A vallási, politikai vezetőket elképesztő kultusz lengi körbe, és sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy ők is hús-vér emberek. Másfelől gyakori jelenség, hogy meg sem hallgatjuk a másik fél véleményét, vitakultúránk látott már szebb napokat (főleg, ha politikáról vagy vallásról van szó). Valószínűleg ez a két jelenség is inspirálta Fernando Meirelles-t, amikor elhatározta, hogy bemutatja a két egymást követő, teljesen különböző világnézetű egyházfő, Benedek pápa és Ferenc pápa kapcsolatát.
A brazil rendező nyolc éve nem jelentkezett új alkotással, ha nem számoljuk a 10 alkotó közreműködésével készült Rio, szeretlek! című 2014-ben bemutatott szkeccsfilmet, melyről mi is írtunk.
Meirelles 17 évvel ezelőtt egy kegyetlen, megrázó darabbal, a Rio de Janeiro nyomornegyedében játszódó Isten városával vált ismertté. Legújabb műve, A két pápa (The Two Popes) rendkívül emberi alkotás, melyet valós események inspiráltak.
A Netflix által készített, de moziban is látható nagyjátékfilm XVI. Benedek pápa (Anthony Hopkins) regnálása idején játszódik. A konzervatív nézeteket valló egyházfő válaszút előtt áll, egyrészt romló egészsége, másrészt a Vatikánt sújtó botrányok miatt. Ekkor hívja meg magához későbbi utódját, a liberális szemléletű Jorge Mario Bergogliót, azaz Ferenc bíborost (Jonathan Pryce), aki szeretne lemondani bíborosi tisztségéről. Két teljesen különböző világlátás, személyiség és habitus találkozik egymással. A hosszas beszélgetést követően Benedek olyat tesz, amit 1415 óta egyetlen pápa sem tett, lemond tisztségéről, helyét pedig Ferenc veszi át.
Anthony Hopkins és Jonathan Pryce A két pápában – forrás: Mozinet
A két pápa a megértés és elfogadás filmje. Az első néhány dialógus után úgy érezzük, nincs az a kérdés a katolikus egyházban, melyben Benedek és Ferenc valaha is egyetért majd. Aztán szép lassan elindul a folyamat, melyben feltárják egymás erényeit, múltban elkövetett hibáit, és elindul a közös párbeszéd.
Az alkotás dokumentarista stílusban, sokszor kézikamerával követi Benedek és Ferenc eszmecseréjét: úgy érezzük, mintha harmadik, néma megfigyelőként állnánk mögöttük, ennek köszönhetően a történet nincs elemelve a valóságtól. A rendező a hiteles hatás kedvéért archív felvételeket is felhasznált: a pápaválasztás folyamatát úgy követhetjük végig, mintha élőben néznénk a híradót. A képsorokat látva érezzük, mekkora felhajtás és figyelem övezi az eseményt még a 21. században is.
forrás: Mozinet
A két főszereplő egyformán erős alakítást nyújt: Anthony Hopkins hitelesen játssza a folyamatosan vívódó, kicsit földhözragadt, de azonosulni képes Benedictust, Jonathan Pryce pedig remekül hozza a nyitott és lelkiismeretes Ferenc karakterét.
A film sok humorral fűszerezve mutatja be a főszereplők hétköznapi élethelyzeteit, ennek köszönhetően még emberibbek az egyébként kultikus figurák. Például az egyik jelenetben Ferenc pápa telefonon próbál repülőjegyet foglalni, ám amikor bediktálja a nevét és elmondja, hogy a Vatikánban lakik, azonnal rávágják a kagylót, mert azt hiszik, hogy csak szórakozik.
Azt is megtudhatjuk, hogy Benedek pápa kedvenc sorozata a Rex felügyelő. A humoros jelenetek ellenére A két pápa nem megy át vígjátékba. Az egyik legerősebb jelenet, amikor Ferenc és Benedek is könnyít a lelkén, és afféle gyónásként felidézik életük legnagyobb hibáit. Ezen a ponton az alkotás érinti a vatikáni kiszivárogtatási botrányt is, valamint Ferenc történetén keresztül Argentína múltja is feltárul.
forrás: Mozinet
A film a felszínen a kereszténységgel kapcsolatos kérdéseket boncolgat, ám története univerzális, túlmutat önmagán, mert alapvető emberi értékeket helyez előtérbe, így Meirelles alkotása azok számára is érthető és átélhető, akik nem feltétlenül érdeklődnek a vallás iránt. A két pápa rendkívül szerethető, üdítő film, melynek társadalmi üzenete talán aktuálisabb, mint valaha.
A film december 12-től látható a magyar mozikban. Forgalmazza a Mozinet.
