+ Irodalom

Koronavírus-napló 5. – Home office kihívások

Egy hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy lehet különbséget tenni két felsőruha között aszerint, hogy az online meeting kompatibilis-e avagy sem. Persze szigorúan tréningnadrág fölé húzva, papuccsal!

Ma kezdődik a távmunka negyedik hete, és nem, még mindig nem unom az itthon-létet. Kifejezetten jólesik zajos munkahelyi szobámat a csendes nappalira cserélni, amely azért nem mindig olyan idilli, hiszen az online térbe áttevődött munka be-becsörög a lakásba, különböző párbeszédekre, online-meetingekre és egyéb megbeszélésekre hív.

Viszonylag hamar megküzdöttem azzal a dilemmával, hogy bekapcsoljam-e a kamerát a hívó félnek, és ha érkezik a hívás, engedélyezem a kamera használatát, így valahogy emberközelibbek a beszélgetések. Na, de hol fogadjuk lakásunkon belül azokat a hívásokat, amelyek kollégáinktól érkeznek, akikkel egy normális világban a megszokott, hivatali környezet vesz körül minket, és nem kell azon gondolkodni, hogy vajon ciki-e ha azt látják, hogy éppen ebédet főzök vagy a macskám az ölembe telepedett? De az ember alkalmazkodik a feladathoz, legközelebbi kollégáimmal szívesen beszélek (szinte) bárhonnan, ám a hivatalosabb hívásokhoz, megbeszélésekhez inkább könyvespolcaimat választom hátterül.

Ha gyerekek nem is szaladgálnak be a videóhívásokba, nemegyszer teremtett már derültséget a mindig kíváncsi macska elvonulása a kamera előtt, akit persze ilyenkor igyekszem gyorsan kiterelni a látószögből. De ha kíváncsi, hát kíváncsi, és bizony időnként makacsul visszatér. Így a karanténnak köszönhetően már nem csak egy komplett egyetemi csoport, de kollégáim is megismerkedtek azzal a fekete ördöggel, akiről eddig még csak a folyosói beszélgetéseinkben hallottak.

Ugye senki nem szokott kiskosztümben otthonról dolgozni? A bezárkózás ideje alatt a megoldás, hogy online-kompatibilis felsőt húzok gyorsan az előre fixált megbeszélések előtt. De mi a helyzet a váratlan hívásokkal? Ne legyenek illúzióink, akkor nincs időnk magunkra kapni a csinosabb felsőt, és így bizony kellemetlen helyzetbe is kerülhetünk. A dolgok pozitív oldalát nézve, a megváltozott és otthon eltöltendő napok rákényszeríthetnek minket arra is, hogy jobban adjunk az otthoni megjelenésünkre, és a jól megszokott, esetleg kissé topis szerelésünket szalonképesre cseréljük, hiszen ne feledjük, tulajdonképpen csak a munkaállomásunkat helyeztük át az otthonunk falai közé. Időnként elgondolkodom, milyen lenne egy kandi kamerával felvenni, mit csináltak és hogy néztek ki az online megbeszélések résztvevői, mondjuk, öt perccel a „körkapcsolás” előtt?

Az időbeosztás most különösen fontos. Már két hét is eltelt a karanténból, mire rá tudtam venni magam, hogy az itthonlét ellenére továbbra is használjam a határidőnaplómat, és beleírjam az online találkozásokat is, mintha csak a valós térben történnének meg. Ha ezt nem tesszük meg, akkor azzal rásegítünk arra a bizonyos szétcsúszásra, amely Demoklész kardjaként lebeg a hétköznapok felett.

