Fiatal művészként hogyan élj túl a COVID idején – Endre Dóra rendező beszámolója új darabjáról, amit Amerikában rendezett
A New Yorkban élő Endre Dóra ma már off-Broadway darabokon, kisfilmeken, reklámokon és videoklipeken dolgozik, sőt az elmúlt hónapokban a koronavírus-járvány arra is ösztönözte, hogy egy igazi hibrid műfajban is kihívás elé állítsa önmagát.
Mesélnél egy kicsit a kezdetekről?
Már gyermekként elköteleződtem a színház iránt, otthon lényegében ez volt az első szerelmem. A haladó gondolkodású, különleges nézőpontú darabok óriási hatással voltak rám. Nem sokkal később angolul kezdtem el tanulni az egyetemen média és kommunikáció szakon, ami miatt még inkább érdeklődtem más kultúrák és országok iránt. A BA-m megszerzése után Firenzében tanultam filmezést egy ideig, majd New Yorkba költöztem, hogy ott szerezzek film és színházi konzervatóriumi diplomát.
Miért pont a Nagy Alma?
Megtetszett, hogy művészileg mennyire színes a város, hogy minden sarkon találok valami rendkívül inspirálót, újat, vagy valami egészen különlegeset. Rengeteget jártam színházba, múzeumba, kulturális eseményekre és rájöttem, hogy ezek a hatások mennyire segítenek a filmekkel kapcsolatos gondolkodásban. Megfogott a város nyughatatlansága, az itt lakók mentalitása, és a művészi sokrétűség.
Hogyan lesz egy vidéki magyar lányból New York-i rendező?
A tanulmányaim ideje alatt igazából véletlenszerűen keveredtem egy off-Broadway-darab közelébe. Kis reménnyel, rendezőasszisztens asszisztensnek jelentkeztem, és gyakorlatilag egy hónappal később felajánlotta a producer, aki egyébként rendezte is a darabot, hogy rendezzem én inkább. Döntését azzal indokolta, hogy a próbateremben töltött idő, az ahogyan a színészekkel bánok és a szöveget értelmezem, úgy véli, többre predesztinál, mintsem, hogy „csupán” rendezőasszisztenskedjek.
Mennyire volt nehéz beilleszkedni New Yorkban?
Egy hóviharral érkeztem 2017 kora tavaszán és első éjszaka még a taxis is eltévedt velem Queensben. Ezt követően egy hétig csak bámultam ki az ablakon, hiszen a tomboló vihar miatt a szállásomon rekedtem. Ekkor kezdődtek a megpróbáltatások, gyakorlatilag a nulladik órában. New York megkívánja, hogy rendkívül jó problémamegoldó és stresszkezelő képességed legyen. Emellett fontos a multitaskingolás és az alkalmazkodási készség. Nagy eséllyel, aki belevág ebbe a kalandba, megannyi lakásban fog lakni, teljesen idegen lakótársakkal, nap mint nap különböző tömegközlekedési eszközökkel nagy távolságokat bejárni lóhalálában. Mindemellett az itteni iskolarendszer nagyon gyakorlatias és leterhelő. Őrületes az általános élettempó, a munkapiaci verseny, az előrejutási inger mindenki oldaláról. S akkor még nem említettük a bagatellnek tűnő hétköznapi dolgokat, mint például a mosodázást egy zacskónyi 25 centessel a táskádban vagy a nagybevásárlást, aminek eredményét egyedül húzod fel lépcsőn a hatodik emeletre.
Nem tartottál tőle, hogy ez a város egy kicsit túl nagy falat?
Ez egy állandó félsz, valahol mélyen. Egyszerűen elfogadod a tényt, hogy nem egyszerű itt az élet, mint ahogyan másutt sem. Elfogadod, mert tudod, hogy ezt Te választottad, céllal vagy itt, tanulni és fejlődni jöttél és megbirkózol a nehézségekkel, amikkel időközben szembe kell nézned.
Akkor most teljes állásban rendezőként dolgozol New Yorkban?
Igen, színházilag abszolút szabadúszó vagyok, filmben pedig egy produkciós stúdiónál vagyok gyakorlatilag állandós, az ott egy viszonylag stabil dolog. Ami nyilván segít, mert stabil munka, stabil fizetéssel. Tavasszal egy musicalt rendeztem, amit két helyszínre terveztek (HACPAC Performing Arts Center és West End Theatre), sajnos néhány előadást azonban a COVID-19 miatt elhalasztottak. Így most tűkön ülünk, állandóan olvassuk a különböző cikkeket, várjuk, mikor kezdhetjük a felújító próbákat, és megtartani azokat a bizonyos előadásokat. Időközben az író/producer gárda elkezdett a musical filmforgatókönyvén is dolgozni, sok tervük van a történettel, ami egy rocksztár pszichés hanyatlását mutatja be. Mindemellett a múlt hónapban debütált a legújabb rendezésem, a Grudges című színdarab, amit Joe Queenan a Wall Street Journal munkatársa és T. J. Elliott színész, író, producer jegyeznek. A színdarab a manapság népszerű Zoom platformon volt elérhető, de amint lehet, a producerek hagyományos módon is szeretnék színpadra állítani. A Zoom mint „hybrid” platform nagy kihívás volt mindannyiunk számára, újfajta kreativitást igényelt. A Grudges egy szociális és politikai ellentéteken alapuló szituációt boncolgat, egy család gyűlik össze szombat esti vacsorára, ahol minden konfliktus igen gyorsan a felszínre tör.
Mik a terveid a közeljövőre?
Jelenleg egy tesztforgatás előmunkálataiban veszek részt, vágok, illetve a minap egy hangoskönyv kreatív munkálataira kaptam felkérést. Közben pedig szurkolok, hogy mielőbb nyithassanak a városban a színházak, és kezdődhessenek a nagyobb volumenű forgatások is.
