+ Irodalom

Miért lóg ki a meglepi szelfi a jogász szövegéből? – Az Élet és Irodalom 2020/05. számából

élet és irodalom

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Nádasdy Ádám Meglepi szelfi címmel írt esszét:

„Egy jogász barátomnak a negyvenedik születésnapja közeledett, s ebből az alkalomból nagy bulit szerveztek a tiszteletére. A fő szervező egy kolléganője volt, aki email-körlevélben hívta meg a sok vendéget. Nem ismertem őt, de látszott, hogy ő is komoly jogász, levelét rutinosan „dr. X. Y. jogtanácsos”-ként írta alá. Semmi édelgés, semmi haverkodás. Ám levelében egy helyütt így fogalmazott: „Hozhattok italt, apró ajándékot, de csinálhattok meglepi szelfit is.” Ez a két -i végű szó kilógott az egyébként szabatos szövegből, giccsesnek vagy gyerekesnek hatott, úgyhogy még én is fölkaptam a fejemet, pedig elég vastag a nyelvi arcbőröm. De válasszuk külön a kettőt.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba „Hagyom emlékezni a fantáziámat” címmel írt Parti Nagy Lajos Félszép című kötetéről.

„Parti Nagy Lajos életműve felől nézve azt láthatjuk, hogy a ’80-as évek kiváló költője, aki három verseskötettel (Angyalstop, Csuklógyakorlat, Szódalovaglás) a magyar líra élvonalába került, a rendszerváltás után kezdett bele a tárcák írásába, 1990-1993 között a régi Magyar Naplóba írt szövegeiből lett az első, megjegyzem rögtön nagy sikerű tárcakötete (Se dobok, se trombiták). Közben elővette 1990-es fergeteges paródiáját, A test angyalát, és elkezdett novellákat is írni (A hullámzó Balaton, A fagyott kutya lába, Mi történt avagy sem), sőt tárcákból kiindulva megírt egy regényt (Hősöm tere). Drámák és drámaátiratok, interjúkönyvek és más munkák mellett 2011. április 13. és 2014. április 9. között hétről hétre magyar meséket is írt az Élet és Irodalomba – közéleti glosszák, jegyzetek, egypercesek voltak ezek, kifacsart, álszékely, álnépi, álrégies nyelven szóltak, parodizálva a népmese nyelvét is, nem csak a közéleti történéseket. Két kötet lett ebből: Fülkefor és vidéke, Fülkeufória és vidéke. Mindeközben néha még remek új versek is lettek. Csak azért vettem ezt így sorra, mert jelezni szerettem volna, hogy a mostani kötet anyaga mindezek mellett született meg! A tárcák nagyjából ugyanazt a karakteres költői logikát működtetik, mint más munkái. Szólelemények, nyelvcsavarások, jelentéskifordítások erdején át vezet az olvasó útja. Ebből a szempontból a magyar mesék még rátettek egy lapáttal a paródia, a szatíra irányába, itt azonban most nincs jelen az a többszörösen kifacsart nyelv, pontosabban egyetlen, 2018-as írásban mégis (Mi van a Pinot Noirban?). Nyilván a szerző nosztalgiát érzett hirtelen a magyar mesék iránt (joggal).”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Kukorelly Endre Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé című regényéről két kritika született.

Forgách Kinga: Antikolt kommunizmus

„A jelen és a múlt alaposan összekeveredett Kukorelly új regényében, amely az életművet ismerőknek megszokott terepen és szereplők között játszódik: a gyerekkor, a kommunizmus, a nők, a foci és a hatodik kerület alkotja a fő díszletet ezúttal is. A Cé Cé Cé Pé így bizonyos értelemben a TündérVölgy párja, ikerdarabja, de az író többi művével is párbeszédbe lép.  A fókuszban most is az önéletrajziság, az emlékezet és az elbeszélhetőség problémája áll, és nem marad el a szerzőtől megszokott önirónia és a formai, nyelvi játékosság sem. A könyv egy deklasszálódott család történetét meséli el, amely – elég jelképesen – a budai Horthy Miklós útról kerül a belvárosba, egy lepukkant bérházba. Sorsuk egy közelképből, egy szimbolikus kis kerekasztal látványából bomlik ki, amelyen még ott van egy repesznyom 1956-ból. De Kukorelly ezután sem vált nagytotálra, hasonló kis részletekből, szagokból, jellegzetes tárgyakból, ételekből, szürkeségből gyúrta össze gyerekkorát és a kommunizmust, amelynek működését maga sem érthette igazán, és amely az egyén nézőpontjából talán nem is állt össze rendszerré. „Kommunizmus van, ez (K) számára leginkább a csütörtöki bridzspartik előtti családi beszélgetésekből derült ki. Vagyis épp az, hogy semmi nem derült ki igazából.”

