+ Irodalom

Koronavírus-napló 6. – A modern barlang

A Kolostor Őre blogger a feleségével C.G. Jung küsnachti házánál van, amely ma múzeumként működik.

Szerző: A Kolostor Őre, blogger

Svájc nyugalma, a zürichi tó kristálytiszta vize, és C.G. Jung hatalmas könyvtára volt az, ami egy évvel ezelőtt lenyűgözött, és ami most a koronavírusos karanténban is visszaköszön.

Ellátogattam a feleségemmel tavaly a Zürich melletti Küsnachtba és Bollingenbe, hogy a híres svájci pszichológus, Carl Gustav Jung nyomába eredjek, és életének különböző helyeit megnézzem. Az utazást megelőzte egy, kb. két évig tartó intenzív elmélyülés Jung munkásságában és életében, így aztán a zürichi tó körül eltöltött egy hét fantasztikus “megkoronázása” volt az előtte eltelt időszaknak. Most a koronavírusos karanténban pedig különös emlékek köszönnek vissza Jung munkásságából.

 

A remeteség ereje

Az, amikor az ember az elvonultságban kikristályosítja és kiérleli a dolgokat. A megértését mélyebbre viszi, olyan tudás és összefüggések birtokába kerül, amit az elvonultság nélkül nehéz lenne megszerezni és felismerni. Ez a fajta remeteség és kikristályosítás történhet akár a saját személyiségünk mélyebb rétegeinek megismerésével kapcsolatban is, de akár egyéb alkotói folyamatok kapcsán is, legyen az festészet, írás, vagy bármi más.

Carl Gustav Jung küsnachti házának főbejárata.

A Misztikus Bollingen

Jung apó bollingeni remeteházához hasonlóan, egyik legkiválóbb tanítványa és munkatársa, Marie-Louise von Franz is megépítette az övét, szintén Bollingenben, amely az év több hónapjában is az elvonulásra szolgált. Teljes alkotói csönd a domboldalban, az erdő szélén. Telefon nem volt, és egyszerű spártai körülmények szolgálták azt, hogy Junghoz hasonlóan kellő önismeretet és inspirációt szerezzen a munkájához.

A kérdés

Felmerülhet a kérdés az emberben, vajon normális dolog, hogy így elvonul valaki és egyedül tölti az idejét? Kérdés lehet az is, hogy ez vajon csupán egy modern hóbort, menekülés, vagy több annál, és hogy van-e ennek valami mélyebb üzenete és szerepe?

A Kolostor Őre blogger C.G. Jung nyomában. Zürich.

Én belül, mélyen magamban azt érzem, hogy ez több modern hóbortnál, és ennek a remeteségnek bizony fontos feladata, küldetése és szerepe van. Akár egy ember életében, akár a kollektivitást tekintve is, hiszen sok ilyen “elvonuló remete” aztán olyan tudással tér vissza az emberek közé, legyen az akár tudományos, akár művészi, akár spirituális vagy vallási terület, ami aztán hozzátesz az emberiség tudatosságához.

A barlang

Jung apó az archetípusokról szóló könyvében sok-sok oldalt szentel az átváltozás és átalakulás témájának, és annak egy részében említi ennek a fajta elvonulásnak az emberiségben felbukkanó korai megjelenését és mitológiáját.

A keleti világ szent könyveiből idéz, újjászületési-misztériumról értekezik, vagy a navahó indiánok szertartásait is felhozza példának arra, hogyan jelenik meg az elvonulás, azaz, a barlang effektus a fejlődés érdekében. Azt írja Jung apó:

“A barlang az újjászületés helye, az a titkos mélyedés, amelybe bezárják az embert, hogy inkubálódjon és újjászülessen.”

Egyéb ősi legendáriumokat is említ, amelyekben több száz éveket aludtak a barlangokban a “hétalvók”. Alvás közben pedig istenivé váltak, és az örök élet birtokába jutottak. Nyilván ezek mitologikus történetek, de mégiscsak megjelenítenek egyfajta szimbolikát. A fejlődés és az átalakulás szimbólumát és lehetőségét. Azt, hogy a Tudat visszatalál önmaga mélyére, önmaga “barlangjába”, és ott felfedezheti az isteni szférákat. Jung apó azt írja erről:

“Ennek óriási hatása lehet a személyiség pozitív vagy negatív irányba való megváltozására.”

A modern barlang

Mivel a fenti példázatok mitologikus és szimbólumszerű dolgok, ezért a lényegüket tekintve fontosak és figyelemreméltóak, viszont a megjelenésük a mindennapjainkban talán kevésbé túlzóak.

C.G. Jung híres bollingeni házát már a fák takarják. Az épületet a nyilvánosság számára ritkán nyitják meg.

Egy ilyen kis “barlang állapotba” nyilván el lehet vonulni egy-egy nyugalmas esti órára a lakás egy csöndesebb zugába, hogy az ember önmagával legyen, meditáljon, relaxáljon, tanuljon és fejlődjön. Vagy ki lehet nevezni egy napot a héten, amikor a “barlangi újjászületésemmel” vagyok elfoglalva. Esetleg nagyobb időt és teret is lehet adni ennek az elvonultságnak, ahogyan tette azt pl. Jung apó, és Marie-Louise, vagy esetleg más remeték is.

És ha van olyan helyzet, amely ideális egy ilyen elvonulásra, az pont most, ez a karanténos időszak. Ki tudja még hogy mivel fogja a világ megajándékozni önmagát ezen időszak után? Ki tudja, milyen alkotással állnak majd elő a remeték a modern kori barlangjukból? Nem tudjuk, de várjuk. Türelemmel várjuk a nagy műveket, és a nagy személyiségeket.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top