvasott és finom ember, mégis, valahogy kérges, keresetlen volt a stílusa, lentről jöhetett, mint én, talán tanyáról, nem rejtegette a vágyait, hogy milyen sok emberi mételytől átitatott a lelke. Olyan volt, mint egy megöregedett, sorsából kifutott és meg is szelídült Áchim L. András. Talán ilyen lett volna a vékonyra korosodott, egykor délceg parasztapolló, ha egy kusza éjjel nem gyilkolják meg a Bajcsy-Zsilinszky testvérek – alig néhány kilométerre a kollégiumunktól.

Az egyik alkalommal megkérdeztem tőle, hová tűnik évről-évre a kollégisták által befizetett kulturális jutalék. Szombati úr a kövér, tekintélyes asztala mögött nyújtózott, hátradőlt puha bőrfoteljében, középre lapította ősz, ritkás haját. Megköszörülte a torkát, előredőlt, aztán mintha csak véletlenül tenné, mert a szeme elé került, fölemelte az új, feltörekvő megyei napilapot. Lassan, mutatóujját akkurátusan meg-megnyálazva lapozgatni kezdte. Harsogtak a friss, nyomdafestékszagú oldalak. Tudtam, mit keres. – Olvastam az új cikkét – törte meg a hosszú, savanyú csöndet. – Maga tehetséges – rágta meg a szavakat, és játékosan, szinte huncutul kipillantott az újságtakaró mögül. – De tudja, van benne egy nagy, fontos logikai hiba. – Kikerekedett a szemem, nem akartam elhinni, hogy ebben a helyzetben képes bármiféle esztétizálásba kezdeni. Letette az újságot az asztalra, alaposan kilapogatta, mintha a gondolatait rendezné.”

SZÍNHÁZ

Herczog Noémi a debreceni Csokonai Színház – Nagyerdei Stadion Hamlet előadásáról írt.

„Pedig ebben a Hamletben az a legvonzóbb, hogy nem kényszerek, hanem demokratikus energiák áradnak belőle, ahogy a debreceni Csokonaiból is. Jó lesz rájuk odafigyelni. Vidám közönség széled szét az előadás után, és amikor egy kicsit feltámad a szél, ha hegyezzük a fülünket, meghallhatjuk a természetes debreceni »(szél)hangkulisszát« is.”

FILM

Stőhr Lóránt Małgorzata Szumowska A másik bárány című horrorfilmjét értékelte.

„Małgorzata Szumowska eleddig erősen konceptuális nagyjátékfilmekkel jelentkezett, írtunk is róluk e lap hasábjain (Arc, Test), friss mozibemutatója, A másik bárány esetében viszont a horror műfaja kínálta szerzői szuverenitással élve az angol nyelvű nemzetközi koprodukciós filmkészítés terepére lépett.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top