Kiállítás nyitva: 2020. április 1. – június 31. Kurátor: Pataki Ferenc képzőművész.
Kiállító művészek: Ágoston Lóránt, Aranyi Sándor, Árnyas Koppány, Balló Andrea. Boldizsár Gábor, Darázs József, Henn László András, Huszár Imre, Laczkó Andrea, Marosi Kata, Olasz Attila, Paragi Éva, Pataki Ferenc, Popovics Lőrinc, Sejben Lajos, Sinkó János, Székó Gábor, Szögi András, Zombori László.
Németh Géza: Átjáró
Mindenki ismer néhány átjáró házat, ahová azért jó bemenni, mert több kijárata van és emiatt nem érzed magad beszorítva, szabadabb vagy.
De az átjáró lehet egy virtuális nyílás is, aminek a másik oldala ismeretlen, átmenni rajta kaland, de a kalandot vállalni kell, mert lehetséges, hogy valami új dolgot találsz.
A művésznek vállalni kell a rizikót, hogy ismeretlen világot konstruál, aminek a törvénye maga a konstruált világ. Nem ismeri a kódot, csak bizonyos torzulásokból tudhatja, hogy valamit jól vagy rosszul csinált.
Valójában dráma zajlik, még akkor is ha az alkotó nem veszi észre.
Ez a mélyben zajló dráma meg kell, hogy jelenjen a műben.
De a befogadó sem ismeri a kódot, és ha nézi vagy olvassa vagy hallgatja a létrejött művet, azt veszi észre, hogy a folyamat valami változást hozott létre benne és a műben is. És ez a változás a kulcs, hogy egy dinamikus kapcsolat létrejöjjön és megérezze a drámát, ami az egész világ struktúrájában benne rejlik.
Úgy tűnik a legtöbben tartunk attól, hogy átlépjünk ezen az átjárón, de izgató is a kaland
lehetősége. Mintha kódolva lennénk az új befogadására.
Szeretnénk, de gyakran meghátrálunk.
Otto Weininger írta, hogy az ember zseninek született és erre az a bizonyíték, hogy ha téved,
bűntudata van, tehát a tévedés nem törvényszerű.
Ezzel persze lehet vitatkozni, de az valószínű, hogy több van bennünk, mint amit megvalósítunk.
A művészet segítségével ezt a többletet lehet felhasználni arra, hogy ne maradjunk le a mai, rendkívül gyorsan változó korunkban.
2020. január
