Botránykönyv, pornográfia miatt betiltva – így vélekedtek hosszú ideig David Herbert Lawrence 1928-ban készült művéről. A Lady Chatterley szeretője nem csak az irodalmi kedélyeket borzolta fel, és kicsivel több mint 30 évet kellett várni arra, hogy nyomtatásban megjelenjen. Igaz, hogy akkor viszont rekordszámú eladást produkált. Filmes feldolgozása révén világhírre tett szert, a színház azonban, úgy tűnik, mindeddig nem nagyon foglalkozott vele. Ebből a szempontból is újításnak számít, hogy Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás Dollár Papa Gyermekei színházi műhelye műsorára tűzte ezt az ikonikus művet. A műhely arra törekszik, hogy különleges helyszíneken, az adott tér sajátosságaira koncentrálva hozzon létre olyan színházi előadásokat, melyek az adott pillanat valóságából építkeznek. A társulat január 18-án Dévényi Dalma és Kiss Tibor Je Suis Belle elnevezésű márkaüzletébe invitálták az érdeklődőket a darabról való beszélgetésre.
A Je Suis Belle megálmodói rendszeresen dolgoznak együtt a Dollár Papa Gyermekei társulattal. A Paulay Ede utcában található hangulatos üzletükbe érve olyan ruhadarabokkal találkozunk, melyeket magunk is szívesen hordanánk, jómagam a program kezdetéig azon is elmélkedtem, hogy mit is tartanék az üzlet falaira ferdén felszerelt nyitott polcos kis szekrényekben, ha a választás rajtam múlna. A kis showroom-ban jól megfértek egymással a modern nagyvárosi stílust képviselő ruhák és a klasszikus időket megidéző porcelán teáskészlet, a vendéglátók pedig ízletes harapnivalókkal várták a látogatókat, és otthonos környezetet teremtettek ahhoz a beszélgetéshez, melynek témája időnként komolyan megfontolandó kérdéseket vetett fel.
Fotó: Ofner Gergely
A beszélgetés vezetésére Cuhorka Emesét kérték fel, aki többek között Az apáca (Denis Diderot) című darabban dolgozott együtt a társulattal. Kiss-Végh Emőke, Ördög Tamás és Kiss Tibor rendkívül nyitottan válaszoltak a felmerülő kérdésekre.
Még nem közvetlenül a Lady Chatterley-hez kapcsolódóan megismerhettük a színházzal való első találkozásaik történeteit, a színházi tervezéshez való kapcsolódásaikat. Megtudhattuk, hogy a társulat darabválasztásai elsősorban olvasmányélményeken alapulnak, a Bovary Emma repertoárra vétele után pedig fontosnak gondolták azt, hogy szerepeljen még más monodráma is a műsoron, így lett Az apáca a bemutatóik része, amely végül többszereplős formában került bemutatásra.
Az ötletek közül néhányon közösen dolgoznak, ilyen például a Lúcia tojásai, de általában a megjelenés, a ruhatervezés fázisában kapcsolódik be az alkotófolyamatba a Je Suis Belle csapata. Előfordult máskor is, hogy darabjaikhoz filmélmény is kötődött, az Árvácskánál ez is hangsúlyos, de inkább az irodalmi műveket tekintik alapanyagnak.
A Lady Chatterley is az újabb monodráma-terv részeként került érdeklődésük középpontjába. Ezen a ponton felvetődött az a kérdés, hogy vajon hogyan tud egy férfi író ennyire árnyaltan írni női sorsokról, a női lelket, természetet és testet érintő kérdésekről? Az alkotók véleménye szerint, ha nem tudnánk, hogy a Lady Chatterley szeretője című könyv szerzője egy férfi, a szövegből ezt nem lehetne megállapítani.
Fotó: Ofner Gergely
A mű részletessége nagyon komoly muníciót adott a színészeknek a felkészülés során, és abban is egyetértettek, hogy D.H. Lawrence az empatikus férfiírók sorába tartozik. Ördög Tamás egy éles kontrasztot vázolt fel ebben a kérdésben Ibsen vonatkozásában, akinél hálátlan feladatnak nevezte a férfiszerepek eljátszását, mert gyakran sablonos és együgyű karaktereket vázol fel, szemben a női karaktereinek lélektani árnyaltságával (mint pl. a Nórában és a Vadkacsában).
A társulat elmondta, hogy egy-egy darab létrehozásánál az alapul szolgáló könyvön kívül egyéb, az adott korra vonatkozó dokumentumokat is felhasználnak, ezzel is segítve a minél hitelesebb ábrázolást.
