+ Interjú

Mindenhol kicsit kakukktojás vagyunk, de érdekes kuriózum

A 2010-ben alakult Surya Kencana A gamelánt játszik, ami egy ősi indonéz zene. Az együttes  tagjainak többsége nem képzett zenész, a gamelánnal való megismerkedésük után azonban többen is a műfaj szülőhazájában, Közép-Jáván mélyítették el tudásukat. A trafós koncertjük apropóján kérdeztük őket.

fotó: Szemerey Bence

Indonéziából, Ausztriából és az Egyesült Királyságból is érkeznek zenészek a Surya Kencana A november 23-ai trafós koncertjére. A 2010-ben alakult Surya Kencana A gamelánt játszik, ami ősi indonéz zene. Az együttes  tagjainak többsége nem képzett zenész, a gamelánnal való megismerkedésük után azonban többen is a műfaj szülőhazájában, Közép-Jáván mélyítették el tudásukat. Ritkán lépnek fel, de koncertjeik szinte kivétel nélkül teltházasak, játszottak többek között a Zeneakadémián, a Babel Soundon és a Kolorádó Fesztiválon is. Az együttes tagjait kérdeztük a gamelánzene titkairól és hatásairól, valamint a trafós koncertjükről. Az interjút Győrfi Dóra, Szatai Márton, Vágó Nóra és Bitter Dávid válaszai alapján állították össze.

– Úgy tudom, az együttes egy buszjáratról kapta a nevét. Ennek mi a története?

Az együttes több tagja tanult állami ösztöndíjasként a közép-jávai Szurakartában, ott egy buszjárat neve a Surya Kencana A (ejtsd: szúrja kencsana a). Több fontos nevezetességet érint ez a vonal, beleértve a szultáni palotát és azt a művészeti iskolát, ahol gamelánzenét tanultunk. Az együttes neve így szimbolikusan utal néhány gamelánhoz köthető, számunkra kiemelt jelentőségű helyszínre és intézményre. Ezen felül esztétikailag is szépnek tartjuk a Surya Kencana A jávai elnevezést, amely magyar fordításban Aranyló Nap A lenne. (Az „A” betű az adott buszjárat jelölése; van Surya Kencana B is.)

– Mikor és hogyan szerettetek bele a gamelánzenébe?

Mindenkinek megvan a maga története. Van, aki húsz éve egy követségi rendezvényen hallott először ilyen zenét; van, aki tíz évvel rá látogatott el egy zenekari próbára; van, aki néhány éve véletlenül botlott az együttes egy hajnali fesztiválkoncertjébe; stb. A történetek a tekintetben is eltérőek, hogy a gamelán iránti vonzalom szerelem volt-e első hallásra, vagy inkább fokozatosan mélyült az évek során. Ami közös az élményekben, hogy a zenével való találkozás és kezdeti ismerkedés itthon, Magyarországon történt. Akik tanulták ezt a zenét Indonéziában is, azok jellemzően a már meglévő rajongásuknak hódoltak azzal, hogy akár több éven át állami ösztöndíjas hallgatóként mélyítették a tudásukat.

– Mik a főbb jellegzetességei a műfajnak? 

A gamelán Jáva és Bali szigetein honos ősi zenefajta. Komplex többszólamúság (polifónia) jellemzi, amelyben a különféle szólamok szimultán másik szólamokat variálnak (heterofónia). Például bizonyos szólamok parafrázisként vetítik előre az alaptémát, amelyet akár több ellendallam is díszít, míg más szólamok finom ritmikai mintázatokkal töltik ki a zenei szövetet. Mindez ciklikusan ismétlődő struktúrákban történik, amelyek fontosabb csomópontjait külön szólamok jelzik. Ezeken túl jellegzetes a zene időkezelése is: viszonylag sok a tempóváltás, amelyek során gyakran változik adott metrum belső felosztása–sűrűsége is.

A hangszerek többsége verőkkel megszólaltatott különféle gongokból és dallamjátszó ütőhangszerekből áll. Utóbbiak jelentős része fatestre helyezett fémlapokat tartalmaz (metalofon), kisebb részük hanglapjai is fából készülnek (xilofon). A közép-jávai gamelánban hallható továbbá egy kéthúrú vonós és egy sokhúrú pengetős hangszer, bambuszfurulya, női szólóének és kislétszámú női vagy férfi énekkórus, valamint többféle kézi dob.

Érdekesség amúgy, hogy nincs két hangszerkészlet, amely pontosan ugyanúgy lenne hangolva. Egy teljes gamelán azonban minden esetben képes hozzávetőlegesen egyenlő hangközökből álló ötfokú skálában (szlendró), valamint jelentősen eltérő hangközökből álló hétfokú skálában (pélog) is játszani. Ezen skálákon, illetve hangsorokon belül különböztetünk meg különböző móduszokat (pathet), amelyek hagyományosan különféle eseményekkel, napszakokkal, hangulatokkal vannak asszociálva.

A Surya Kencana A próbál – fotó: Déry Ágoston

– Egy rétegműfajt képviseltek, amit igyekeztek megismertetni a szélesebb közönséggel is. Mondhatjuk, hogy számotokra a Surya Kencana A egy szerelemprojekt?

Számunkra ez valóban szerelemprojekt. Nem ebből élünk, többségünk nem hivatásos vagy képzett zenész. Ezért is fontos nekünk, hogy ez közösségi műfaj, ideális esetben az előadók és a hallgatóság számára is. Ehhez kapcsolódik, hogy viszonylag sok embert igényel ennek a zenének a megszólaltatása, így az emberi és szakmai kapcsolatokat nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is próbáljuk ápolni. E tekintetben különös öröm és megtiszteltetés, hogy a most szombati trafós koncertünkre Indonéziából, Ausztriából és az Egyesült Királyságból is csatlakoznak hozzánk professzionális előadóművészek.

– Ösztöndíjas vendéghallgatóként többen is tanultatok a közép-jávai Institut Seni Indonesia Surakarta művészeti iskolában. Milyen képzést kaptatok és hogyan hatott rátok zenészként az ott eltöltött idő?

Az Indonéz Köztársaság nagyvonalú kulturális programja ez, kivételes lehetőség. Az említett művészeti iskola egy általános képzést nyújt a gamelán terén. A teljes tananyag öt éves, de ezt nem sokan tudják megengedni maguknak, hogy elvégezzék. Mi többnyire egy vagy két évet tanultunk a suliban, ami nagyon inspiráló volt, de így megvoltak a korlátai is. Ezeket iskolán kívüli magánórákkal tudtuk a legjobban áthidalni.

fotó: Déry Ágoston

– Játszottatok komolyzenei, kortárs, világzenei és könnyűzenei eseményeken is. Hol találtátok meg leginkább a közönségeteket? Mennyire van keletje itthon a gamelánzenének?

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert az eddigi koncertjeink szinte mind teltházasok voltak. Habár hozzá kell tenni, viszonylag ritkán lépünk fel, évi néhány kisebb rendezvény mellett átlagosan egy nagykoncertet tartunk. Az idei év e tekintetben kiemelkedő, mert pár követségi és múzeumi fellépésen túl a Kolorádó Fesztiválon is játszottunk, most szombaton pedig a Trafóban tartunk egészestés koncertet.

De talán annak is köszönhetjük az eddigi közönségsikerünket, hogy a gamelán még mindig viszonylag ismeretlen zene itthon. Ez is magyarázhatja, miért hívnak minket megannyiféle eseményre elektronikus könnyűzenei fesztiváloktól kortárs és világzenei fesztiválokon át klasszikus zenei matinékig. Mindenhol kicsit kakukktojás vagyunk, de érdekes kuriózum.

Ugyanakkor a zenénk mégiscsak mutat némi hasonlóságot mindenféle egyéb zenékkel. Például az elektronikus zenéhez hasonlóan a gamelánban is fontos szerepe van a ciklikusan ismétlődő motívumoknak. Emellett az első hallásra talán furcsa hangközei miatt sokan asszociálnak kísérleti és kortárs zenékre. A világzenei kategória is adja magát, amennyiben hazai közegben egzotikusnak hat ennek a zenének a dallam- és ritmusvilága. Végül, mivel az általunk játszott zenét hagyományosan udvari palotákban adták elő, egy viszonylagosan művelt társadalmi osztály („klassz”) számára, érthető az az álláspont is, miszerint a zenénk klasszikus zenei közönségek számára különösen értékelhető.

– Melyik volt a legemlékezetesebb koncertetek?

Nehéz megmondani, több koncertről is nagyon szép emlékeket őrzünk. Mindenesetre az első Kultúrfürdő összművészeti programsorozat utolsó estéjén, egy törökfürdő medencéjében adott koncertünk biztosan sokak számára emlékezetes, a látvány miatt is. A mostani trafós felkérést is részben ennek a fellépésnek köszönhetjük.

– A stílus több modern nyugati zeneszerzőre is hatással volt. De hogyan hatottak a különböző műfajok a gamelánzenére?

A gamelánzene egyik csodálatos zenetörténeti aspektusa, hogy az évszázadok során úgy szívott fel legkülönfélébb zenei és egyéb hatásokat, hogy közben megmaradt az esszenciája. Ennek megfelelően fészkelte be magát a gamelánba a 20. század második felében virágzó popkultúra is. A szombati koncerten előadunk majd két darabot, amelyek ennek a világát idézik. Ezek a hagyományosabb darabokhoz képest dalszerűbb, énekközpontúbb, vidámabb kompozíciók. Ezen túl Indonéziában jelenleg nagyon divatos mindent keverni mindennel, így a kortárs zeneszerzők is sok lehetőséget kipróbálnak. Majd az idő eldönti, hogy ezen fúziós próbálkozások közül melyik képes ebbe a zenei kultúrába szervesen beilleszkedni.

– Mennyiben érhető tetten a zenétekben az improvizáció?

