Program: Ludwig van Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84, Richard Strauss: D-dúr oboaverseny, Richard Strauss: Hősi élet, op. 40. Közreműködik: Juliana Koch oboa, Falvay Attila hegedű, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Vezényel: Michael Sanderling. 2020. március 5., csütörtök, 19:30 – Müpa, Kobayashi bérlet 3.
Juliana Koch, Európa egyik legkeresettebb oboaművésze lesz a Nemzeti Filharmonikus Zenekar március 5-i hangversenyének szólistája. Jelenleg a Sir Simon Rattle vezette Londoni Szimfonikusok szólamvezetője az esten Richard Strauss Oboaversenyét adja elő, amelyet videós üzenetében így ajánlja:
„Kedves Közönség!
Juliana Koch vagyok. Alig várom, hogy márciusban ellátogassak Budapestre, és első alkalommal játszhassam a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral. Magammal viszem majd az oboámat és egy csodálatos darabot: Richard Strauss Oboaversenyét. Ehhez a kompozícióhoz egy anekdota is kötődik. 1945-ben íródott, és Strauss utolsó befejezett művei közé tartozik. Egy amerikai katonáról, aki a zeneszerző lakóhelye közelében állomásozott, kiderült, hogy oboázik. Így aztán felkereste otthonában a híres komponistát, és megkérte, hogy írjon neki egy versenyművet. Strauss azonban visszautasította. Ám úgy tudjuk, végül meggondolta magát, és mindössze néhány hét alatt elkészítette a huszonöt perces darabot, amely minden idők egyik legcsodálatosabb és leghíresebb oboaversenye lett.
Amennyiben szívesen meghallgatnák élőben ezt a remekművet, kérem, látogassanak el koncertünkre.”
Ezt megelőzően Beethoven Egmont-nyitánya hangzik el. Állítólag a vészterhes napokban ez az egy klasszikus zenei lemez volt kéznél a stúdióban. Akárhogy is történt, tény, hogy a Magyar Rádió 1956 őszén újra és újra az Egmont-nyitányt játszotta le, Nagy Imre drámai szavai mellé („csapataink harcban állnak”). Keresve sem találhattak volna az alkalomhoz jobban illő muzsikát. Komor, hősi hang, küzdelem, a győzelem reménye – minden benne van Beethoven zenéjében. A hangversenyt R. Strauss Hősi élet c. műve zárja. A 20. század elején R. Strauss zenéje valósággal megbabonázta az új iránt érzékeny fiatalokat. Bartók Béla ámulva hallgatta 1902-ben az Imígyen szóla Zarathustra budapesti előadását, lelkesedésében azonnal megszerezte a Hősi élet című szimfonikus költemény partitúráját, s megtanulta kívülről. Úgy zongorázta el a hihetetlenül nehéz darabot, hogy annak még Bécsben is híre ment. Aztán telt-múlt az idő, kissé megkopott a straussi varázs – maga Strauss is másféle utakat kezdett követni, főleg
Michael Sanderling fotó: Marco Borggreve
A rózsalovag után… Hogy merre vezetett ez az út, azt most megtapasztalhatja a koncert közönsége. A műben elhangzó hegedűszóló a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertmestere, Falvay Attila előadásában hallhatja a közönség, egy a Magyar Állam tulajdonában lévő Antonio Stradivari 1731 „Hamma” hegedűn.
A hangverseny karmestere Michael Sanderling, aki magyar családja miatt részben Budapesten él, de először vezényel magyar zenekart. Geoffrey Newman a Seen and Heard International kritikusa így írt róla:
„Két dolgot azonnal észrevehettünk: egyrészt, milyen határozottan emlékeztetnek Michael Sanderling vezénylő mozdulatai néhai édesapja gesztusaira; másrészt, milyen eltérő a hangzó végeredmény az ő esetében.
Teltebb a középfekvés, egységesebb a megszólalásmód, és a nagy tutti csúcspontok fénye, mély lélegzete és súlya is figyelemreméltó.”
Michael Sandrling videó-ajánlója:
