+ Irodalom

Végre itt egy feminista Jeanne d’Arc-karikatúra – Az Élet és Irodalom 2020/11. számából

élet és irodalom

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„A név a variációk hanganyagában” –

Kovács András Ferenccel beszélget Károlyi Csaba.

Kovács András Ferenc kapta idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat. Két kötete jelent meg tavaly, a díjazott Requiem Tzimbalomra és a Lázáry René Sándor: Néhány egykori költemény. 2019-ben ünnepeltük KAF 60. születésnapját. Folyamatosan ünneplésre méltó költő.

FEUILLETON

Tillmann J. A. írt esszét Szabványos szépség, általános arc címmel:

„Az arcképek tömege és növekedése nemcsak az arcok érzékelésére nézve van hatással, hanem az értékelésére is. Ha valamiből egyre több van, és egyre könnyebben elérhető, az veszít az értékéből. Az arcképek tömegessé válása esetében is ez megy végbe: „a tömegmédiák dömpingáruként kínálják minden portré motívumát, az arcot, így nagyon olcsón lehet hozzájutni.” – állapítja meg Hans Belting az arc történetéről szóló könyvében. A jelenségre először Walter Benjamin reflektált: a korai fotográfiák kapcsán arról ír, hogy „az emberi arcot valamilyen hallgatás övezte, s ebben pihent meg a tekintet.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Definiáld azt, hogy krio című recenziója Don DeLillo Nulla K. című regényéről szól.

„A mostani regény publikálásakor DeLillo nyolcvan éves volt, legutóbbi öt, a kétezres években írt regényével együtt ez a könyv szintén szerzőjének kései pályaszakaszához tartozik. A Nulla K osztozik ennek a kései szakasznak a többi darabjával fő narratív-retorikai megoldásában: hozzájuk hasonlóan ez is tézisregény, a téma ezúttal is élet és halál viszonya, de hogy ne ilyen körvonalazatlanul fogalmazzam, inkább úgy írom, az élés, a túlélés, illetve az elpusztulás és a meghalás dialektikája, ahol a konkrét referencialitástól szándékosan megtisztított szépirodalmi ornamentika úgyszólván minden pontján erősíti és alátámasztja a regénybe belefoglalt, látszólag egyszerű vagy egyértelmű tézist. A Cosmopolis inkább melodramatikus sémájával összehasonlítva a Nulla K fejezeteiben ez a regény gyorsítótárául szolgáló háttér kifejezetten élénk és érdekes.”

VERS

A szám versrovatában Hevesi Judit, Krusovszky Dénes és Zalán Tibor versei olvashatók. Álljon itt mutatványként Krusovszky Dénes egyik verse:

Kék óra

Fekszenek a virágok,
valami átgázolt rajtuk az éjjel,
nem hiszem, hogy mi voltunk azok,
de egészen kizárni sem tudom,
a tombolásnak, ha volt is,
mindenesetre vége,
fegyelmezetten állunk az ablaknál,
ahogy elvárható, felnőtt emberek
vagyunk, egymáshoz sem érünk,
valami mozdul odafent,
de ez már nem ránk tartozik,
ezek sem kelnek fel többé,
a virágokat bámulom,
minden éjszaka egy kis halál.

PRÓZA

Benedek Szabolcs, Nomád Földi László és Szepesi Kornél prózája.

Tárcatár: Grecsó Krisztián.

Részlet Benedek Szabolcs Fekete zászló című írásából:

„Mindenesetre Balogh elvtárs egy darabig még próbált ennél többet kiszedni apámból, ám amaz megingathatatlannak bizonyult, és újra megismételte, hogy ez nem az ő hatásköre, és nem is szeretne ebben dönteni.

Miután elbúcsúztak, apám visszatette a helyére a kagylót, felénk fordult, és azt mondta:

– Meghalt a Kádár.

Akkor már az új lakásban voltunk. Ami igazából jóval régebbi volt, mint az előző. Egy ódon, majdnem százéves téglaház, omladozó vakolattal. Manapság az ilyenre azt mondják, hogy patinás, de nekem egyáltalán nem tetszett, és talán a húgomnak meg az anyámnak sem. Apám pedig nem nyilvánított véleményt. Az ő ötlete volt a költözés, meg hát rajta keresztül jött a lehetőség, hiszen a lakás a vállalaté volt, mi csak bérlők lehettünk benne, és addig terveztük maradni, amíg meg nem épül a társasház a város túlsó végén, kertvárosi övezetben. Ami legrosszabb esetben is két év. Az előző lakás se a miénk volt, hanem a szövetkezeté, viszont a vállalatiban jóval jutányosabban lakhattunk, mint a lakótelepen. Ám hiába volt ez sokkal nagyobb, mint az, amit magunk mögött hagytunk, nekem mégis jobban tetszettek azok a lakótelepi kicsi szobák, az alacsony plafon, meg hogy a hetedik emeletről a város széléig el lehetett látni.”

ÉPÍTÉSZET

Torma Tamás az ötvenéves óbudai Faluházról írt.

„Ez a szép, kerek évforduló sok mindent eszébe juttat az embernek, például azt, hogy akkoriban nagyjából 30-40 évre tervezték ezeket a panelházakat, meg mennyire más volt a kor és abban a korban a lakáshiány. És mennyi jövőre vonatkozó tévedést, mennyi fordulatot, mennyi véletlent hozott ez az 50 év.”

SZÍNHÁZ

Herczog Noémi a Mohácsi testvérek és Kovács Márton Johannájáról írt, amelyet a Szegedi Nemzeti Színházban mutattak be.

 „Szóval ebben erős a Johanna: az első osztályú humorban, a »rettentő törisített« Jeanne d’Arc-kal, akit – mint a kékbe öltöztetett lánycsecsemőt (vagy a Miranda című sitcome nagydarab címszereplőjét, ha ismered) – többen férfinak tévesztenek. Ágoston Katalin törékeny, de annál harciasabb és öniróniával is rendelkező Johanna, aki úgy gyűri le magába hősiesen a csigát a francia hadsereg álmélkodására (némi öklendezés kíséretében), ahogy Emilia Clarke a Trónok harcában a »sárkányszívet«: ugye, amikor az idegen uralkodónő ezzel hódítja meg a dothraki törzsbeliek szívét. És végre itt egy feminista Jeanne d’Arc-karikatúra, egy kék harisnyás. Akit nem tetteit meghazudtoló naivitása avat női hőssé, hanem az, hogy hisz valamiben.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top