Séra András*
Zuhany
Imádta a reggeli zuhanyzást, különösen így télen. Kint fagyos volt még az idő és sötét, de a hajnali zuhanyrózsa dacolva a dermesztő hideggel, ilyenkor is ontotta magából a forróvizet. A modern kis lámpák erős fénnyel töltötték meg a teret. Szinte gőzfürdő kerekedett hamar a fürdőszobában, és alig lehetett látni. Már-már főzte a testét a forró pára.
A víz jólesően folyt le a feje tetejétől a talpáig, bekúszva azokba a kis hajlatokba is, ahol előző este mohó kezek jártak. Rég volt hogy megosztotta valakivel az ágyát.
Megtörölközött, és kezével elsimította a tükör teljesen bepárásodott felületét, hogy megtekintse önmagát. Még mindig vonzó volt. És most boldog. Gyorsan összekészülődött, hiszen rég volt már az is, hogy valakivel megosztotta volna a reggelijét.
Forró pirítós
fölött két kéz összeér,
tavasz érkezik
*Séra András:
Tőzsdei árfolyamokat szemlél, gazdasági jelentéseket olvas, cégeket látogat, befektet, blogot és haikut ír. Építgeti, farigcsálja, csiszolgatja, megéli. A haibun a barátja.
Harmincötéves korában ejtette bűvöletbe a haiku és a haibun csodálatos világa, és az azóta eltelt öt év terméséből tár most az olvasó elé egy újabb kis gyűjteményt. Már a másodikat.
Két haibun közt Lao-ce, Konfuciusz, a Ji-king, és C.G. Jung küsnacht-i kertjén tűnődik. Bollingen tornyain és a Biblia archaikus világán töpreng, miközben bonsai fákat metszeget, erdei sétákon időzik és szaunákban izzad, hogy aztán friss szellemmel ülhessen vissza gazdasági jelentéseket olvasni.
Így forognak a napok és a világ kerekei egészen addig, amíg egy
Ji-king vonal szét nem pattan. Addig is álljon itt néhány haibun**.
**Haibun: „Haiku és prózai kommentárja. Külön műfaj.”