Olyan értelemben, mint ahogyan azt a jazz, a flamenco vagy az észak-indiai klasszikus zene esetén értjük, nincs improvizáció a gamelánban. Ugyanakkor például egy szólóénekes bizonyos kötött szabályok mentén szabadon választhat variációkat. Hasonlóképp, egy díszítőhangszeres is szabadon dönthet – akár előadás közben is – bizonyos díszítőelemekről. További példa erre a variációs szabadságra, hogy megannyi tempóváltás nem feltétlenül előre megbeszélt ponton és módon történik, hanem a dobos pillanatnyi zenei megítélésének és jeleinek megfelelően. Ettől is olyan izgalmas és kihívás ezt a zenét játszani, mivel a különféle előre nem fixált zenei történésekre menet közben tudni kell reagálni.

– A Trafóban külföldi vendégművészekkel léptek majd színpadra. Meséljetek róluk egy kicsit!

Egyik kiemelt vendégünk Pete Smith az Egyesült Királyságból. Pete nagy tiszteletnek örvendő zenész Közép-Jáván is, sok évet töltött kint, óriási a tudása hagyományos és nem hagyományos műfajok terén is, a brit gamelán-szcéna egyik fő motorja. Egyébiránt az Oxford Gamelan Society társalapítója, a Southbank Centre oktatója, továbbá a nagy presztizsű Siswa Sukra gamelánegyüttes vezetője. Velünk 2016-ben zenélt először, a Babel Sound és az O.Z.O.R.A. fesztiválokon. Ebben az évben a trafós fellépésen túl pedig két workshopot is vállalt, amelyeken az együttes mentoraként segítette a felkészülést és a fejlődést.

Szintén különös megtiszteltetés számunkra, hogy Sarah Weiss is csatlakozott a projekthez. Sarah jelenleg tudományos főmunkatárs és oktató a Grazi Zene- és Előadóművészeti Egyetemen (Ausztria), ahol egyúttal vezeti a Rara Saraswati közép-jávai gamelánegyüttest. Korábban töltött be pozíciókat, valamint vezetett gamelánformációkat a Sydney-i Egyetemen (Ausztrália), a Harvard Egyetemen (USA), a Yale Egyetemen (USA) és a Yale-NUS College-ban (Szingapúr) is. Vonatkozó angol nyelvű könyvei Listening to an Earlier Java: Aesthetics, Gender, and the Music of Wayang in Central Java (2006), valamint Ritual Soundings: Women Performers and World Religions (2019) címen olvashatók.

További zenészvendégeink lesznek Tony Day Ausztriából és Glen Rowlan az Egyesült Királyságból. Tony a férfikórust fogja erősíteni, míg Glen egy bonang panerusz nevű horizontális gongsoron fog díszítőhangszeresként játszani. Végül, lesz egy külföldi vendégtáncosunk is, Andrea Rutkowski Hadisoemarto, aki nemrég tért vissza Indonéziából az Egyesült Királyságba, ahol a Lila Bhawa Indonesian Dance tánccsapat tagja. Andrea több táncot is be fog mutatni a trafós koncerten, az egyiket Kiss Veronika hazai vendégtáncossal.

– Hogyan zajlanak a közös próbák?

Nagyon vidáman. De közben keményen dolgozunk. Sok tanulást, gyakorlást, fejlődést igényel egyéni és csoportszinten is egy olyan nemzetközi koprodukció megvalósítása, mint amilyen a trafós projekt. Amúgy nincs az együttesnek vezetője, aki a próbákat vagy a felkészülést egy személyben irányítaná. Így sok mindent megvitatunk, kipróbálunk, módosítunk, csiszolunk. Próbálja mindenki beletenni a közösbe, amit tud. Segítjük, kritizáljuk, támogatjuk egymást, közösen akarunk felnőni az előttünk álló feladatokhoz.

– A koncertet tradicionális táncok kísérik majd. Milyen szerepe van a táncnak a tradicionális indonéz zenében?

Ideális esetben nem a tánc kíséri a zenét, hanem a zene kíséri a táncot. Ez további példája az előadói rugalmasságnak, ugyanis a táncosnak van bizonyos fokú szabadsága, hogy mikor, mit, hogyan csinál. A dobosnak ennek tudatában kell követnie a táncost, a többi zenésznek pedig a dobost. Amúgy a táncoknak részben vallási rituális gyökerei vannak, részben palotai előadói hagyományokhoz kötődnek. Például a koncertünk első táncdarabja eredetileg egy aratási istenhez szóló fohász a bő rizstermésért, amely az idők során formálódott palotatánccá. Szerintünk nagyon szép, hogy a zenéhez hasonlóan a táncok is ily sok hatást őriznek.

 

A trafós koncerten fellépő magyar és külföldi zenészek:

Biljarszki Dániel, Bitter Dávid, Cserne Katalin, Day, Tony, Déry Ágoston, Győrfi Ágnes, Győrfi Dóra, Lipták Orsi, Rowlan, Glen, Smith, Pete, Szatai Márton, Vágó Nóra, Weiss, Sarah. Wimmer Zsuzsanna

Táncosok:

Kiss Veronika, Rutkowski Hadisoemarto, Andrea

A trafós koncertről itt találsz bővebb információt.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top