Írta: Séra András
Nehezen tudta a nyelvét visszafogni, pedig figyelmeztették már többször hogy ne beszéljen másokról. Mégsem tudta megállni, hiszen annyi minden történt a táborban. Úgy gondolta, hogy másoknak is tudniuk kell az eseményekről. Sokan azonban nem akartak hallani másokról, mert féltek, hogy a sok fecsegés átkot hoz a fejükre. Sokaknak megnyílt a fülük, de sokaknak be is záródott. Mint a szél, szállt a beszéd fülről-fülre, családról-családra. És mint egy átok, hatalmas kört leírva, most visszaszállt minden fecsegés a kiinduló pontra. Egyedül ült a táboron kívül, csupaszon, szőrtelenítve, és papra várva.
Megbánást hozott
a magány, a táborból
pap jön sietve
