+ Interjú

A Buharov testvérek megmutatják, hogyan lehet növényekkel forradalmat nyerni

Szilágyi Kornéllal és Hevesi Nándorral beszélgettünk a legújabb alkotásukról, melyet a Vasas Szakszervezeti Szövetség Székházában láthat majd a közönség a Trafó és a Tranzit.hu szervezésében.

fotó: Mathias Voelzke

„Nem lehet elképzelni. El kell jönni és meg kell nézni”

– válaszolják a Buharov testvérek, amikor azt kérdezem, hogyan is kell elképzelni legújabb alkotásukat, mely a növények közti kommunikációról szól.

Igor és Ivan Buharov, azaz Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor a magyar kísérleti film ismert alakjai, az ő nevükhöz köthető a 2016-os Az itt élő lelkek nagy része, valamint a Lassú tükör című játékfilm is. Az Örök szándékmező hangolás című multimediális performansz-installációjuk tavaly debütált Grazban a Steirischer Herbst kortárs művészeti fesztiválon, december 16-án pedig a hazai közönség is láthatja a Trafó és a tranzit.hu közös szervezésében. A helyszínspecifikus előadás a Magdolna utcai Vasas Szakszervezeti Szövetség Székházában kap helyet. A szereplők között ott lesz Erdődi Katalin, a grazi esemény kurátora, Hajdu Szabolcs filmrendező, Török-Illyés Orsolya, Réti Iringó és Fátyol Hermina színésznők, Paizs Miklós (Sickratman), Horváth László, Vereb Szabolcs, és Kovács Gergely zenészek, valamint Monhor Viktória, Szolnoki József és Vándor Csaba képzőművészek. Az Örök szándékmező hangolás szerint a digitális megfigyelés korában már csak a növényekben bízhatunk, melyek globális, lehallgathatatlan csatornán kommunikálnak egymással. Vajon mit üzen az alkotás és mi ellen lázadnak az alkotók? A Buharov testvérek műhelyében kérdeztük Szilágyi Kornélt és Hevesi Nándort, akik meséltek az előadás keletkezéséről, de szóba került a magyar színházak függetlensége és a szabadság is.

– Honnan indult az Örök szándékmező hangolás ötlete?

Hevesi Nándor: Régóta szeretnénk létrehozni egy színházi produkciót, amire eddig nem volt lehetőségünk. Bár most, hogy megszavazták az új színháztörvényt, nem is lesz a jövőben sem…. A pályánk elején a filmek és a zenék mellett performanszokat is készítettünk. Erdődi Katalin vetette fel, hogy nem lenne-e kedvünk létrehozni egy olyan produkciót, amiben keveredik a film, a performansz és a színház. Kati az orosz Ekaterina Degot mellett dolgozott kurátorként a Steirischer Herbst (Stájer Ősz) nevű grazi kortárs művészeti fesztiválon. Ekaterina azóta szeretne velünk együtt dolgozni, mióta látta a Kormányeltörésben című rövidfilmünket. Kettejük meghívására készítettük el a fesztiválra az Örök szándékmező hangolást, aminek témája egybevág az épp készülőben lévő filmünkkel. Ahogy meghívást kaptuk a fesztiválra, rögtön elkezdtük forgatni a filmet. A performansz elemei az új film anyagából készültek.

Szilágyi Kornél: Az Örök szándékmező hangolásban fontos szerepet kapnak a növények és a köztük működő kommunikáció. A grazi botanikus kertben találtunk egy kidobott kaktuszt a szemetesben. A növény végül bekerült a filmbe mint szereplő, onnan pedig az installációba.

Az Örök szándékmező hangolás előadás a grazi Steirischer Herbst fesztiválon – fotó: Mathias Voelzke

– Hogyan kell elképzelni az előadást?

Hevesi Nándor: Nem lehet elképzelni. El kell jönni és meg kell nézni (nevet). Fontos tudni, hogy nem ugyanazt látja majd a közönség, mint Grazban. A helyszín nem mindennapi. A Vasas Szakszervezeti Szövetség Székházának fantasztikus története van. Ott zajlott például a Rajk-per. A belső tér hangulatát nehéz lenne szavakkal visszaadni.

Szilágyi Kornél: Az Örök szándékmező hangolás nem frontális előadás. A nézők között játszódik, a közönség is része a térnek.

Hevesi Nándor: Úgy vajmi kevés mutatkozik meg belőle, ha a néző leül egy székre és onnan nézi az installációkat.

– Az előadás a növények forradalmát vetíti előre. Miért épp növények?

H.N.: Nagyban inspirált minket Dr. Opál Sándor A bioenergetika szerepe a különleges hadviselésben című cikke. Arról szól, hogy az oroszok már a század elején végeztek kísérleteket növényekkel. A cikk szerint egy fa parafenomének segítségével képes átmorzézni betűket és jeleket a több ezer kilométerre lévő fajtársainak. Ebből a gondolatból, vagyis a növények közötti kommunikációból indultunk ki. Régi vágyunk egy olyan filmet forgatni, amiben csak növények szerepelnek. Az új filmünkben tettünk erre egy kísérletet, de végül emberek is bekerültek az alkotásba. Óriási élmény volt egy kölcsönkapott növénnyel forgatni. Most már tudjuk, hogy nemcsak hallanak, de érzékelni is képesek és hangot is kiadnak. Egy rossz állapotban lévő növénnyel kezdtünk el forgatni, ami a munka során elkezdett fejlődni és kivirágzott, majd amikor kikerült a figyelem középpontjából, újra rossz állapotba került. A virágokkal a természeti katasztrófákra is fel akartuk hívni a figyelmet. Az előadásban szerepelnek gyógyító növények is, amik az emberi tudatot gyógyítják, a tanító növények pedig segítenek visszatalálni a legrégebbi és legfontosabb rokonunkhoz, a természethez. Az installációkban megjelenik a növények általi kommunikáció, ami a leginkább kiterjedt és teljesen ellenőrizhetetlen csatorna. A 2016-os Az itt élő lelkek nagy része című filmünkben az állatokat hívtuk segítségül a forradalomhoz, most pedig egy szinttel beljebb lépünk.

SZ.K.: A következő filmünkben már csak kövek és kristályok fognak szerepelni (nevet).

fotó: Mathias Voelzke

– Van ebben egyfajta kiábrándultság is, hogy már nem az emberek lázadnak fel, és már csak a növényekre számíthatunk?

SZ.K.: Van bennünk egy olyan érzés, hogy másfajta energiákat kell behívni a fejlődéshez.

H.N.: Vagyis meg kell nyitni azokat a csatornákat, amik elzáródtak az évszázadok során.

SZ.K.: Nem titkolt szándékunk alternatívát mutatni. A növények közötti kommunikációt nem lehet lehallgatni, mégis globális.

– Az előadás ilyen értelemben a modern tömegkommunikációs eszközök kritikája is?

H.N: Elsősorban nem a technológiát kritizáljuk, hanem azt, hogy mennyire kontroll alatt tart minket. A modern technológiáknak a szabadságról kellett volna szólniuk, de a börtönünkké váltak.

SZ.K.: Az új technológiák segítségével manipulálható a társadalom. Előadásunk ilyen szempontból az egó visszavadítása.

– Mi alapján válogattátok össze a színészeket?

H.N.: Ahogy a filmjeinkben általában, úgy ezúttal is régi barátainkat kértük fel szereplőknek. Arra törekedtünk, hogy minél színesebb legyen a csapat. Hajdu Szabolcs, Török-Illyés Orsolya, Réti Iringó és Fátyol Hermina mellett szerepet kapott a performanszban Monhor Viktória performer, valamint többek között Paizs Miklós, azaz Sickratman is.

fotó: Mathias Voelzke

– „Az örök szándékmező hangolás nyomvonalán mindenkit a tiszta elhatározás felindítására buzdítunk: hallgassatok a szív intuíciójára, dolgozzatok ki a növényi bioinformáción keresztül alternatív kommunikációs csatornákat, és így legyőzzük a szabadság előtt álló végső akadályt, akár a jó vélemény anarchista páholy segítségével is” – írjátok az előadás ismertetőjében. Mit jelent számotokra szabadság?

H.N.: Már az is szabadság lenne, ha szabadok lennének a színházak és független lenne a kultúra Magyarországon. A kultúra a világ legfontosabb területe. Ha már ide is beszivárog a politika, márpedig beszivárog, akkor nagyon nehéz lesz a helyzet. Ez baromi veszélyes. Számunkra a szabadság, hogy továbbra is őrült módjára tudjunk dolgozni.

– „A film a mi eszközünk arra, hogy felhívjuk a figyelmet bizonyos dolgokra, hogy lázadjunk.” – mondtátok egy 2016-os interjúban. Mi ellen lázadtok pontosan?

H.N.: A mindenkori elnyomó rendszer ellen.

SZ.K.: Az igazságtalanság ellen. Olyan jelenségek ellen, melyek minden normális embert zavarnak.

H.N.: Van egy olyan nem titkolt érzésünk, hogy filmjeinkkel egyfajta alternatív gyógymódot próbálunk biztosítani. Filmjeinkben a dramaturgia nem lineáris. A nézőnek folyamatosan az asszociatív képességét kell használnia. Ez lehet tudatnyitogató, és ezáltal megváltozhat az emberek hozzáállása is a mindennapi életükhöz. Ennek köszönhetően gyógyulhat az egész társadalom, ami, mint látjuk, kissé beteg.

SZ.K.: Nem kissé…

-Alkotásaitok folyamatosan a film és a képzőművészet határán mozognak. Szerintetek a kettő közül melyik művészeti ággal könnyebb ma megszólítani az embereket Magyarországon?

H.N.: Szerintem mindkettő alkalmas rá. Azt nem tudom, hogy melyik kap nagyobb figyelmet. Attól is függ, hogy vetítik-e az adott filmet. Régen rendszeresen játszották a TV-ben a Buharov-filmeket, még ha éjszaka is. Néha meghívtak minket a Magyar Rádióba, hogy csináljunk egy rádiódrámát. Ezek régóta nincsenek. Nem kell mondanom, mióta. Előtte se voltunk kegyeltjei se a baloldalnak, se a jobboldalnak. Ismét felmerült a szabadság kérdése.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top