Ezzel kapcsolatosan nagyon érdekes volt a beszélgetés során közösen gondolkodni az alkotókkal arról, hogy a darab születésének időpontjában általában mennyire elmaradottak voltak a szexualitással kapcsolatos ismeretek. Lawrence könyvének őszintesége és szókimondó stílusa ezért is lehetett annak idején ekkora botrányt kavaró, továbbá azért is, mert a szexualitás témájával egy olyan, teljesen egyéni és a legbenső énünk területére tartozó dolgot boncolgatott, amely tulajdonképpen minden embernél magányos fejlődés eredménye.
A társulat más darabjaival ellentétben most megtartották a mű eredeti nyelvezetét, a nyelv szempontjából ettől lehet egy kicsit távolságtartó érzete a nézőnek. Szóba került, hogy Magyarországon volt ugyan egy kísérlet a darab színpadra állítására, Tamási Zoltán 2010-ben A vadőr című, Stúdió K általi előadása talán foglalkozott ezzel a témával is, de igazából magyar színpadon való bemutatása ez előtt még nem történt.
Fotó: Ofner Gergely
A Dollár Papa Gyermekei előadásának dramaturgja, Törley-Havas Sára egyetemi hallgató Falvay Mihály fordításából dolgozott. Fontosnak tartották, hogy a nyelv szépségével vissza tudják adni a kor hangulatát, és ne közelítsék a nyelvezetet a mai világ elvárásaihoz. Az alkotók szerint a darab olyan kérdéseket feszeget, amely napjaink házasságaiban is aktuális és felszínre kerülésük sokkoló lehet a párok számára. Néhány, a társulat által az eredetihez hozzáírt szöveg segíti érzékeltetni ennek feszültségét.
Hangsúlyos szerepet kap az előadásban négy, asztal körül ülő férfi, a Lord és kártyapartnerei beszélgetése. A jelenetből jól érzékelhető a férfiak unalmassága, párbeszéd-nélkülisége, melyben mindenki csak a magáét mondja. Ennek a súlyos energiának a fokozására szolgál az is, hogy a négy színész jellemzően ül a darabban, míg a Lady és a vadőr mozgásban vannak.
Érdekes kérdésként vetődött fel a hallgatóság sorából, hogy valójában nem egy ellenszereposztást látunk-e a Sir Clifford Chatterley-t alakító Schmied Zoltán és a szeretőt, Oliver Mellors-t alakító Rába Roland esetében? A válasz tulajdonképpen igen volt, de az alkotók felhívták a figyelmünket arra, hogy az eredeti mű szerint Lady Chatterley férje egy rendkívül jóképű és fizikai korlátozottsága ellenére is nagyon jó kondícióban lévő férfi.
A beszélgetés és a hallgatóság is megegyezésre jutottak abban, hogy a darab nem csak az alkotókat és az azt előadó színészeket, de a nézőket és a kritikusokat is nagyon komoly feladat elé állítja a szexualitás nyílt bemutatásával. A kritikának sincsenek megfelelő szavai a testet, illetve a testiséget bemutató előadások elemzésére. Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás elmondták, hogy ezeknek a jeleneteknek a színpadi megjelenítésére több lehetséges variációt is végig gondoltak. Próbáltak narrációval is dolgozni, de ezek a megoldások hiányérzetet okoztak. A színészek megerősítették, hogy módszertanilag nincsenek igazán felkészítve és felkészülve az ilyen jelenetek ábrázolására, ezért is volt nehéz próbálni. A rendezőre, és főként egymásra, a partnerre számíthatnak támaszként ezeknél a jeleneteknél.
Mivel a Dollár Papa Gyermekei társulatot az emberi kapcsolatok, a mikroközösségek foglalkoztatják alkotómunkájuk során, illetve a párkapcsolat, a családi viszonyok érdeklik őket, a Lady Chatterley esetében is az ezek mentén kialakuló folyamatok, érzelmek bemutatása vezette őket a szexualitás színpadi megjelenítésében.
Az elemző beszélgetés nem csak azoknak volt rendkívül hasznos, akik már előzetesen látták a darabot, de azok érdeklődését is felkeltette, akiknek még nem volt szerencséjük látni. Én az utóbbiak sorába tartozom, és bizonyosan megnézem a következő alkalmak valamelyikén. Az előadás február 10-én és március 2-án látható legközelebb a Trafóban.
