Władysław Panas: A ragyogás könyve / A kabbala Bruno Schulz prózájában [Księga blasku: Traktat o kabale w prozie Brunona Schulza] – Typotex Kiadó, 2019 – fordította Vas Viktória és Pálfalvi Lajos – 248 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4930-46-4
Az elmúlt években tendenciává vált, hogy a Typotex Kiadó olyan releváns témákat húz elő, melyek fontosságuk ellenére nem képezik tárgyát a magyar közbeszédnek. Tudományos, ismeretterjesztő és irodalmi köteteik is illeszkednek ebbe a sorba:
van, amiről akkor is beszélni kell, ha más ezt nem teszi.
A teljesség igénye nélkül, közelmúltban jelentettek meg releváns könyvet a klímaváltozásról, Csernobil valós történetéről, a nézés és látás tanulhatóságáról, a versengésről, a technológia jövőjéről és az ember jövőjéről, vagy éppen az erőszak alkonyáról.
- Klímaváltozás – kinek van igaza?
- Csernobil, a modern babonaság forrása
- Ha megtanulsz nézni, mást fogsz látni!
- Apait-anyait beleadva rohanunk, hogy egy helyben maradjunk
- Rajtunk múlik-e, hogy mit hoz a jövő? WTF?
- Az apokalipszis bizonytalan ideig elmarad
A mai témánk felé hajló türelmetlenség – és terjedelmi okok miatt nem sorolom fel –, de a szépirodalom felé is hasonló nyitottsággal közelednek. Elég, ha megemlítem a harmadik magyar nyelvű kötetnél tartó Afonso Cruz-t, vagy a magyarul kétkötetes Szczepan Twardoch-ot. Nyitottságukat mutatja, hogy harmincévnyi működés után megjelentették első verseskötetüket is, a Tánckönyvet!
- A történeteink jobban definiálnak minket, mint a DNS-ünk – interjú Afonso Cruz íróval
- Az író nem paradicsomleves… – Szczepan Twardoch-interjú
- Még isten mélyén is van egy másik isten
S ha valaki azt hinné, azért e hosszas felvezetés, mert a Typotex a napokban ünnepli harmincadik születésnapját – melyhez gratulálunk –, az téved. Az fenti vázlatos összefoglalásra azért volt szükség, hogy bemutassuk, miként illeszkedik egy Bruno Schulz-ról szóló kötet egyrészt a kiadói „útvonaltervbe” (nagyon is passzol!), másrészt a magyar szellemi közegbe (nagyon is kilóg!).
Végre Schulz a téma!
S ha nem is egy újabb Schulz kötet (nincs belőle elegendő magyarul), de legalább egy Schulz-ról szóló! Ha kell, foggal-körömmel ragaszkodom ahhoz, hogy Bruno Schulz (1892-1942) a világirodalom egyik legfontosabb figurája, akinek életműve legalább annyira átütő és fontos, mint… Franz Kafkáé vagy…
Bruno Schulz (még) nem kapta meg az őt megillető helyet, s a magyarországi befogadástörténet jelentősen rosszabbul áll, mint az várható/elvárható lenne. Pedig Kerényi Gráciától Körner Gáborig a legjobb fordítók ültették át magyarra! Jól. Mégis (eddig) elmaradt az átütő siker. Persze az is igaz, hogy a magyar olvasó csak (csak?) az elbeszéléséit ismerheti. De, például jelent már meg olyan regény, a prágai születésű, de tízéves kora óta Németországban élő Maxim Biller tollából, mely Bruno Schulz fejében játszódik.
A ragyogás könyve,
mely most jelent meg a Typotex gondozásában, szintén viselhetné ezt a címet: Bruno Schulz fejében. Hiszen, bár nem szépirodalmi mű, mégis arról szól, hogy mi járt – mi járhatott? – az író fejében. Milyen hatások és ismeretek voltak azok, amelyekből a schulz-i próza táplálkozik?
Ennek egyik eleme a kabbala, s bár a kötet az alcímében pont ezt emeli ki, Władysław Panas (1947-2005) tanulmánykötete mégis sokkal többről szól. Ha nem lenne túl trendi a szó, az mondanám, A ragyogás könyve egyfajta „interdiszciplináris eredmény”, mely a maga teljességében próbálja látni és láttatni a Bruno Schulz írói és gondolkodói tevékenységét… és azon belül(!) a kabbala szerepét. Is.
A kötet szól azoknak az éhezőknek, akik már megfertőződtek Bruno Schulz elbeszélései által, s szeretnék azokat még mélyebben érteni – mert mint Panas könyve bizonyítja, létezik mélyebb megértés. De ugyanígy szól azoknak is, akik a kabbala felől közelítenének egy nagyszerű életműhöz. Sőt, szól azoknak is, akik sem a kabbaláról, sem Schulz-ról nem tudják, hogy eszik-e vagy isszák… s ha ez a könyv csak néhány új hívet szerez egy olyan szerzőnek, aki ihletforrása volt Danilo Kiš, Hrabalnak és Isaac Bashevis Singer-nek, akkor az már siker.