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy fejben próbálom jegyezni a teendőimet, majd egy kis híján elfelejtett program kapcsán vettem elő a táskámból a megszokott helyre elsüllyesztett kis füzetet. Fontos tapasztalat, hogy az online tér most nemhogy elválaszt, hanem összehoz. A home office-okból zajló beszélgetések során olyan környezetben látjuk egymást, amelyet, ha nem alakul ki a járványhelyzet, nem ismerhettünk volna meg. Ettől közelebb érezhetjük magunkat egymáshoz, ismerősebbé válhatunk. Persze az online tér számos humoros történetnek is teret ad, hiszen akik több emberrel osztják meg otthonukat, nem mindig tudják kivédeni a váratlan helyzeteket. Ez is kihívást jelent az új helyzetben, nagyobb önuralomra, empátiára van szükségünk, a tűrésküszöböt most magasabb szintre kell helyeznünk. A humor átszínezheti a nehéz helyzeteket, ezért engedjük meg magunknak a nevetést, esetleg a könnyedebb hangvételt egy-egy máskor komolyságot követelő szituációban.

Az időbeosztás tervezésével és tartásával sokat segíthetünk saját magunkon, ezen a téren jómagam eddig elég jól vizsgáztam. Ha nehézségekbe ütközünk, készíthetünk napról-napra szóló beosztást, pontokba szedve teendőinket, melyet a listánkon ellenőrizhetünk is. A jelenlegi helyzet rádöbbent arra is, hogy mennyire vagyunk tisztában a 21. század elektronikus kihívásaival. Persze, lehet, hogy lógunk a kütyükön a nap jelentős részében, de mi, újdonsült home office-osok most hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy az elvégzett munkánk színvonala attól is függ, hogy hány olyan applikációt, programot ismerünk, amely megkönnyíti a feladataink elvégzését. És ahogy a jó pap is holtig tanul, sokunk életében jött el az a helyzet, hogy meg kell tanulnunk élni az online világ nyújtotta lehetőségekkel, akkor is, ha ezt esetleg eddig nem éreztük annyira közel magunkhoz. Lehet, hogy azzal fogunk szembesülni, hogy az otthoni nyomkodásra, kalandozásra használt és korszerűnek gondolt eszközeink most nem tudnak kiszolgálni minket, és az is előfordulhat, hogy mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk ahhoz, hogy kompatibilisek lehessünk a munkavégzéshez. Persze az online térben való teljesítésünk színvonala nem mindig rajtunk múlik, az internetszolgáltatónk hirtelen olyanná vált, mint tulajdon édesanyánk, akitől kiskorunkban a túlélésünk függött.

A múlt héten két alkalommal kerültem lekapcsolásra a helyi internet kábelcsecseiről, persze mindig akkor, amikor fontos megbeszélésre készülődtem. A helyzet fejleszti kreativitásunkat, mert ilyenkor egyből beindul a „ na most kinek szóljak gyorsan, és főleg hogyan”-mechanizmus, miközben természetesen meleg éghajlatokra kívánjuk a szolgáltatókat, akiknek egyébként szintén nem könnyű a boldogulás a megnövekedett gigabyte használatért folyó harcban.

A fennálló helyzetet fokozza az a gasztronómiai feladvány, mellyel minden nap szembenézünk, mivel egyre inkább nem tudunk leugrani a kedvenc kifőzdénkbe, éttermünkbe, így saját szakács-tudományunkra hagyatkozhatunk csak. Némi ötletességgel, előre tervezéssel, több napra főzéssel itt is segíthetünk magunkon, és akár gourmand-ok vagyunk vagy egyszerűen csak szeretünk főzni, akkor ezen a területen is fejlődhetünk.

Ha a nap végén már csillapíthatatlan a kultúra iránti éhségünk, változatosabbnál változatosabb előadásokat élvezhetünk az online közvetítések garmadájának köszönhetően, levezetve a munka fáradalmait. Mivel jelenleg nem tudjuk, hogy a mostani állapot meddig tart, érdemesebb a napos oldalra állni. A kihívások olyan lehetőségeket tartogatnak a számunkra, amelyeket mindenképp hasznos megragadnunk. Fejlődjünk, tanuljunk a történésekből, mert jelenleg csak egy dolog biztos, ahogyan a járvány lecsengésével semmi sem lesz ugyanolyan, úgy mi sem leszünk már azonosak a koronavírus megjelenése előtti önmagunkkal. Csak rajtunk múlik az, hogy milyen lesz megújult, a home-office során megedzett énünk.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top