+ Irodalom

Aki kiismerte az amerikai könyvkiadók világát – Az Élet és Irodalom 2020/30. számából.

élet és irodalom

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Dickenst is bepanaszolták nálunk” – Orsós László Jakabbal beszélget Köves Gábor.

„Munkahelye a koronavírus miatt zárva tartott, de így is egyike volt a George Floyd meggyilkolása nyomán kitört tüntetések New York-i helyszíneinek. Orsós László Jakab négy éve a Brooklyn Public Library egyik alelnöke, ő felelős az óriási közkönyvtár kulturális programjaiért. Ezt megelőzően hat éven át vezette Amerika legnagyobb irodalmi fesztiválját, a PEN World Voices Festivalt – volt alkalma kiismerni az amerikai könyvkiadói világot és a kulturális fundraising helyi viszonyait. Jó ideje foglalkoztatja egy saját kis független kiadó indítása, de mint mondja, most biztosan nem vágna bele, egyelőre a könyvtár újranyitása köti le az energiáit. Bár az Utas és holdvilág angol nyelvű példányát ellopták a közkönyvtárból, hivatalból sem neheztel az elkövetőre, ellenben az idegenrendészet munkatársait bármikor távozásra szólíthatja fel a Brooklyn Public Library területén.”

FEUILLETON

Bazsányi Sándor „Hah! – ó!” – „Az ám!” – „Hazám!” című esszéje Katona József Bánk bánjáról szól.

„A Bánk bán legfőbb ajánlata talán éppen ez volna: az elsődleges bizonyosság (az egyértelműség) hiányából következő másodlagos bizonyosság (a többértelműség). Hogy tehát legalább három – olykor egymást erősítő, olykor egymásnak ellentmondó – irányból, érdekeltségből közelíthetünk Katona művéhez: tiszteletben tarthatjuk ugyanis (1) korhoz kötöttségét, mind (a) az ábrázolt kor („nemzet” = nemzetség), mind (b) az ábrázolás kora („nemzet” = NEMZET) tekintetében; de rákérdezhetünk (2) a darab aktualitására is („nemzet” = mi a magyar most?); vagy akár kiélesedhetünk (3) az úgynevezett örök emberi témák iránt („nemzet” = család = férj és feleség = Othello; Bovaryné; Az Isten háta mögött; A feleségem története; Jadviga párnája…). És nincs mit csodálkozni azon, ha sokan – emberi, túlságosan is emberi okokból – a harmadik értelmezői útra lépnek először.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba „Tudta Rómát” címmel írt kritikát Péntek Orsolya Hóesés Rómában című regényéről.

„A regény legizgalmasabb sajátossága az „ikerség”, az alteregó megjelenítése. Borka és Júlia igazából nem ikrek, csak unokatestvérek, mégis nagyon hasonlítanak, egy komikus jelenet is lesz ebből (326.). A cél talán az, hogy női alaptípusokon keresztül legyen szó arról, milyen nőnek lenni. „Minden nő egyszerre Éva és Mária, Aphrodité és Héra, kislány, nő, anya és öreganya, akár egy életkorban is ott a többi tudása rejtetten” – mondja D. Magyari Imrének Péntek, és ezt értem. Itt a nőkre fókuszálunk („slighty uot of focus” – így Robert Capa, idézi Péntek Nagy Gabriellának a férfiakkal kapcsolatban, nem lehet mindenre egyformán figyelni, ha valamire jobban, másra kevésbé), és a magyar irodalomban annyira nagy szükség van erre a fókuszálásra. Az „ikerlányok” fogása (Eszter és Dorka, Borka és Júlia) arra szolgál, hogy ez sikerüljön.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Simon Márton és Tábor Ádám versei olvashatók. Kedvhozóként Simon Márton öt verse közül mutatjuk meg az egyiket:

H

Az érzés, hogy mennyivel jobb lenne
lenni máshol, volt a legtöbb, amit adhattál,
adtál. A lehetőséget elvágyni innen.
Ilyet egy volt birodalom gyermeke nem tapasztal.
Ilyet csak mi tudunk. A nyelvért megérte így is.

Vagy épp azt a másikat, hogy itt a legjobb. Kinek melyiket.
Valamiért csakis a végletek. Az egyszerűen szerethető
helyek, amikbe nem kell belepusztulni, elfogytak. Ez jutott.
Sorsot vizionálni minden kátyúban. Fuldoklás közben
üvöltve vitázni, hogy víztározó vagy óceán. Felhők hazafelé.

Ki adhat többet ennél? Kényelmetlen székek,
murvára kitett asztalbillegésben hosszúlépés.
Tragikus távlatok illesztési hibái. Beégett arcaink.
Karikatúrának is túlzás önkép. Világszabadalom hallgatás.
Repceföldek a századok mentén így is.