Svébis Bence: Túlterhelt töredékek

„Már a felépítése is zavarba ejtő. Kilenc, római számmal jelölt főfejezet, ezek előtt mindig egy, szintén római számmal jelölt évszám áll, legalábbis valószínűleg az „MCMXL” azt hivatott jelezni, hogy a ’40-as években járunk, az „MCML” azt, hogy a ’50-esben, azonban a szöveg nem szolgálja ezt az elképzelést. A IV. fejezetben, mely előtt az „MCMLX” jelölés szerepel, tehát feltételezhetően a ’60-as években játszódik, ezt olvassuk: „(K) és ((C)) egy 1977. augusztus végi este érkeztek Strasbourgba”, a VII., „MCMLXX” jelölésű fejezetben pedig ezt: „Ráskay Lászlót 1942 októberében vezényelték a 33/III.-as zászlóaljhoz, a brjanszi erdő térségébe. Folyton átment (K) apja körletébe, hogy elővezesse az ötleteit, mit kéne csinálni”. Ha tehát nem évszámok ezek az évszámokra erősen hajazó jelölések a fejezetek előtt, akkor mik? Ha viszont évszámok, akkor mit jelölnek pontosan, mert azt biztosan nem, hogy melyik évtizedben játszódik az adott fejezet.”

VERS

A versrovatban Háy János és Tatár Sándor versei olvashatók. Ezen a helyen Háy János egyik versét mutatjuk be:

NYARALÓ

Le volt kapcsolva a villany,
és a hold sem világított,
nem látta a nőt,
akivel együtt volt.
Hátulról csinálták.
Az izmai megfeszültek.
Ha majd vége lesz, akkor
fogja érezni, mennyire.
Fájni fognak, amikor
épp arra gondol,
ezt úgy lehetne elmesélni,
hogy az éjszakával
vagy még inkább
a sötétséggel közösült.
Ha el lehetne mesélni,
ha ez kettőjükön kívül,
rajta és a sötétségen kívül
bárkire is tartozna.

PRÓZA

Bakos Gyöngyi, Molnár Lajos és Vida Gábor prózája,

Tárcatár: Beck Zoltán.

Részlet Vida Gábor Ütőszeg, nőcsavar című írásából:

„Ha azon a következő éjszakán nem azt álmodta volna, hogy a szépséges Rose oldalán sétál egy kopár hegyvidéken, és a hölgy kezében a fényképezőgép átalakul puskává, és karcsú vagy inkább csontos ujja végigsimít a fényesre koptatott ravaszon, a fegyvert pedig hirtelen Zanót felé fordítja, nem történt volna semmi. Látta már, ahogy a puska belsejében a sok archaizmus megmoccan: elcsattantó emeltyű, kamó és vastagítvány, rugó és szeg. Besúgó voltál te is, mondta Rose csillogó szemekkel, és volt ebben a pillantásban valami szúrós, amitől Zanót azonnal felébredt, mintha sündisznóra lépett volna mezítláb. Hajnali három óra volt, sötét és csend, messze valahol ugattak a kutyák, de olyan volt ez is inkább, mintha ki szeretné csak emelni az éjszaka feneketlen mélységét. Egy csillámló pókfonálra gondolt, amint elvész az erdő fái között. Ha látjuk is, hogy van kiterjedés, az egész más, mintha csak tudnók. Nehezen bírt visszaaludni, pedig akkor már évek óta nem szenvedett az alvatlanságtól, amit abból az időből hurcolt magával, amikor géppisztollyal a nyakában sétált heteken át, és elhitte, hogy három óránál több alvásra nincs is szüksége.”

HANGOSKÖNYV

Ruff Borbála írt A Pál utcai fiúk című Molnár Ferenc-regényből készült hangoskönyvről, előadja Vecsei H. Miklós.

„Jó oka volt a Móra Kiadónak Vecsei H. Miklóst felkérni A Pál utcai fiúk felolvasására: addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Noha ez a „meleg” már jó ideje, 2016 óta és a jelek szerint még sokáig kitart, mert a Vígszínház zenés játékának, a Dés–Geszti–Grecsó-musicalnek magas a népszerűsége, teltházas előadás. Ezt használja ki a Móra, és ebből a szempontból jól is teszi. A világhírű történet – írja a lemez borítóján – most Vecsei H. Miklós, a Vígszínházban bemutatott zenés játék egyik főszereplőjének előadásában elevenedik meg. Vagyis feltehetően a Mi vagyunk a Grund című dalt övező, a politikát súroló körülményeket figyelmen kívül hagyva a kiadó nyilvánvalóvá teszi, hogy a színház farvizén utazik.”

FILM

Stőhr Lóránt írt kritikát Martin Scorsese Az ír című filmjéről.

„Al Pacino elegáns teknőskeretes szemüvegben ücsörög a börtön üresen kongó rideg étkezdéjében és a szakács által előzőleg gondosan külön neki elkészített fagyit majszolja élvezettel, amikor odamegy hozzá frissen bekasztlizott korábbi beosztottja és ingerülten számonkéri rajta dollármilliós nyugdíját. Ha az én nyugdíjvagyonomat elvették a bűncselekmény miatt, akkor a tiédet miért nem? – teszi fel a tenyérbemászóan erőszakos Tony Pro a jogos kérdést. Te zsarolásért ülsz, én csalás miatt, válaszol Al Pacino a fuvarozók szakszervezetének nagyhatalmú és dúsgazdag vezetője, James Hoffa szerepében és szenvtelenül falatozza tovább a körülményekhez mérten pompás desszertet.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top