A városban, ahol születtem, a buszmegálló mellett
áll egy szobor a kiégett gyepen. Egy hat emelet magas
szabálytalan rács, rajta néhány kerek tükör. Fogtad a kezem,
néztem a szobrot, nem értettem, úgy láttam, gyönyörű,
csak azt nem tudtam még, hogy ez te vagy, vagy én.

Persze, mi mindenről tudunk szomorú képet csinálni.
Párába írt táj egy ezer éve késő járat ablakán.
Legalább azt megérdemelnéd, rendesen megszólítsalak.
Te, ahol a szabály csak azt írja elő, hogy rá legyen írva,
„ITT NYÍLIK”, azt nem, hogy valóban ott nyíljon, hazám.

PRÓZA

Bozsik Péter, Puskás Panni és Szántó T. Gábor prózája.

Tárcatár: Kiss Tibor Noé.

Részlet Szántó T. Gábor A lovag című írásából:

„Tudod, mi kettesben élünk. Egyedül neveltem fel a lányom. Két védtelen nő… Ezért vagyok talán aggodalmaskodó.

Mint aki érzi, hogy túldramatizálta a dolgot, elnevette magát. A fekete kimonó félrecsúszott a térdéről, fehér bőre elővillant a selyem alól. A fiú erősen tartotta magát: úgy tett, mintha nem vette volna észre, de az asszonyt mintha nem zavarta volna a látvány. Megemelte a lábát, mint aki szándékosan nézegeti, vagy mintha közömbös, idegen tárgyat szemlélne, csak utána igazította meg köntöse szárát.

Ismerlek már, te megbízható, jó fiú vagy. Tudom, hogy veled elengedhetem, és haza is hozod időre. Ugye, jól gondolom? Esténként egyedül kószálni a városban, manapság nem túl biztonságos egy fiatal nőnek. Azért is örülök, hogy már van jogsid.

A fiú komoly arcot vágott, úgy bólogatott. A lány ráncozott, skótkockás szoknyáját húzogatta, de sehogy sem volt elégedett a redők esésével.

És mit néztek meg? Ha meg szabad kérdeznem.

Egy francia filmet, mondta a fiú.

Rövidzárlat. Nem emlékezett a film címére. A zakója zsebébe nyúlt és elővette a jegyeket.

Éretlenek, mondta. Most mutatták be.

Jó választás, bólintott az asszony. Vígjáték, biztos jól fogtok szórakozni rajta. Tízre azért érjetek haza. Tanulnia kell. Muszáj bejutnia az egyetemre, és diplomát szereznie. Gondolom, ezt neked is untig emlegetik a szüleid.

A fiú bólintani akart, azután inkább ide-oda ingatta a fejét, nehogy tiszteletlennek érezze őt az asszony, mert gúnyt űz a szüleiből.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia Ismétlés, tudás stb. című írásából:

„A ritka rövid színházi évad után kitört a szokásos nyári uborkaszezon, amelyben idén még a szabadtéri produkciók is lassabban startolnak, hiszen a gyülekezés engedélyezése körüli bizonytalanságok miatt rövidebb volt a felkészülési idő. Mindeközben az SZFE fölött gyülekeznek a sötét felhők, még ha a kocka egy törvény formájában már el is van vetve. A szeptemberi nagy roham előtt a honi színművészet megmentéséért indított háborúban az ostromló seregek hadoszlopokba rendeződnek, a közkatonák egyenként megújítják az esküjüket – lásd Nemcsák Károly (Magyar Fórum) vagy Besenczi Árpád (Magyar Nemzet) újabb nyilatkozatait –, a vezérkar pedig a meggyőzés hevében összevissza beszél – Vidnyánszky Attila például már az általa elnökölt érdekvédelmi szövetség nevébe is belebakizik: Magyar Teátrumi Társulatként emlegeti a Társaságot (Magyar Fórum, július 17.), amit a hajbókoló újságíró a legépeléskor sem javít.”

KÉPZŐMŰVÉSZET

György Péter Szilágyi Lenke fotókiállításáról írt:

„Szilágyi Lenke ugyanis soha nem osztozott a kioktatásban érdekelt nyugati kultúrfölényben, az empatikus megvetésben, amellyel oly sokszor találkozhattak a létezett és még épp fennálló szocialista országok lakói, forradalmak, lázadások idején éppúgy, mint amikor a nyugati divatot követték, úgymond, ügyetlenül. Ám a helyzet az, hogy Szilágyi attitűdje félreérthetetlen. Azokkal tart, azokkal van, akiket fényképezni szeret. S ami még képtelenebbnek és nagyszerűbbnek tűnhet, egy közülük.

(Posztszovjet, 1900-2002. OSA Centrális Galéria, július 16. – szeptember 20.)

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top